Árnyékbank

Rejtő E. Tibor. Mit írt alá?

Kulcsár Attila tudta, hogy tilosban jár, és tisztában volt ezzel az is, aki segítette azon a június végi napon. A bank önkormányzati, uniós ügyekkel és a pénzintézet közkapcsolataival foglalkozó ügyvezető igazgatóját, a K&H Equities befektetési tanácsadóját június 19-én már felfüggesztették kettős alkalmazásából, kitiltották a bank és leányvállalatainak területéről, elvették belépőjét, megtagadták tőle a hozzáférést még saját számítógépéhez is: nemkívánatos személy volt a csoportnál. Kulcsár segítője, egyben a brókercég felügyelőbizottságának elnöke mégis vállalta a kockázatot: kikapcsolta a pénzintézethez tartozó K&H Medicina Egészségpénztár irodáiban a riasztórendszert (itt dolgozott alkalmazottként), beengedte az akkor már szinte „üldözött” munkatársat, és ezzel lehetővé vált számára, hogy az utolsó pillanatban, külföldre menekülése előtt, a bank gépein hamis ügyfélkimutatásokat gyártson, leveleket írjon és dolgozzon.

Értesüléseink szerint ezt a történetet is feltárta a K&H Bankban és brókercégénél jelenleg is folyó belső vizsgálat, amely arra próbál választ keresni, amire az ország második legnagyobb pénzintézeti csoportjának belga-holland tulajdonosai, ügyfelei, a rendőrség és a pénzügyi felügyelet is kíváncsiak. Jelesül tehát arra, miként folytathatta éveken keresztül szinte zavartalanul tevékenységét a valószínűleg sikkasztással, csalással de akár pénzmosással is gyanúsítható Kulcsár. Voltak-e segítői, és ha igen, milyen beosztásban dolgoztak a banknál? És persze hová lett a pénz: csak saját zsebre dolgozott az egyelőre főkolomposnak tartott befektetési tanácsadó, vagy mások is hasznot húztak munkájából?

A válaszok persze egyelőre még nem véglegesek, de információink szerint a bank belső vizsgálatai lesújtó képet mutatnak azoknak, akik a „magányosan sikkasztó” bróker verziójában hisznek. Mint fokozatosan kiderül: a K&H-ban éveken keresztül legalább 10-12 alkalmazott segítette rendszeresen Kulcsárt. Vezérigazgatótól fiókvezetőn át adminisztrátorig, különböző mértékben tudtak tevékenységéről, munkáját a legfelső szintről érkező jóváhagyás kísérte, és a nagyobbrészt a tulajdonosoktól ellopott pénzből nem csak egyedül húzott hasznot. Íme az „árnyékbank” főszereplői.

REJTŐZKÖDŐ NAGYFŐNÖK. Rejtő E. Tibor támogatása jelentősen felnagyította Kulcsár Attila bankon belüli státusát, aminek az lett az eredménye, hogy az alkalmazottak úgy érezték: nem ellenkezhetnek, akármit is kér, végre kell hajtaniuk – információnk szerint a belső vizsgálat többek között ezt rója fel a vezérigazgató egyik legfontosabb „menedzseri” hibájának, amely hozzájárult ahhoz, hogy Kulcsár birodalma valósággal állam volt az államban. Naponta találkoztak, márpedig Rejtő – a személyes elbeszélgetéseken – bevallotta: ilyen rendszeres kapcsolatot rajta kívül legfeljebb még egy-két vezetővel tartott. Szinte az összes banki rendezvényen együtt mutatkoztak, Kulcsár gyakorta apró ajándékokkal kedveskedett neki.

