A University of Wisconsin kutatói a kukorica ősének génállo-mányát vizsgálva fedezték fel, hogy a növények a szállingózó pollen útján jelentős mennyiségű, közel rokon fajoktól származó génre tehetnek szert.
Kukoricatábla. Nemkívánatos jelenségek.
A tudósok a teozint nevű kukorica-félét vették alaposabban szemügyre, azt a Mexikóban élő fajt, amelytől a termesztett tengeri is származik. E növény esetében jól ismert, milyen genetikai változásokon kellett átesnie ahhoz, hogy a mai legősibb kukoricaváltozattá alakuljon. A kutatók meglepetésére kiderült, hogy az átalakulás néhány lépésben is megtörténhet – ami nem jó hír, mert e változások akár fordítva is érvényesülhetnek, azaz az ősi kukoricafaj is beszerezheti a kultúrnövény örökítő anyagát.
A genetikusok modelljei szerint a teozint az élőhelyéhez közeli földeken vetett kukoricával akár 10-20 generáció alatt is oly mértékben kereszteződhet, hogy éppen az ősiségének lényegét adó géneket – a különböző betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenállást biztosítókat – veszíti el. A növénynemesítés szempontjából ez nemkívánatos jelenség, mert éppen ezek a gének segíthetnek időként felfrissíteni a kultúrnövények génállományát. Az ellenkező irányú, és a termesztett fajták génállományát befolyásoló örökítőanyag-áramlás pedig azért nem történhet meg, mert a vadon élő populációk mérete elhanyagolható a kultúrnövényekéhez képest, ráadásul ez utóbbiakat minden évben újra vetik – megakadályozva ezzel az esetleg mégis beszerzett gének manifesztálódását és továbbörökítését.
