Fesztiváltáncos

Dörömböltek az Operaház kapuján, miközben Bán Teodóra és Keveházi Gábor balett-táncosok a nyári szünet miatt bezárt épület egyik próbatermében gyakoroltak. Turisták sétálták körül az Ybl-remeket, és minden oldalról próbáltak bejutni az általuk megismerni vágyott épületbe. „Ez a kilencvenes évek elején történt – emlékezik Bán Teodóra -, akkor gondoltunk először arra, vajon miért nincsenek nyáron is előadások az Operaházban, holott biztosan lenne rá igény.”

Mindketten a Magyar Állami Operaház sikeres, vezető táncosai voltak akkor, nemzetközi tapasztalatokkal a tarsolyukban. Turnéztak, és szinte minden magára adó városban nyáron is találkoztak kulturális rendezvényekkel. Avignon, Aix-en-Provence, Salzburg, Verona, Firenze, Vicenza… Megismerték a staggione-rendszerű művészi munkát is, vagyis azt, amikor egy-egy produkcióra (mondjuk egy nyári bemutatóra, esetleg egy turnéra) állnak össze művészek, egyhuzamban rengeteg előadást teljesítenek, majd a sorozat befejeztével kiveszik a részesedésüket a produkcióból, és elbúcsúznak egymástól. Ezek a minták lebegtek a szemük előtt, amikor úgy döntöttek, megpróbálnak elindítani egy nyári kulturális fesztivált a budapesti Operaházban.

MERÉSZ KEZDET. A programokat a kettejük, és egy éppen akkoriban hazatelepült kanadai jó ismerősük tulajdonában lévő rendezvényiroda, a V.I.P. Arts Management hozta létre. Az akkori rendelkezések szerint a kft. alakításához szükséges egymillió forintos tőkét egyenlő arányban adták össze.

A Budafest Nyári Opera- és Balettfesztivált 1992-ben rendezték meg először, s mindjárt 13 milliós veszteséggel zárták a kalandot. Szerencsére sikerült megállapodniuk a hitelezőikkel, és néhány év alatt, részletekben törlesztették a tartozást, továbbá még néhány év – egyre csökkenő – veszteségét is. Utóbbi a nyilvánvaló tapasztalatlanságból eredt. Mindjárt az első szezonban 40 estét kötöttek le, amit nem tudtak eladni, mert ilyen sok előadásra nem volt elegendő érdeklődő. Nem hirdették meg jó előre a fesztivált, az emberek pedig nem tudták, hogy az Operaház nyáron is nyitva van. Nyugat-Európában az a szokás, hogy két-három évre előre lekötik a produkciókat. Ők csak menet közben, a saját kárukon okulva tanulták meg, hogy fel kell venni a kapcsolatot utazási irodákkal, szállodákkal, egyéb idegenforgalmi intézményekkel, s ahhoz, hogy az ember eredményt érjen el, már kezdetben bele kell tenni a vállalkozásba bizonyos összeget: a hirdetést, a reklám- és marketingköltségeket nem lehet megspórolni.

A kanadai partner a kezdeti veszteségek láttán azonnal kihátrált az üzletből, de egy kis idő múlva Keveházi Gábor is elhagyta a vállalkozást. Évek óta Bán Teodóra vezeti a menedzserirodát, amely mára közel 300 millió forintos éves forgalmat lebonyolító céggé vált. Bár a tulajdonosnőn kívül még mindig csak három alkalmazottal és néhány külső foglalkoztatottal működnek, Bán Teodóra már pontosan tudja: a közeljövőben bővítenie kell a létszámot, egy embernek például kizárólag a hazai és külföldi kapcsolattartással kell foglalkoznia teljes munkaidőben. Legnagyobb produkciójuk a Budafest, de ők szervezik a szilveszteri Operabált és a 100 tagú cigányzenekar év végi operai koncertjét is. Fiatal, tehetséges művészeket fellépési lehetőséggel támogatnak, és az év egészében számos nagyszabású rendezvényt, gálaműsort, konferenciát rendeznek nagy cégek, vállalatok megbízásából.

