Püspökfalat

Már augusztus közepén kormányülés témája lehet az eladósorba jutott 11 agrárcég értékesítése. Információink szerint a végeladás gyors előkészítése váratlanul érte az érintett társaságok vezetőit is. A Bábolna Rt. menedzsmentjének nagy része például, élén Velez Zoltán vezérigazgatóval, ez idő tájt éppen háromhetes szabadságát tölti. A gyorsaság azért is meglepő, mert a külön kezelt Bábolna privatizációjára kidolgozott és tárcaközi „körözésre” bocsátott magánosítási koncepciót néhány hete visszavonták. Ez az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-től származó dolgozat annyiban különbözött az egy évvel korábbi elképzeléstől, hogy kikerült belőle a cég megvásárlásához igénybe vehető állami támogatás.

Az ÁPV Rt.-t felügyelő pénzügyi tárcánál megerősítették, hogy a visszavont helyett már el is küldték a kormánynak a friss javaslatot, ezt azonban az agrárstratégia alakítására hivatott kormányműhelyekben még nem látták. Nagy a titkolózás a beterjesztés körül, lapzártánkig a kormányszóvivői iroda sem tudta megmondani, sorra kerül-e a héten az agrárcégek ügye.

Pedig két év óta, mi- után a távozó Orbán-kormány úgy adott viharos sebességgel magántulajdonba 12 állami agrárcéget, hogy abból rendőrségi vizsgálat kerekedett, a közvélemény ferde szemmel nézi a „gyors” mezőgazdasági privatizációkat. Még akkor is, ha a nyomozást a napokban „bűncselekmény hiányában” leállították.

Nem tartja viszont gyorsítottnak a bábolnai privatizációt Magda Sándor, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának MSZP-s elnöke. Állítása szerint a frakció még tavaly szavazott arról, hogy mely állami agrárcégeket adják el, azután kezdődött el az értékesítési koncepció kidolgozása. A szocialisták agrárpolitikai és vidékfejlesztési munkacsoportja már konzultált a magánosításról László Csaba pénzügyminiszterrel. A képviselő számít rá, hogy a tárca kész javaslatát újra megvitatják, mielőtt a kormány elé kerül, bár egyelőre ez nem történt meg.

KÜLÖN KEZELVE. A készülő újabb privatizációs koncepció az agrárcégektől külön kezeli Bábolnát és a Tokaj Kereskedőházat is. Ennek oka, hogy olyan nagy nemzeti értéket képvisel a két cég, amely egyedi elbírálást érdemel. A munkacsoport fontosnak tartja, hogy mindkét nagy társaságot egyben értékesítsék, ne lehessen kimazsolázni az üzletileg értékesebb részeket, hiszen több ezer főnek és több tízezer integrált gazdának adnak munkát. Bábolna egyben tartása Magda szerint az uniós csatlakozás után javítani fogja a nagygazdaság tőkevonzó képességét is. Ezért szükséges, hogy a majdani vevővel legalább 10 évre kössék meg a használatában lévő állami földekre a bérleti szerződést.

A tervek szerint nem az adófizetők pénzéből, nem állami támogatással, hanem az önrész mellett kereskedelmi banki kölcsönnel lehet majd vásárolni. Magda szerint ez a módszer alkalmas lesz a vevők megrostálására is, mert ilyen feltételekkel a menedzsment „hatszor meggondolja majd”, hogy belevág-e a cég kivásárlásába. Az is felvetődött, nem kell-e a felügyelőbizottsági tagokat eleve kizárni a lehetséges pályázók köréből, de ezt elvetették. Jelenleg azonban van olyan javaslat, mely szerint az érintettek közül az indulhat a tenderen, aki legalább öt évig az adott társaságnál dolgozott.

