Franciaország évszázadok óta borászati nagyhatalom ugyan, de a burgundi vagy a bordeaux-i vörös borok mai nimbuszát mégiscsak a táplálkozástudomány alapozta meg. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben ugyanis – amikor az egyéb-ként is válságban lévő borpiacokon inkább a Chardonnay típusú fehér borok voltak keresettek – felfigyeltek a francia parado-xonra: bár a gall étrend zsírosabb, mint az amerikai, az európai országban mégis lényegesen kevesebb az infarktus. Az okot a vörös bor egyik összetevőjében jelölték meg, és az egészségükre oly érzékeny amerikaiak körében rögvest erősödött a bordeaux-i és társai térhódítása.
Magyarország esélyei
A magyar borászok nem igazán tartanak attól, hogy az uniós csatlakozás után a francia borok az eddiginél jelentősen nagyobb piaci részesedést hasítanának ki maguknak. Már csak azért sem, mert az EU-val kötött keresk-edelmi megállapodásunk alapján évente eddig is 160 ezer hekto-liter jöhetett be vámmentesen az unió országaiból, tavaly például mégis csupán 63 ezer, míg korábban ennél is kevesebb érkezett. A Hegyvidéki Nemzeti Tanács (HNT) adatai szerint az év első öt hónapjában 456 hektoliter palackos és mindössze 4 hektoliter hordós bort importáltunk Franciaországból, ami például az olasz behozataltól (978, illetve 227 hektoliter) is jelentősen elmarad. Az ok egyszerű: míg a francia palackos borok literje 3,59, a hordósé 3,37 dolláros átlagáron érkezett be, addig az olaszé 2,70, illetve 0,65 dollárért.
„Magyarországra lényegében a közepes árkategória és minőség jön, ám a magyar fogyasztóknak így is csak egy szűk rétege képes és hajlandó megfizetni a bolti áron 2-10 ezer forintos palackokat” – jellemzi a helyzetet Urbán András, a HNT főtitkára. Szerinte ha a csatlakozást követően kicsit bővül is a gall borok magyarországi piaca, az igazi változás nem az uniós nedűk körében lesz érzékelhető, mivel az EU-ban érvényes borvám a jelenlegi hazai szintnél alacsonyabb, 9 százalékos. Az ausztrál, chilei, dél-afrikai borok így itthon is nagyobb versenyt jelenthetnek majd a magyar – és persze a francia – márkáknak.
Harangozó Tamás, a Francia Borok Háza tulajdonosa azonban abban bízik, hogy Magyarorszá-gon is fellendülőben van a borfogyasztás. A francia export szerinte inkább az alacsonyabb minőségű, palackonkénti 2-5 eurós behozatali árú kategóriá-ban csökkenhet, a 8-12 eurós minőség (amely 5 ezer forint körüli áron kerül ki a szakboltok polcaira) viszont továbbra is jól fogy majd. Hasonlóképp optimista Gerald Ravel, a borkereskedéssel foglalkozó Odie Kft. vezetője, aki a 3 ezer forint körül értékesíthető borokban is lát fantáziát. Egyébként mindketten úgy gondolják, hogy a bordeaux-i vörös borok iránt van leginkább magyar kereslet.
„A külföldiek sem a francia borokat keresik, ha Magyaror-szágra jönnek” – így látja Kozma Kálmán, a Gundel üzletigazga-tója. Náluk ugyan 35-40 külföldi márka is szélesíti a választékot, de ezek az összes eladás 1 szá-zalékát sem érik el. Igaz, a fran-cia palackok 20 ezer forinttól indulnak, de kínálnak 84 ezer forintért ’95-ös Chateau Lynch Bages-t is, ami nem is a grands crus-k felső kategóriájába tartozik.
Nekibuzdult amerikai politikusok, mint Dennis Hastert, a képvise-lőház republikánus vezetője egyenesen bojkottot javasoltak, vagy legalább azt, hogy rikító narancs címkékkel figyelmez-tessenek a francia boros üvegeken arra: a palackok tartalmát „esetleg bikavérrel kezelték”. A lelkes hazafiakat az sem ingathatta meg, hogy a bikavért, a borászat és élelmiszeripar korábban alkalmazott színezőanyagát, az Európai Unió már 1998-ban – a kergemarhakór kitörésével összefüggésben – betiltotta. S bár az észérvek, úgy tűnik, végül felülkerekedtek az óceán mindkét partján, a negatív reklám csak megtette hatását.
A francia vincelléreknek ismét szükségük lenne arra, hogy a marketingtudomány a segítségükre siessen. Nemcsak az amerikai piacon vannak ugyanis bajok, de a másik legnagyobb felvevő országban, Nagy-Britanniában is elveszítették eddigi megkérdőjelezhetetlen elsőségüket.
Az előrejelzések szerint az idén először bekövetkezik az a „szégyen”, hogy mindkét országban több ausztrál palackot értékesítenek, mint franciát. Egy évtizede a világpiacon még 50 százalékos volt a francia borok részesedése, ez az arány ma már csak 40 százalék. Márpedig ez nemcsak a burgundiai, Loire menti, languedoc-i, és más termelők gondja, hanem az egész nemzetgazdaságé. Elvégre a legfontosabb agrárexport-termékről van szó, évi több mint 5 milliárd dolláros bevétellel, amelynél nagyobbat csak az Airbus tud produkálni a francia termékek közül.
