 |
Jó dolog vidéken élni. Különösen egy kis svindlivel, ahogy mi tesszük: ha kell, vagy ha kedvünk szottyan, félóra alatt bent vagyunk Pesten. Amikor több mint tíz éve kimenekül-tünk a városból, nem a divat miatt tettük (akkor még nem volt divat), hanem megunván a bérlakás-vándoréletet Szeged, Németország és Budapest között, állandó kertes otthonra vágytunk, s ezt Budán nem tudtuk megfizetni, ezért a közeli gyűrűben kezdtünk keresni. Meg is találtuk, és még éppen meg is tudtuk fizetni a tündéri Solymáron. Egyszóval jó itt vidéken, bár amióta kiköltöztünk, és a kedélyes falusi életet életformának is szeretném tekinteni, a jó sorsom többször megtisztelt különböző sarzsikkal, melyek napi távozást igényeltek ebből az életformá-ból, nem is hagyták élvezni. Tehát a tíz évnek legalább a fele kiesik. No de majd most!
Megyek az utcán, és az emberek köszönnek, nem csak most, a kvietált kormánytagnak, így tettek tíz éve is. Itt tülekedés nélkül minden elintézhető. Kitűnő üzletek vannak, áruház, gyógyszertár, minden beszerezhető. A komfort korszerű, a hangulat mégis falusi. Különösen, amikor a templomtér adventi díszítését látom, vagy a feketekendős, ezerrokolyás, vastag Berliner-kendős sváb nénik rajzását, cérnavékony ó-lábaikon tipegve, misére vagy litániára.
Végül, de nem utolsósorban, Solymáron is, a környéken is sok a jó vendéglő. Az elhíresült solymári Aranykoronáról írtam már, nem is egyszer. A falun belül is van még néhány jó konyha, Pilisszentiván felé pedig, egy lírai tó partján, a Csali Csárda, erről is írtam. Valaki egyszer régebben felhívta a figyelmemet, hogy Pilisvörösváron a többi között található egy szolid, egyszerű kocsma, tisztességes konyhával. Meg is látogattam egyszer-kétszer, rendben volt. A napokban megint a városkában járván eszembe jutott, hogy odakanyarodom, a feleségem úgyis próbán van, itt fogok ebédelni. Megálltam a Gazdakör Vendéglő előtt (így hívják, nekem már ez is tetszik), és már kívül nem stimmelt valami, megszépült az épület, a bejárat is, habár megtartotta meghitt falusi ódonságát. Belül aztán még inkább erősödött ez a jótékony kettősség: a vidéki ódonság hangulata – a lehető legjobb színvonalú, minőségi kivitelezésben.
A szép gerendázat régen is megvolt, de most az egész vendéglőben hangsúlyt kapott a mindig melegséget sugárzó fa, illetve faburkolat. A zöld porcelánernyős lámpák hangulatosak, tonett fogasok várják a kabátokat, az asztalon a gyertyát meg is gyújtják, ha leülsz. A régi földszintes épület vastag fala nem vizes többé (az volt), viszont a vastag falból következik a mély ablaknyílás, természetesen fával bélelve, ahol – mint nagyapó régi házában- mindenfélét el lehet helyezni. Például régi kávéházi újságtartókra fűzött napilapokat, melyek láttán úgy éreztem, már most tökéletesen meg vagyok főzve! Miközben várjuk az ételt, újságot olvasunk: mi kell még? Az egésznek jó az atmoszférája, se újgazdag proccság, se népművészeti kellemkedés nincs benne. Minden harmonikus és hitelesen minőségi. Kivéve a hely színvonalához nem méltó pókháló-szalvétákat. Ezt a fajta szalvétát minden magyar vendéglőben el kellene felejteni: a múlt kísértete.
Az étlap imponáló. Ez most már nem tisztesen egyszerű, hanem fantáziadús, gazdag konyha. Például a hagymakrémleves más, mint máshol a hagymaleves (legközelebb a „Viharsarki húsgombócleves” következik). Az előételt ezúttal kihagytam, a főételek hosszú sorát pedig fél óráig tanulmányoztam, amíg dönteni bírtam. Hányódtam a „Manyi néni turpissága”, az érett erotikát sugárzó „Böske mama apróhúsa”, az „Őrhegyi őrület”, valamint a „Leányvári vasrúd” között. Azután következett a „Teréz néne finomsága” (vajh melyik része lehet a Teréz nénének?), a „Bankárok csirkemelle” vagy „A nagyi szaftos bélszíntokánya”. Végül is a pompás, „Pilisi bélszín” mellett döntöttem, de ki fogom próbálni, ha törik, ha szakad, a többit is. Zárásként hozták a mákos túrógombócot, melyet megint meglegyintettek egy kis eredetiséggel: sem mákkal, sem eperlekvárral nem szokták készíteni. Meg is bolondítja a derék gombócot.
Az újjászületett Gazdakör Vendéglőnek – nagyon szolid áraival – nagy jövőt jósolok.
