A tízmilliárd éves titok megfejtésének egyik kulcsa, hogy honnan is eredhet a kozmikus por. A választ most annak a jelenségnek a vizsgálatától várják, amelynek során a kimúló csillagok hatalmas erejű robbanások kíséretében, életük végén szupernóvákká válnak, és porfelhőt löknek ki magukból.
Szupernóva robbanás. Port lövell az űrbe.
A tudósok mindeddig azt feltételezték, hogy a bolygók alkotóelemét, a kozmikus port viszonylag alacsony hőmérsékletű, lassan izzó csillagok bocsátják a világűrbe. A most közzétett brit vizsgálatok viszont arra világítottak rá, hogy egyes szupernóvákból nagy mennyiségű por száll fel az űrbe, és ennek ismeretében feltételezhető, hogy a kozmikus részecskék legfőbb forrásaiként kell számolni velük. Lényegében ez a por vezethet el a bolygók eredetének megismeréséhez, hiszen a Föld is ezekből a részecskékből áll, ám mindeddig a tudósok nem találtak helytálló magyarázatott arra, hogy honnan származnak. A vizsgálatokat a Scuba elnevezésű, igen érzékeny kamerával végezték; ezzel az eszközzel pontosan észlelhetők ezek a porszemek, amelyek mérete a cigarettafüstben található részecskék méretével azonos. A kutatók a Cassiopeia A nevet viselő szupernóva maradványait vették górcső alá, ez közel 11 ezer fényévnyire található a Földtől, s eredeti állapotában harmincszor volt nagyobb, mint a mi Napunk. A korábbi eredmények már eddig is tanúsították, hogy a haldokló csillagok utolsó robbanásaival kozmikus por jut az űrbe, de az nem sejtették, hogy ilyen hatalmas mennyiséget produkálhatnak.