Nem csoda, hogy François Loos, a párizsi gazdasági tárcán belül a külkereskedelemért felelős miniszter a múlt év végén – tehát jóval az amerikai fejlemények előtt – már megkongatta a vészharangot: sürgős cselekvésre van szükség, hogy feltartóztassák a további térvesztést az úgynevezett újvilági (amerikai, ausztrál, dél-afrikai, dél-amerikai) borokkal szemben. Az ottani termelők ugyanis sikeresen másolták le a francia módszereket, jó minőségű, olcsóbb borokkal árasztják el a bővülő nemzetközi piacot. Ráadásul jobban mérik fel a változó fogyasztói igényeket, miközben a francia vincellérek ülnek a babérjaikon.
Francia borvidékek
BORDEAUX. E te-rületen négyszer annyi vörös-, mint fehérbort termelnek. Északon Médoc-ban, Saint-Émi-lionban és Pomerolban, Bordeaux város keleti felén szinte kizárólag vörösbort, Graves-ban és Entre-DeuxMers-ben pedig vörösbort és (sauvignon blanc, valamint sémillon házasításával) száraz fehérbort állítanak elő. Sauternes és Barsac édes fehérboráról híres.
LOIRE-VÖLGY. Főként fehérbor-termő vidék (86 százalékban): a folyó felső szakaszán sauvignon blanc-ból készül a híres száraz sancerre és a pouilly-fumé. A Tours közelében található Vouray a nevét viselő chenin blanc borának köszönheti hírnevét. Lefelé Aojouban és Samur-ban chenin blanc borokkal találkozhatunk. Coteaux du Layon, Quarts de Chaume és Bonnezeaux néven hozzák forgalomba a világ leghosszabban eltartható borait. Nantes kikötővárostól keletre terem a száraz Muscadet de Sévre-et-Maine.
ELZÁSZ. Igazi fehérbor-vidék: az itt érlelt rizling, szilváni, muskotály, pinot blanc, pinot gris és fűszeres tramini (többnyire fajbor) elsőrangú.
CHAMPAGNE. Franciaország északkeleti részén piros szőlőtőkék sorjáznak: pinot meunier és pinot noir, a bor azonban, amelyet belőlük és chardonnay-ból állítanak elő, már fehér Champagne.
BURGUNDIA. A burgundi borok háromnegyede vörös, de itt állítják elő a világ nagy fehérborait is: Chablis, Puligny-Montrachet, Meusault. Mindegyik chardonnay szőlőből készül. A legjobb minőségű borok a grand cru, a kicsit gyengébbek a premier cru kategóriába tartoznak.
A RHONE ÉS A DÉLI TERÜLETEK. A Rhone völgyében vörösbor terem: a termésnek mindössze 4 százalékából készül fehérbor. Condrieu-ban, Château Grillet-ben és Hermitage-ban azonban (drága) fehérborokat állítanak elő. Délnyugaton is inkább a vörös a meghatározó: Languedoc-Roussillon-ban, amely a francia bortermelésnek több mint egyharmadát adja, a termésnek mindössze 10 százaléka változik át fehérborrá. Provence-ben pedig a rozé a meghatározó.
Problémát okoz az is, amit pedig a Loire mentén vagy Burgundiában eddig fő erénynek tartottak: a termelők különbözősége, szétszórtsága. A vetélytársak ugyanis jól szervezett, koncentrált marketinggel néhány gondosan megválogatott márkát értékesítenek nagy mennyiségben. Ráadásul a széttöredezettség miatt évről évre komoly túltermelési problémákkal küszködnek egyes francia régiók: tavaly emiatt például 13 millió palacknyi Beaujolais bort kellett ipari alkohollá desztillálni.
VÉDEKEZÉS. A kormány adminisztratív intézkedésekkel próbálja segíteni termelőit a nemzetközi piacokon. Loos kilátásba helyezte, hogy a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) lépnek fel, a termelésbiztonság, a szellemi tulajdonjog kategóriái alatt indítva (alig burkoltan protekcionista) támadást a kihívók ellen. Ezzel összhangban – szélesebb kitekintésben – az EU össze is állította 35 élelmiszer és alkoholtermék listáját, amelyeknek az elnevezésére ugyancsak a WTO-tól várna védelmet. Így például az amerikai termelők többé nem nevezhetnék pezsgőiket champagne-nak.
Ám nem biztos, hogy ez hatásos marketingfegyver. Az EU ugyanis már 1994-ben megállapodott Ausztráliával, hogy utóbbi nem használja borai elnevezésére a Burgundy vagy a Chablis elnevezést, ez azonban nem akadályozta meg a Coonawarra-i, Barossa-i chardonnay-ket és shirazokat a piaci hódításaikban. Úgyhogy Párizsban már olyan – jelenleg még szentségtörésnek számító – kormányzati szakértői javaslatok is megfogalmazódtak, hogy szerencsésebb lenne a francia borokat is a szőlőfajták után elnevezni.
A hagyománytisztelő borászok azonban egyelőre ellenállnak. Márpedig megoldást csak a termelők összehangolt erőfeszítései hozhatnak – mozgósított a francia külkereskedelmi miniszter is. Valami azért megmozdult. Június végén például 1932 óta először minősítették újra a középkategóriás bordeaux-i borokat, a szigorú minőségvédelem jegyében. Így 243 bor esett ki a rostán, ezek többé nem használhatják a csúcskategóriára utaló crus bourgeois megjelölést. Pedig bizonyára jó borok, de vannak jobbak. A nemzetközi piacokon pedig azoknak kell a cégér.