FORRÁSKUTATÁS. A Budafest 1995 óta már képes eltartani önmagát. Finanszírozása három forrásból – egyrészt állami támogatásokból, pályázati pénzekből, másrészt jelentős szponzori segítségből, harmadrészt a jegybevételekből, körülbelül 60-20-20 százalékos arányban – történik. A kulturális tárca, a fővárosi és a kerületi önkormányzatok, valamint a turisztikai államtitkárság kezdettől fogva támogatta a rendezvényt. Szponzorokat találni már sokkal nehezebb volt. Egyrészt, mert kezdetben még nem álltak a magyar cégek elég jól, másrészt pedig még a gazdagabb társaságok is a szélesebb körű ismertség reményében elsősorban a könnyebb, népszerűbb műfajokat segítik. Ennek ellenére – főleg a balett-táncosi népszerűségnek köszönhetően – mégis sikerült találni hosszabb távra is szponzorokat. A Paksi Atomerőmű és a Magyar Villamos Művek (MVM) szinte a kezdetektől támogatja a Budafestet.

Mint Müller Mihály, az MVM kommunikációs vezetője elmondta, támogatási filozófiájukat kétévente felülvizsgálják, de Bán Teodóra színvonalas vállalkozása beleillik a hoszszabb távú stratégiába is. „Részben önzetlenül szponzoráljuk a rendezvényt – hangsúlyozta Müller -, mert nagyon örülünk, hogy egy ilyen kulturális program felpezsdítette az életet Budapesten az unalmas, forró nyári hónapokban is. Másrészt nekünk is hasznunk van ebből, hiszen ilyenkor egy-egy előadásra 150-200 partnerünket is meghívjuk, és a színvonalas program, a gyönyörű épület erkélyén elfogyasztott pezsgő, a kötetlen beszélgetések csak növelhetik a presztízsünket és partnereink bizalmát.”

A menedzseriroda tulajdonosnője elárulja, nem véletlenül választották a V.I.P. Arts Management elnevezést. Már a névvel jelezni kívánták rendezvényeik exkluzivitását, s azóta is ragaszkodnak ahhoz, hogy minden programjuk mind tartalmában, mind megjelenésében, eleganciájában osztályon felüli legyen. Azok a cégek, amelyek egy-egy gálaműsor, vagy egyéb rendezvény szervezésével bízzák meg őket, el is várják, és hajlandók is megfizetni ezt a színvonalat.

MEGÚJULÁS. Munkatársai szerint Bán Teodóra értő, körültekintő és kemény üzletaszszony, aki mindent ellenőriz, gyakorlatilag minden szálat a kezében tart. Ő maga azt állítja, a művészi produkciók létrehozása, a rendezvényszervezés nála valószínűleg ugyanabból az önkifejezési vágyból fakad, mint a tánc: meg akarja mutatni, hogy képes valamit létrehozni, ami kifejezi művészi ízlését, alkotói tehetségét. Az utóbbi években az előadóművészből lett kulturális menedzser úgy érezte, már túlságosan bejáratottan megy minden a Budafesten, valamit frissíteni, újítani kellene. Elsősorban a fesztiválprogramban szereplő művészeti műfajok és a helyszínek kibővítésén törte a fejét. A Várban a Hilton Szálló dominikánus udvara szinte kínálta magát az intimebb, kamarajellegű produkciók és az exkluzív zenei csemegék számára, s ez évtől már kamaraoperákat, folk- és jazz-koncerteket, táncesteket is láthat, hallhat ott a közönség. A nagyzenekari koncerteknek pedig kapóra jött, hogy befejeződött a Bazilika és az előtte lévő Szent István tér felújítása. A 30 előadásból álló rendezvénysorozaton az idén 2500 művész működik közre, és mintegy 30 ezer vendéget várnak.

A Budafest költségei 2003-ban mintegy 160 millió forintot tesznek ki. Az Operában 3 ezer forinttól 11 ezerig kínálnak jegyeket, a másik két helyszínen a belépők egységesen 4900 forintba kerülnek. Bár a fesztivál idei első programjai teltházasak voltak és óriási sikert hoztak, a tulajdonosnő tisztában van azzal, hogy mivel ez a cég számára megint egy „új kezdet”, bizonyos veszteséggel, illetve reklámköltség-többlettel is számolnia kell. De ez a befektetés már nem egy kezdő üzletasszony bizonytalan kimenetelű vállalkozása – egy jól működő cég bevételei és gondosan kialakított üzleti stratégiája nyújtanak számára fedezetet.