A vezetői támogatásnak persze kézzel fogható jelei is voltak, arra az esetre, ha valaki „ellenkezni” mert: Rejtő írásban „alkotmányozta” Kulcsár informális hatalmát. Annak ellenére, hogy a bank és a brókercég belső szabályzata, valamint az üzletág általános prudenciális szabályai is kötelezővé tették volna, hogy a kereskedést végző úgynevezett „front office” és az adminisztrációval, nyilvántartással, kockázati kimutatások elvégzésével megbízott „back office” mind szervezetileg, mind személyesen elváljon egymástól, ezt a képzeletbeli, ámde a szakmában „szentként” tisztelt tűzfalat maga a vezérigazgató rombolta porig. Habár a szigorúan vett hierarchiában Rejtőnek nem volt utasítási joga a brókercég alkalmazottai számára, hiszen a K&H Equities elkülönült jogi személy, a vezérigazgató – banki forrásaink alapján „az első szakértői vélemények szerint eredetinek látszó” – kézjeggyel ellátott e-mailben is felhatalmazást adott számára, hogy saját ügyfeleinek kizárólag ő készíthessen kimutatásokat. Szintén Rejtő aláírásával szerepelt Kulcsár munkaköri leírásában az a kitétel, hogy a közkapcsolatokkal is megbízott ügyvezető különleges feladatai közé tartozik az ország vezető politikai, gazdasági és közéleti személyiségeivel való kapcsolattartás, amiről közvetlenül a vezérigazgatónak számol be.

AGGÁLYOK. Számos jel utal arra, hogy Rejtő nem csupán részletesen ismerte beosztottja üzleti tranzakcióit, nem csak jóváhagyólag vette azokat tudomásul, hanem több esetben maga is kezdeményezője volt ezeknek. Egyelőre hivatalosan a bank vezetése kitart amellett, hogy a legfelső vezetés semmilyen formában nem érintett, a külvilág felé elfogadják a lemondott vezérigazgató érvelését, amely szerint csak erkölcsi felelősséget érez, de értesüléseink szerint a belső ellenőrzés máris több olyan üzleti tranzakciót vizsgál, amely a gyanú szerint a vezérigazgató személyes hasznát szolgálta és ezzel megkárosította a tulajdonosokat. Aggályosnak tartják a bankban, hogy milyen körülmények között döntött a pénzintézet vezetése a Vigadó téri székház eladása mellett 2000-ben, amelyet azóta egy német tulajdonban lévő kft.-től lízingel vissza a bank. Ugyancsak vizsgálat tárgya a K&H Medicina Egészségpénztár létrejötte. Információink szerint mindkét esetben vizsgálja a bank, hogy a székház új tulajdonosához vagy az egészségpénztárhoz köthető cégekhez olyan off-shore vállalkozások kapcsolódnak, amelyek Rejtőhöz köthetőek.

A Rejtőből és Kulcsárból álló kemény mag, a „nagyfőnökség” mellett számos vezető és beosztott kapcsolódott ehhez az „árnyékbankhoz”. Volt köztük olyan, akit egyszerűen a vezérigazgató „zászlóvivőjének” tartottak a pénzintézeten belül, feladata a Rejtő által kijelölt irány véghezvitele volt. A szinte állandó „csapatban” részt vett még egy jogász, egy fiókvezető, egy privátbankár, egy back office adminisztrátor, valamint különböző ügyletekben, különböző mértékben más vezetők is. A részletes és konkrét kérdéseinkre az egyes alkalmazottakkal szemben megfogalmazott gyanúról a pénzintézet sajtóosztálya – személyiségi jogokra hivatkozva – elhárította a választ. Értesüléseink szerint a részben kényszer-, részben pedig betegszabadságon vagy felfüggesztés alatt álló alkalmazottakkal már folynak a munkajogi egyeztetések távozásuk mikéntjéről, az esetleges titoktartási klauzulák tartalmáról.

