feltűnően hiányoznak az amerikaiak – fogalmazta meg önkritikusan a The New YorkTimes az athéni olimpia talán fő tanulságát. Furcsa paradoxon, hogy a látszólag egyre szigorúbb és valójában egyre drágább ellenőrzések korában mind kevesebben hisznek a játékok tisztaságában. Annál többen a gazdagabb országok fejlettebb laboratóriumainak eredményességében.
A doppingolás megítélésén ez nem változtat, a lebukott bűnösöket keményen meg kell büntetni, másként a maradék hit és hitel is oda. De a felelősök megnevezése nem korlátozódhat arra az öt atlétára, aki a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökének legutóbbi állásfoglalása szerint „megszegte olimpiai esküjét”. A „magányos tettes” elmélete ugyanis a sportban sem állja meg a helyét. Hol voltak a vezetők a felkészülés időszakában? Mit tettek a hiteles ellenőrzés vagy a várható pszichológiai teher elviselése érdekében, ami a hazulról származó névtelen feljelentés és a feltételezhető fokozott doppingvadászat ismeretében előre látható volt?
Az eddigi megnyilatkozásokból úgy tűnik, hogy a sportvezetés, amely a fenti kérdésekre egyelőre adós a válasszal, csak a vétkező vagy legalábbis gyanúba keveredő olimpikonok és szűkebb környezetük felett törne pálcát. Az egyéni karrierek féltése, a vezetők közötti mély ellentétek, a kísérlet a történtek kihasználására a belpolitikai életben egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a magyar sportdiplomácia teljes csődöt mondjon. Idehaza sokakban csalódást keltett azzal, ahogyan a MOB vezetése a NOB-ot próbálta képviselni Magyarországon, miközben habozásával, ellentmondásos viselkedésével a nemzetközi visszhangok szerint külföldön is hitelét vesztette.
A névtelen feljelentők, doppingolók és doppingvétségbe keveredők, a csak másokra mutogató, véleményüket gyorsan változtató „illetékesek” mellett azonban olyan magyarok is akadtak Athénban, akik képesek voltak egyéni sérelmeiket félretenni a siker érdekében, vagy éppen hogy a „közösségi erő” lendítette őket a csúcsra. A kajaknégyes tagjai köztudottan nem voltak mindig elválaszthatatlan barátok, ahogyan Janics Natasa és Kovács Katalin sem azok. A pólósok viszont éppen kiváló emberi kapcsolataiknak köszönhetően tudtak felülemelkedni a legnehezebb pillanatokon is. Hála nekik és a többieknek, Athénra emlékezve azért nemcsak vizelési ingere támad az embernek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
