Stockholm felett éjjel is süt a nap az évnek ebben a szakában. Manapság kétszeresen is van rá oka, hiszen a svéd gazdaság egyik meghatározó szereplője, az Ericsson végre kilábalt három éven át tartó válságából. A mobiltelefon-hálózatok gyártásában világelső vállalat pozitív pénzforgalmi egyenleget és szerény üzemi nyereséget jelentett az idei második negyedévre, egyúttal közölte, hogy a negyedik negyedévre már nettó profitot vár. Carl-Henric Svanberg vezérigazgató érthető módon nem is titkolja örömét, midőn az Ericsson csillogó stockholmi központjában interjút ad a BusinessWeeknek. „Túl vagyunk a pénzügyi válságon” – szögezi le az április 8-án hivatalba lépett Svanberg, aki azelőtt kilenc évig a zárakat gyártó Assa Abloy céget irányította.
Carl-Henric Svanberg. Az Ericsson vezérigazgatója szerint a mobil eszközök gyártása még mindig jó üzlet, de azért a költségcsökkentést is folytatja.
KINT A GÖDÖRBŐL. A fordulatot nagyon várták már a befektetők is, akiknek részvényei a 2000. márciusi csúcs után 94 százalékot (!) veszítettek értékükből. A távközlési ágazat zuhanása magával rántotta az Ericssont is, amely 2001 óta 8 milliárd dollár veszteséget halmozott föl. A nagyrészt az előző vezérigazgató, Kurt Hellström által megvalósított kegyetlen költségcsökkentések eredményeként azonban a társaság pénzügyi helyzete végre újra stabilizálódott. „Az Ericsson egyértelműen kint van a gödörből” – mondja Richard Windsor, a Nomura Securities londoni elemzője. Igaz, ez csak hatalmas áldozatok árán sikerült: 53 ezer állás szűnt meg, így jelenleg a vállalat csak feleannyi embert foglalkoztat, mint fénykorában.
Az eladások még ma is csökkennek, mert a mobilszolgáltatók világszerte visszafogják kiadásaikat. Mindazonáltal a drasztikus fogyókúra után az Ericsson már nyereséges tud lenni egy olyan piacon is, amely a boom időszakához képest a felére zsugorodott. „Nem azzal számolunk, hogy a piac valamiféle javulása lesz a segítségünkre. A mai környezet elég jó ahhoz, hogy nyereségesek legyünk” – mondja Svanberg. Windsor prognózisa szerint az Ericssonnak jövőre 13,8 milliárd dollár árbevétel mellett 190 millió dollár nettó nyeresége lesz, míg 2005-ben az eredmény már megközelítheti az 1 milliárd dollárt.
TÜRELEM. Kérdés azonban, hogy az egykori svéd csillag újra a növekedés útjára léphet-e. Az előjelek nem kimondottan biztatóak. Az Ericsson és más mobileszköz-gyártók, mint például a Nokia és a Lucent Technologies, úgy látják, hogy az ágazat az idén még akár 15 százalékkal is szűkülhet, mielőtt jövőre stabilizálódik. Ráadásul az azt követő fellendülés is gyenge lesz. Az amerikai Allied Business Intelligence piackutató cég úgy véli, az Ericssonnak a mobilhálózati bázisállomások értékesítéséből származó bevétele – amely az összforgalom mintegy felét teszi ki – 2005-ben mindössze 1 százalékkal nő majd. „Nem lesz egy nagy robbanás” – mondja Ed Rerisi, az Allied kutatási igazgatója.
Mindezért olyan erők szerencsétlen összejátszása a felelős, amelyek nagyrészt kívül esnek azon a körön, amelyet az Ericsson befolyásolni tud. A fejlett világban a mobil penetráció már annyira magas fokú, hogy nagyszabású hálózatépítési beruházásokkal nem lehet kalkulálni. Emellett a harmadik generációs, szélessávú hálózatokra való átállás sokkal lassabban megy a reméltnél. A helyzetet csak tovább rontja, hogy a 3G-eszközök piacán – ahol az Ericsson mintegy 50 százalékos részesedéssel dicsekedhet – évi 20 százalékos tempóban esnek az árak a verseny erősödése miatt.
A fejlődő piacokon – így Kínában és Indiában – jobbak ugyan a növekedési kilátások, de ott a szolgáltatók rendszerint inkább az olcsóbb, második generációs eszközöket vásárolják, és az ázsiai riválisok térnyerése ebben a szegmensben is egyre lejjebb nyomja az árakat. „Elég borúlátó vagyok az egész ágazatot illetően” – mondja Gilad Alper, a Commerzbank londoni elemzője.
Svanberg azonban nem nagyon törődik a lelombozó jóslatokkal. Az 51 esztendős vezérigazgató meg van győződve arról, hogy a mobileszközök gyártása még mindig jó üzlet. Akadnak bátor vállalatok – köztük a hongkongi székhelyű Hutchison Telecommunications -, amelyek már kínálnak 3G-szolgáltatásokat Ázsiában és Európában. Svanberg úgy véli, a rivális szolgáltatók kénytelenek lesznek hasonló lépésre elszánni magukat, hogy ne veszítsék el ügyfeleiket, és hogy kihasználhassák a 3G üzemi hatékonyságát. Ám nemcsak ettől várja a majdani megrendeléseket, hanem folytatja az elődje, Hellström által megkezdett nyomulást a professzionális szolgáltatások terén is, amelyek ma az árbevétel 15 százalékát adják. Az Ericsson eddig világszerte 35 megrendelést kapott szolgáltató cégektől hálózatok üzemeltetésére; legutóbb július 22-én kötött sokmillió dolláros ügyletet a svéd-finn TeliaSonerával.
EZ CSAK A KEZDET. Svanberg végezetül lát lehetőséget további költségcsökkentésekre is. Az idén a tavalyi szint felére szállítják le a tőkeráfordításokat, és a termelés hatékonyabbá tételével megtakarítanak 580 millió dollár gyártási költséget, miáltal a bruttó nyereségráta 36,2 százalékra ugrik. Per Lindberg, a Dresdner Kleinwort Wasserstein londoni elemzője szerint „még épphogy csak elkezdődött egy nagyon nyereséges Ericsson megteremtése”. Alkalmasint hasonlóan gondolják a befektetők is: a stockholmi tőzsdén 69 százalékkal emelkedett a társaság árfolyama, amióta Svanberg átvette az irányítást. Jobb kezdetről nem is igen álmodhatott volna.
