 |
| Mark West. Nagyobb kihívásra vágyott. |
Önazonosító szignálján, a „Barnuljunk együtt!”-en nem változtatott a Rádió C, holott a csatornát működtető közhasznú társaság ügyvezetői posztját április elején Mark West, a korábban profitorientált adók felvirágoztatásában közreműködő szakember vette át. A mottó megtartása azt sejteti, hogy az új vezető az eredeti koncepciót nem rombolja szét. Saját imázsában azonban pusztítást végez – vélik a hazai rádiós szakma képviselői, akik a váltást mélyrepülésként értékelik. Szerintük ugyanis a Metro Media meghívására 1995 óta Magyarországon dolgozó, a cég tulajdonában lévő Juventus Rádió munkáját felső vezetőként irányító Westre nézve méltatlan, hogy non-profit adónál keresi a helyét. Nem osztja kollégái véleményét a Rádió C-vel egyéves szerződést aláíró West, aki úgy véli, nagyobb kihívás egy pénzügyi válság után lévő adót stabil működési pályára állítani, mint egy olajozottan működő rádióban kiszámítható hétköznapokat élni.
MAGÁT AJÁNLOTTA. Egyébként ügyvezetésről eleinte szó sem volt. Miután Kerényi György, addigi igazgató és főszerkesztő fáradságra hivatkozva lemondott posztjáról, a Rádió C Kisebbségi Kht. azzal kereste meg Westet, javasoljon valakit a megüresedett posztra. Az amerikai-magyar szakember – jobb ötlete nem lévén – magát ajánlotta, amit a társaság elfogadott, azzal a kompromiszszummal is, hogy West a Metro Mediánál továbbra is tanácsadó marad.
A Rádió C 2001. október 8-án kezdte meg napi 24 órás műsorszolgáltatását. Az adót 2003. április 7-én az addigra felgyülemlett több tízmilliós adósságállomány arra kényszerítette, hogy – az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) külön engedélyével – ideiglenesen felfüggessze szerkesztett műsorainak sugárzását, és csak zenét adjon. A kényszerpihenő két hónapnál valamivel hoszszabbra nyúlt, minisztériumi, alapítványi és hallgatói segélyeknek köszönhetően a Rádió C június 15-én indult újra.
GARANCIÁK NÉLKÜL. Az új vezető viszonylag ismert márkanevet tudhat a háta mögött, ugyanis a finanszírozási nehézségek miatt tavaly reflektorfénybe került ez a rádióadó (Figyelő, 2003/17. szám), a hallgatottság tekintetében azonban korántsem ilyen jó a helyzet. E mutatót hivatalosan 2003 januárjában mérték először. A telefonos kutatás 1000 fős mintavétel alapján a 15-49 éves budapesti lakosság körében készült. „A kutatások 1-2 százalékos napi átlagos elérést, azaz 10-15 ezer hallgatót mutatnak” – mondja Perjés Tamás, a Szonda Ipsos médiakutatási igazgatóhelyettese. A gyatra hallgatottság ellenére pozitív fejlemény, hogy tavaly a bevételek – amelyek 85-90 százaléka pályázatokon nyert pénz – már meghaladták a kiadásokat, miközben a csatorna az ORTT-től 10 millió forint kölcsönt is kapott, amelyet júniusban kezdenek törleszteni. „A stabil működés mégsem garantált” – ismeri el az új vezető, aki elsőként a „terméket” szeretné újracsomagolni oly módon, hogy az a közönség és a hirdetők számára egyaránt vonzó legyen. Hogy a rádió rátaláljon saját hangjára, a vezető kutatást rendelt meg, amiből a hallgatói igényeket mérné fel, s ennek fényében alakítaná ki a műsorszerkezetet. Az ügyvezető a programok színvonalának emelése és a hirdetők bizalmának megszilárdulása után számít a főként tömegfogyasztási cikkeket reklámozó cégek megjelenésére. A hirdetők bevonásának további feltétele az adóteljesítmény növelése lenne, ez ügyben megindultak az egyeztetések, de a Nemzeti Hírközlési Hatóság pár hónapos türelmet kért.
 |
West nem gondolja, hogy a rádió eredeti vállalásait módosítani kellene. Nem akar lemondani a közszolgálati tartalom sugárzásáról, csak mert zenét adni – amire az 50 milliós adósságállományt maga előtt görgető rádió tavaly rákényszerült – olcsóbb megoldás. Közszolgálati jellege miatt a rádió többféle jogcímen is támogatásokhoz juthat. A kutatás eredményeire várva West optimális esetben havi 15 millió forintból tudná a rádió működését elképzelni, amelyből – hasonlóan a tavalyi költségvetéshez – 70 százalékot a műsorkészítés, 30 százalékot pedig az egyéb költségek (például a műsorszórásé) tennének ki.