Csatazaj A kormány újabb támadást intézett a felügyelet vezetője ellen. A felszínen szakmai köntösben zajló vita alatt gyorsan feltűnik a politika. Szász Károly. Köszönetre vár. „A kormánynak az elmúlt napokban tudomására jutott, hogy volt egy olyan magyar állami szervezet, amely az erre megfelelő jogosultságokkal és függetlenséggel rendelkezik, és amely szervezet elnökének, egy év során, tényekkel bizonyítható módon, lett volna lehetősége a Kereskedelmi és Hitelbanknál kialakult ügyek megakadályozására” – a múlt szerdai kormányülés után először Gál J. Zoltán szóvivő ezzel a sokat sejtető, kacifántos körmondattal utalt arra, hogy a kormány a PSZÁF-ot és annak elnökét is felelősnek tartja a K&H brókercégénél történt több milliárd forintos sikkasztásért. A közszolgálati televíziónak aznap este adott nagyinterjújában maga a szabadságáról hazatérő miniszterelnök is egyértelműsítette: „a pénzügyi felügyeletnek az ellenőrzések során rá kellett volna bukkanni arra, hogy itt valami nincs rendjén”. A kormányszóvivő még említést tett egy folyamatban lévő vizsgálatról, amely – ha igaznak bizonyulnak az információk – „nem maradhat következmények nélkül”. Másnapra azonban az derült ki: vizsgálat nem volt, a kormány csak arra a levélre hagyatkozik a felügyelet felelősségének megállapítása során, amelyben a pénzügyminiszter kérésére a szervezet elnöke foglalta össze a PSZÁF K&H-ügyben meghozott intézkedéseit. „Ha nem 2002-őt írunk véletlenül, hanem 1002-őt, akkor azt hiszik a Pénzügyminisztériumban, hogy a felügyelet már ezer éve tud a brókercégnél történtekről?” – méltatlankodott a vádakra reagálva péntek délelőtti sajtótájékoztatóján Szász Károly PSZÁF-elnök, aki a június 16-i bántalmazása óta csak közleményekben tájékoztatta a nyilvánosságot. Szerinte ugyanis a pénzügyi tárcának egyetlen telefonhívásába, vagy egy tájékoztató válaszkérésre lett volna szüksége ahhoz, hogy megtudja: a levélben szereplő, elírt 2002-es dátummal szemben a felügyelet csak az idén július 23-án vette kézhez a Közép-Európai Brókerképző Alapítvány levelét, amelyben hivatalosan is megerősítették: Kulcsár Attila nem rendelkezik megfelelő szakképzettséggel, a személyi anyagában szereplő, a tőzsdei szakvizsga sikeres letételét igazoló okiratot az intézmény eredetileg más nevére állította ki. Szász Károly szerint a Pénzügyminisztérium másik vádja is igaztalan, hiszen a kormány gyanújával szemben egyáltalán nem volt arról tudomásuk, hogy egy korábbi informatikai rendszer Kulcsár Attila „magánnyilvántartásaként” tovább működött. Mint a PSZÁF közleménye fogalmaz: „erről a felügyelet a tulajdonosokkal egy időben, az általuk lefolytatott belső vizsgálat eredményeképpen, csak 2003. július 4-én szerzett tudomást, amikor a visszaélésekben feltehetően érintett munkavállalók személyi számítógépeinek adattartalmát a felügyelet másolatban megkapta”. Tavaly, amikor az informatikai rendszerek jogszabályi megfelelőségét vizsgálták, a banknak és a brókercégnek beszállító szoftvertársaságok és a könyvvizsgáló is nyilatkozatot tett, amelyek szerint a szoftverek megfelelnek a tőkepiaci törvény előírásainak és az ügyfelek szempontjából is biztonságosnak tekinthetők. „Itt tudatos és szándékos bűncselekmény-sorozat történt, amelyben az elmúlt évek során megtévesztették a felügyeletet, és nem csak a felügyeletet” – utalt a PSZÁF elnöke arra, hogy elsősorban azoké a felelősség, akik a bankot és a brókercéget vezették, és „nem tudtak, vagy nem akartak tudomást venni arról, ami történik”. Szász Károly szerint amúgy is először inkább köszönetet érdemelnének a visszaélések feltárása miatt, mint támadásokat, hiszen úgy sikerült eredmény elérni, hogy nem rendelkeznek nyomozati jogkörrel, vagyis kénytelenek a számukra átadott adatokat és információkat hitelesnek tekinteni. Az Orbán-kormány idején kinevezett felügyeleti elnökkel kapcsolatban – aki egyébként hétfőn újabb névtelen fenyegető levelet kapott – kiújult a politikai vita is. Az ellenzéki Fidesz frakcióvezetője, Pokorni Zoltán a kormány megnyilvánulásaiból azt olvasta ki: a kabinet „világosan megüzente a parlament által megválasztott Szász Károlynak, hogy amennyiben a vizsgálódásait és a munkáját abban az irányban folytatja tovább, amit az elmúlt hetekben elindított, akkor újból kísérletet tesz az elmozdítására”. Ezt a nyilatkozatot a kormányszóvivő értékelte úgy, hogy az ellenzék védelmébe vette a PSZÁF vezetőjét. Szász Károly viszont sajtótájékoztatóján azt hangsúlyozta, hogy nincs szüksége sem erre, sem arra, és visszautasítja azokat a törekvéseket, amelyek politikai alapon akarják befolyásolni a munkáját.