A szigorú feltételek Magda Sándor szerint azt szolgálják, hogy elkerüljék a „rablóprivatizációt”, mert úgymond „tartani lehet a pénzügyi befektetőktől”. A mezőgazdasági bizottság elnöke annak örülne a legjobban, ha szakmai befektető – akár a dolgozók és a menedzsment konzorciuma, vagy az integráltak csoportja – nyerne a nyilvános pályázaton, mert kemény licit lesz. Előnyre azonban az ott dolgozók és az integráltak legfeljebb akkor számíthatnak, ha más pályázókkal legalább meg- egyező árajánlott adnak.

Tekintve Bábolna óriási adósságállományát, Magda Sándor ugyanakkor csak olyan befektetőt látna szívesen, aki szakmai szemmel ruház be, de azért pénzügyi befektetőként is helytáll, és feltőkésíti a társaságot. Vállalja továbbá a termelési integráció további működtetését és a jelenlegi dolgozók legalább öt évre szóló további foglalkoztatását.

„Nem szabad elherdálni ezt a páratlan nemzeti kincset” – véli a bizottsági elnök. Bábolna az érdekeltségébe tartozó IKR Rt. termelési rendszerrel olyan piaci erő, amelynek már óriási méreténél fogva is nagy jövője lehet az unióban, ahol ritka az ekkora agrárgazdaság. Magda Sándor nem tarja utópisztikusnak, hogyha a tervek szerint sikerül lebonyolítani a magánosítást és a nagygazdaság megőrzi tőkevonzó képességét, a friss működő tőkével nem csak Magyarország, hanem hamarosan az egész Európai Unió zászlóshajójává válik a Bábolna Rt.

SIETŐSEN. A szakmában nem értik, miért a hirtelen sietség. Miért kell sürgősséggel a kormánynak kirukkolni az idén az agrárcégek – élükön Bábolna és Tokaj – privatizációjával, ha csak nem az uniós csatlakozás, vagy a választási ígéretek teljesítése miatt. Amennyiben az ott dolgozó, a menedzsment, esetleg az integrált termelő a kívánatos vevő, akkor a hiánnyal küzdő költségvetést érdemben kisegítő bevételre az idén sem lehet számítani. Ez a kör ugyanis részletre vásárol, e lehetőség nélkül indulni sem képes a liciten, nem indokolt tehát az eladásban a sürgősség. Ha pedig nagy szakmai befektetőt várnak, akkor nem szerencsés az időzítés. Az idei baromfiválság, túltermelés idején a potenciális befektetők szemében nem sokat érnek a baromfibirodalmak, de más agrárcégek után sem kapkodnak a vevők. Különösen akkor, amikor a piacvezető Hajdú-Bét Rt. egyes részlegeinek vagy egészének értékesítéséről is már javában tárgyalnak a tulajdonosok (Figyelő, 2003/32. szám). Rossz előjel, hogy másfél évvel ezelőtt, pályázaton kívül, a német baromfiipari óriás, a Lohman már alkudott is Bábolnára, de a kínált – információnk szerint mintegy 8 milliárd forintos – vételárat annyira kevesellte a vagyonkezelő, hogy végül elsikkadt az üzlet.

A bizottsági elnök nem kívánt elébe menni a majdani árverés eredményének, de szerinte a Bábolna Rt. piaci értéke jóval nagyobb a könyv szerintinél. A politikus szerint a jövőben még jobban felértékelődik majd Bábolna vagyona, főként a használatában lévő mintegy tízezer hektár állami földnek köszönhetően. (A ménesbirtokától „megfosztott” és átalakított cégcsoport konszolidált saját tőkéje 2002-ben 5,6 milliárd forint volt.)

A gyorsított privatizáció érdekében gyors döntés várható a végleges koncepcióról is, amely ahhoz mindenképpen jó lesz, hogy munkához láthassanak azok a közbeszerzési tenderen nyertes pénzügyi tanácsadó társaságok, amelyek a 11 agrárcég konkrét eladási technikáját lesznek hivatottak kidolgozni. Nem mindegy ugyanis, hogy kapnak-e fizetési kedvezményt a dolgozók és a vezetők, tehát 10-15 év vagy legfeljebb 3 esztendő alatt lehet számítani a teljes, több tízmilliárd forintnyi vételár beérkezésére.