Füzes Eszter, Godena-Juhász Attila és Tóth András az öltözéktervező (bennfentesek számára egyszerűen csak “ruhás”) szak negyedéves hallgatói. Sokoldalúságukat, kreativitásukat mi sem bizonyítja jobban, hogy díjnyertes ruhájukat nem saját szakterületükön, hanem a vándorfélév keretében a kötő szakra áthallgatva alkották meg.
A Divat Parádé célja elsősorban a tehetségkutatás. Az európai egyetemisták részére a sikeres szereplés kiugrási lehetőség, hiszen az eseményt komoly sajtóvisszhang övezi – egyebek közt publikáció a tekintélyes Vogue magazinban. Ugyanakkor a zsűrorok között nemzetközi hírű szakemberek foglalnak helyet – az idén például Vivienne Westwood angol divattervezőnő art directora -, akik vizsla szemekkel figyelik az ígéretes alkotók felbukkanását. Az idei parádén a magyar alkotói teamnek 17 ország 41 tervezőjével kellett versenyeznie. Minden szereplő 2 ruhával pályázhatott, tematikus kötöttséget egyedül a fehér színvilág jelentett.
Míg a designerek többsége a fehér szín kapcsán automatikusan az érintetlenségre, a kifinomultságra asszociált, addig a magyar csapat az extravagáns nőiesség irányából közelített a témához, és ez az egyéni látásmód végül meghozta számukra a sikert. Hat részből álló kötöttruha-kollekciójukról így beszélnek maguk az alkotók: “A ruhákhoz használt anyagokat kézzel készítettük, néhány egyedi, új eljárással (például ragasztás, kézi hurkolás, szemek felfuttatása). Előfordult, hogy magát a fonalat is mi kötöttük le, ilyen például a nyertes ruha alsó része. A sokféle textúrát – értjük ez alatt a szitanyomással, nemezeléssel, roncsolással, futtatással vagy éppen nagyon sűrű kötéssel létrehozott felületeket – a fehér szín fogja öszsze. A ruhák stílusa a provokáció és a romantika ellentétére épül. Ez a kettősség ott található a romantikus sziluettek és a provokatív felületek, a meleg, kötött anyagok és a hideg, fém kiegészítők, a nagyvonalú formák és az aprólékos részletek kontrasztjában, ugyanakkor a konstrukció és dekonstrukció, mint alkotói módszer egyenértékűségében, a befejezettség és befejezetlenség párosában is. Célunk nem hétköznapi ruhák alkotása volt, hanem az, hogy új és rendhagyó módszerekkel kötött anyagokat hozzunk létre, amelyeket azután haute couture alkalmi ruhákhoz használunk fel.”
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
