Császári húsos

Három éve tanult meg síelni Réti Attila, majd 2003-ban beleszeretett a siklóernyőzésbe is. „Jól haladok eközben a doppingszer-mentes, organikus testépítéssel, ennek jegyében évente több hónapon keresztül húst sem eszem” – teszi hozzá a kockás inges, farmeros, ialig negyvenes, szúrós tekintetű vállalkozó. A cégéről, a Kaiser Food Élelmiszer-ipari Kft.-ről, az üzleti karrierről magától egy szót se szól, pedig dicsekedhetne: nemcsak a szakmában ismerik a mintegy 5 milliárd forintos árbevételével az ország becsülhetően negyedik legnagyobb húskészítmény-gyártóját.

DIPLOMA ELŐTTI PÁNIK. Saját szavaival „hiperaktív” hallgatóként nyüzsgött a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári karán. Írt az egyetemi újságba, sportolt, rácsodálkozott az állattenyésztés és a mikrobiológia gyönyörűségére, de a diákévek vége felé pánik fogta el: mihez kezd az egyetem után? Apja a térség nagygazdasága, a Lajta-Hansági Állami Tangazdaság igazgatója volt, így már diákként szembesülhetett vele, micsoda nihil várna rá az akkori téeszvilágban. Még meg sem kapta a diplomát, tudta, hogy bármi áron, de elmegy az országból. Az államvizsga előtt már minden évfolyamtársának jó előre volt állása, de Attila nem is keresett magának. A diplomavédésnél azonban a remek feleletén úgy fellelkesült a külsős konzulense, hogy megkérte, jöjjön hozzá dolgozni a Győr-Sopron Megyei Állami Húsipari Vállalathoz, a későbbi Ringához. Nem szívesen állt kötélnek. Minthogy minden áron külföldre készült, tisztességtelennek tartotta, hogy rövid idő elteltével faképnél hagyja a „jótevőjét”. Mégis ráállt, hiszen 1987-ben, a pártállamban még nem egykönnyen adtak frissen végzettnek nyugati munkavállalási engedélyt. Eleinte neki sem sikerült, pedig erős mehetnéke volt, ugyanis időközben beleszeretett egy osztrák lányba.

Annyira elszánt volt, hogy felment a fővárosba a lovagláson keresztül megismert Papócsi László miniszterhelyetteshez protekcióért. Fél óra alatt intézte el, amit előtte fél év alatt sem tudott. Bár Ausztriában hamar véget ért először a szerelmi, majd három év után a munkahelyi kaland, sokat tanult. Először az alsó-ausztriai agrárkamaránál dolgozott, majd a vezető osztrák húskereskedelmi céghez, a Landessmannhoz került, ahol „testközelből” ismerkedett meg a kapitalizmussal.

A rendszerváltás hajnalán osztrák társával, Peter Meckovskyval már azzal a céllal érkezett haza, hogy megvásárolja első magyar kenyéradója, a megyei húsipari vállalat mosonmagyaróvári üzemegységét. Mindössze 200 ezer forint újrakezdési kölcsönnel a zsebében indította a „spontán privatizációt”. A húsüzemet végül az állami és dolgozói résztulajdonnal alapított vegyes vállalatuk, a Starter Kft. bérelte ki 1990-ben (a Starter volt az elődje az 1993-ban létrehozott Kaiser Foodnak). Az osztrák társ vezetési rutinja, vállalatszervezési tapasztalata jól jött a cégnek, bár Réti Attila először furcsállta a módszereket. Szokatlan volt a kilencvenes évek elején vállalati tréningeket tartani. „Minek pénzt adni, hogy valaki megmondja, mit, hogyan kell nekem csinálni?”- zsörtölődött, de a társa, Peter Meckovsky ragaszkodott a tréningekhez. „Akkor legalább válasszuk a legolcsóbbat” – adta be a derekát az ügyvezetői feladatokat ellátó Réti Attila, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a tréning, pontosabban Rácz Lajos, az első tréner – későbbi barátja – az egész életét, az emberekhez, a kollégáihoz való viszonyát megváltoztatta. El sem tudta képzelni, milyen rejtett értékeket képes feltárni, amelyekre amúgy munka közben sosem derült volna fény. Annyira megérintette ez az ismeretlen, új szellemi, szinte „ezoterikus” közeg, hogy gyorsan elvégezte az „agykontrollt”, és 2000 óta Carla Galli, a neves budapesti „boszorkány” konyhájában építi személyiségét.

