Emelkedetten

Politikusaink emelkedettségéhez apellál Szili Katalin házelnök, amikor arra számít, hogy jövőre – a mostani alaptörvény elfogadásának az 55., illetve a köztársaság kikiáltásának a 15. évfordulóján – új alkotmánya lehet Magyarországnak. Ennél azonban alighanem többre lenne szükség. Elméletileg ugyan ma is minden politikai erő egyetért azzal, hogy a demokratikus berendezkedésnek saját alaptörvénye legyen – nyugtázta a Figyelőnek Szili Katalin szándékát Salamon László, a Fidesz szakpolitikusa – „de nem ez a mai magyar társadalom fő problémája. Nem erre kellene koncentrálni.” S bár a szocialisták köreiben azt hangoztatják, hogy nem a mostani az első kísérletük a lényegében 1998-ban elejtett alkotmányozási fonal felvételére, és az előző kormányzati ciklusban is több próbálkozás történt, ám Salamont váratlanul érte és meglepte a felvetés. Mint mondja, nem tartja reálisnak az egyéves határidőt sem.

Szili Katalin. Kihez szól a házelnök?

KÉNYSZER NÉLKÜL. Más ellenzékiek ezt azzal egészítik ki, hogy pillanat-nyilag nincs is alkotmányozási kény-szer. Ráadásul viszszatekintve az 1994-98-as ötpárti próbálkozás tapasztalataira, már most érzékelhe-tő az időhiány.

Éppen ezért az ötle-tet „a napirend meghatározására tett próbálko-zásnak” tekintik, a koalíciót sújtó negatív nyári történéseket követően. Ugyanakkor ha a házelnök úgy dönt, hogy mégis egyeztetést kezd a pártokkal, ez elől az ellenzék már csak kommunikációs okokból sem térhet ki.

Viszont mintha még szocialista körökben sem döntötték volna el, hogy milyen messzire menjenek a házelnöki elképzelés felkarolásával. Szili a kabinettel egyeztetve szeretné kezdeményezni az új törvény megalkotását, és még az őszi ülésszak előtt tárgyalna erről az igazságügyi miniszterrel. Vastagh Pál, az alkotmányügyi bizottság szocialista elnöke viszont a házelnöknek azt a javaslatát tartotta fontosnak méltatni a Figyelőnek, hogy célszerű lenne szakértők szintjén elindítani az előkészítő munkát, a politika pedig csak később kapcsolódna be a vitába.

Egyelőre még tisztázatlan az is, mi lehetne a kiindulópont. Vastagh szerint az 1996-ban elfogadott alkotmánykoncepció jó alapot jelenthet a vitához, Szili televíziós nyilatkozata szerint is e javaslat leporolása és aktualizálása lehet a cél. Salamon viszont azzal érvel, hogy a visszatéréshez felül kellene vizsgálni azokat a tételeket, amelyek azóta kerültek be az alkotmányba, elsősorban például az 1997-es, az akkori (és mai) ellenzék által elutasított módosításokat.

A sokat emlegetett és hiányolt politikai akarat tesztelésére mindenesetre kellő muníciót szolgáltat majd az őszi parlamenti ülésszak, amikor is a honatyák kétharmados törvényeket készülnek elfogadni, többek között az alkotmány újabb módosítását is (lásd külön). A nyár politikai hangulatát érzékelteti, hogy a kormány az alaptörvény korrekciójának jelen szükségességét is a brüsszeli elvárásokkal hozza összefüggésbe, Salamon László szerint viszont „az uniós csatlakozáshoz feltétlen szükséges alkotmánymódosítás nincs már hátra.” Érvelése alapján kétharmados törvények elfogadásához egyébként sem feltétlenül indokolt az alkotmány módosítása, bár ha megszületik valamely külön törvény, az belekerülhet az alkotmányba is.

Mindez elsősorban a parlament és a kormány viszonyát meghatározó jogszabályra lehet igaz, amely ugyan nincs benne az Igazságügyi Minisztérium (IM) által már benyújtott féléves jogalkotási programban, megalkotása azonban négypárti elvárás. A kérdés lényege, hogy a jelenleg a parlament hatáskörébe tartozó döntési kezdeményezések egy része a csatlakozás követően az EU Miniszteri Tanácsához kerül át, amelyben Magyarországot a kormány képviseli. Szükség van arra, hogy az ott születő döntéseket a parlament megismerje, ki kell alakítani az ellenőrzés mechanizmusát. Ugyanakkor tisztázni indokolt azt is, hogy mely kérdésekre terjedjen ki az egyeztetés, gondoskodni kell arról, hogy ne legyen túlzottan megkötve a kormány keze.

A magyar pártpolitikai élet bizalmi szintjére egyébként az is jellemző, hogy mindezeket a kérdéseket – mint azt az IM-ben is megerősítették – az uniós tagállamok nagy részében a már kialakult politikai gyakorlat szabályozza. Nálunk viszont a politika azt igényli, hogy külön törvényben és esetleg az alkotmányban is rögzítsék a teendőket. Egyelőre még nem dőlt el, hogy négypárti kezdeményezés, avagy a kormány előterjesztése alapján kerülhet a tervezet a parlament elé. Mindenesetre mint Vastagh Pál elmondta, az integrációs nagybizottság nyári ülésén abban állapodtak meg, hogy augusztus 25-étől indulhatnak meg a politikai egyeztetések, és addigra a kormány is előkészíti a maga koncepcióját.

KEMÉNY ALKUDOZÁS. A meglévő, akár informális információáramlás különböző összetevőire azért is érdemes emlékeztetni, mert lapértesülések szerint az IM négy kétharmados törvény tervezetét az ellenzékkel való előzetes egyeztetés nélkül nyújtotta be a parlamentnek. (Salamon László viszont már úgy fogalmazott a Figyelőnek, hogy egy korábbi anyagot látott ugyan még a tavasszal, érdemi egyeztetés azonban nem volt.) Azok az ellenzéki hangok viszont, amelyek „a pimaszság non plus ultrájaként” minősítették a kormány eljárását a kétharmados ügyben, illetve az a megközelítés, amely szerint a jogalkotás őszi menetére már nem nehezül rá az uniós elvárások kényszere, érzékelteti: kemény alkudozás veszi a kezdetét szeptembertől. Kétharmados törvénynek vagy alkotmánymódosításnak (ami eljárásjogilag nem különbözik a kétharmados törvények elfogadásától) az elmúlt két ciklusban ugyanis elsősorban a külpolitikával összefüggésben lehetett esélye a sikerre.

Szili Katalin éppen az „állandó alkotmányozás” kényszere miatt látja igazoltnak, hogy szükség van az új alaptörvényre. Ugyanakkor az alkotmányos rendszernek ez a lépésről lépésre történő korrekciója ez idáig működőképesnek bizonyult, sőt, szinte az egyetlen eszköznek arra, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse a pártokat. Mivel pedig az új alkotmány megalkotása a gesztusok politizálásában még a Nemzeti Színház felépítésénél is jóval nagyobb jelentőséggel bír, kevéssé remélhető, hogy éppen ebben a ciklusban tegyenek tanúbizonyságot az ügy fontosságához méltó emelkedettségükről a politikusok.