TÁVOZÓK. Mind ez idáig az érintettnek tartott körből Kulcsáron és Rejtőn kívül a belső ellenőrzésért felelős belga vezérigazgató-helyettes, Ludo Jacobs, a vállalati és befektetési üzletágat négy éven át, hasonló pozícióban vezető Zarnóczi Tibor, valamint a K&H Equities Rt. felügyelőbizottsági tagja, Vígh Szabolcs távozott. Értesüléseink szerint a belga szakemberrel kapcsolatban kevés konkrétumot fogalmazott meg eddig a belső vizsgálat, amely leginkább azt az általa a lemondásakor is megfogalmazott érvet támasztotta alá, hogy nem észlelte és nem előzte meg a visszaéléseket, szándékosságot azonban nem állapított meg.

Hasonlóképpen laza kapcsolatot tárt fel a Rejtő-Kulcsár-féle csapat és Zarnóczi Tibor között az ellenőrzés, amely vezetői hiányosságokat fedezett fel. Befektetési üzletágvezetőként a bank szerint ugyanis ő felügyelte volna az Equities működését, habár ezt az egyébként közös megegyezéssel távozó szakember vitatja. Információink szerint a K&H előtt az ING-nél Rejtő bizalmasaként ismertté vált Zarnóczi – főnöke utasítására – több esetben is megosztott olyan, a vállalati ügyfélkörből származó értesüléseket Kulcsárral, amelyeket a befektetési tanácsadó döntései során felhasználhatott. 2001-ben már egy belső vizsgálat foglalkozott a Synergon-részvények kereskedése során felmerülő bennfentes kereskedés gyanújával, ami a felügyelettel folytatott levelezés témája volt. Az utóbbi időben pedig a Pannonplast részvényügyletek során merült fel ez a gyanú: a cég részvényeiért harcba szálló Karsai Holding ugyanis banki vállalati ügyfél volt, a másik aspiráns Britton pedig Kulcsárral ápolt jó viszonyt.

Ugyancsak múlt héten vált meg felügyelőbizottsági tisztségétől az Equities brókercégnél külső foglalkoztatásban álló állandó jogász, Vígh Szabolcs, aki szerteágazó jogi munkát végzett a csoport számos alkalmazottjának személyesen is. „Bűnlajstromán” információink szerint szerepelnek az Állami Autópálya-kezelő Rt. állampapír-vásárlási ügyletei során visszadátumozott szerződések, majd a számítógépén megsemmisített dokumentumok ügye, továbbá az is, hogy a felügyelet határozatában szabálytalannak minősített Pannonplast-felvásárlási akcióban jogi tanácsokat adott a Brittonnak. Vígh Szabolcs egyébként – kis túlzással – Kulcsár Attila „külön bejáratú” jogásza volt: a banki belső ellenőrzés ugyanis számos olyan iratot talált, amelyben a befektetési tanácsadó ügyfélköréhez tartozó, és a Pannonplast-felvásárlásban részt vevő cégek számára készített „felkészítő” anyagokat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által lefolytatott vizsgálat idejére. A cégek ebből tudták meg, mit kell válaszolni ahhoz, hogy szinkronban legyenek a többiekkel.