Az önmagában is felfedezett szellemi, lelki pluszenergiáknak nagy hasznát vette később a cég fejlesztése során. Társával közösen 1993-ban kivásárolták az állami tulajdoni részt a Starter Kft.-ből, amely a mosonmagyaróvári szárazáru üzem mellett addigra az abdai húsüzemet is megszerezte. Hála a modern marketing, cégvezetési, döntéshozatali módszereknek, s a kezdetektől „családi” vállalkozásként együtt dolgozó, összeszokott vezetésnek, szaladt a szekér. Évről évre erősödött a Kaiser márka és vele együtt a cég: 1993-ban kiépítette saját értékesítési hálózatát, 2003-ban önálló logisztikai rendszer mellett új logisztikai központot is átadott a fővárosban. Szállít valamennyi jelentős kereskedelmi láncnak. A Kaiser Food még a hazai piacon is sokkot okozó, a vetélytársakat porba döntő orosz válság utóhatásait is mindössze 20 millió forint veszteséggel vészelte át 1999-ben.

A tréningek segítettek abban is, hogy Rétinek sikerült megszabadulni olyan tetemes veszteségeket termelő szakmai „paradigmáktól”, mint a húsos szakmában addig szinte „kötelező” sertésvágástól, vagy a késztermék saját kiszállításától, amelyektől a konkurensek – élükön a piacvezető Pick Szegeddel – csak egy évtizeddel később váltak meg.

A Starter Kft. megalakulása óta Réti napi 12-16 órát dolgozott. Ott akart lenni kezdetben a húsátvételtől az áru kiszállításáig minden munkafolyamatnál. Az időközben milliárdos forgalmú nagyvállalattá fejlődő cégben azonban ez a kézi irányítás, a családi modell már nem működött. Akkor döbbent rá, hogy sehová sem vezet az esztelen hajtás, amikor az ezredfordulón egy szokásos szakmai traccspartin Román Gyula – azóta a harmadik legnagyobb húsipari érdekeltséggé nőtt R-KO-N-csoport mindennapi stressztől a gyomrát fájlaló főnöke – sör helyett inkább egy pohár tejet kért. Románt azóta is mentoraként tiszteli, barátja gubacsi úti irodájának sivár környékét egyszer az éj leple alatt virágokkal ültette be. A beszélgetés után pedig átszervezte az életét, és azóta napi 4-5 óránál nem dolgozik többet. Igaz, meggyőződése, hogy részben az agykontroll jóvoltából, sokkal hatékonyabban ténykedik, mintha 12 órát gürcölne. Szabadidejét pedig szenvedélyének, a régi és az új sportoknak szenteli. Nagy riválisa, Farkas Imre, a Zalahús Rt. elnök-vezérigazgatója azért becsüli, mert korszerű, friss marketinget honosított meg a húsiparban. „Kőkemény, határozott ember, olyan, amilyen a szakmában kell” – mondja róla.

VÁRATLAN FORDULAT. A 60 százalékos tulajdonostárs, Peter Meckovsky 2003-ban, betöltvén a 60. életévét, megelégelte a munkát, s ki akart szállni az üzletből. Egyben akarta eladni a céget, mert úgy többet ér. Válaszúthoz érkezett Réti Attila, a 37 százalékos tulajdonos ügyvezető igazgató, akinek a felesége marketingigazgatóként, édesapja pedig üzemigazgatóként szintén a vállalkozásban dolgozik. Nem akart egy másik tulajdonost a maga vezette cégben, de elég pénze sem volt, hogy megvehesse a társa részét. Emellett közelgett az EU-csatlakozás is, és a szigorú uniós szabályok teljesítéséhez további nagyberuházások váltak égetően szükségessé. Így a cégalapítás óta először igénybe vett 263 millió forint értékű Sapard-támogatást, és emellé 1 milliárd forint hitelt is fel kellett vennie, hogy megvásárolhassa társa részét, pedig addig kölcsön nélkül gazdálkodott. A Kaiser Food Kft. tavaly a nagyberuházás ellenére sem zárta veszteséggel az évet. Új, korlátlan uniós szállítási joggal, „EU-számmal” rendelkező üzemét tavaly ősszel személyesen Németh Imre agrárminiszter adta át.