A Rejtő-Kulcsár-féle kapcsolat segítője volt Kővári Zsolt ügyvezető igazgató, a vezérigazgató referense, a K&H Equities felügyelőbizottsági tagja, aki egyelőre szabadságon van. A belső vizsgálat – saját állítása ellenére – azt bizonygatja, hogy nem csak Rejtővel, hanem Kulcsárral is jó viszonyt ápolt, ráadásul felveti esetleges szerepét a Synergon-részvényeket érintő bennfentes kereskedésben, amelynek gyanújával egy banki és egy külső szakértői ellenőrzés mellett értesüléseink szerint immár egy PSZÁF-vizsgálat is foglalkozik.

Furcsa szerepet játszott – a cikkünk elején leírt történetben a K&H Medicina Egészségpénztárhoz Kulcsárt a banki belső vizsgálat szerint beengedő – Orosz András, aki még jelenleg is az Equities felügyelőbizottsági elnöke. Szerepét információink szerint a PSZÁF is megkérdőjelezte, és furcsállta, hogy egészen július 31-éig ő vezette az ügyfélkövetelések egyeztetésével megbízott csapatot.

Kényszerszabadságon van, és információink szerint a brókercég területére sem engedik be Csuka László vezérigazgatót, akinek felelősségét szintén felvetik az ellenőrök, hiszen első számú vezetőként elmulasztotta egyik beosztottjának tranzakcióit felügyelni. Ő maga egyelőre csak anynyit ismert el, hogy brókervizsgával nem rendelkező munkatársaknak adta kölcsön engedélyét, de a belső tanúvallomások más ügyekben is felvetik a felelősségét. A banki belső ellenőrzés megpendíti még az Equities július 8-án felfüggesztett kereskedési vezetőjének felelősségét, is aki gyakorlatilag számos, Kulcsárhoz kapcsolódó ügylet kivitelezője volt.

MEGSEMMISÍTETT IRATOK. Érdekes szerepet játszhatott az egyik banki fiók tavaly márciusban kinevezett vezetője is, aki – legalábbis a belső ellenőrzés eddigi adatai szerint – felhatalmazta beosztottait, hogy a brókercég ügyfeleitől származó megbízás felmutatása nélkül, egyszerűen Kulcsár kézírásos utasításai alapján dolgozzanak fel fizetési megbízásokat, majd később több „árulkodó” jelet és dokumentumot megsemmisített. Értesüléseink szerint ez a fiókvezető a szabályzatban leírtak ellenére elmulasztott bejelenteni több, Kulcsár Attila tranzakcióihoz kapcsolódó pénzmosás-gyanús ügyletet is. Mi több, ő írta alá annak az arab személyekhez köthető, és más pénzmosás-gyanús ügyletekben már a hatóságok látókörébe került belvárosi pénzváltónak az ügynöki szerződését, amely szerepet játszott az Inter-Európa Bankból alig egy év leforgása alatt lebonyolított 4-6 milliárd forintos készpénzfelvételekben.

A belső vizsgálat értesüléseink szerint érint még egy privátbankárt is, aki Kulcsárt segítette a hamis ügyfélkivonatok elkészítésében, és akivel az Ibizára menekülő befektetési tanácsadó olyan jó viszonyt ápolt, hogy még külföldről is számos alkalommal felhívta.