Egyedül megy-e?

Nagy Sándor a regionális átalakítás érdekében a közelmúltban vidéken kampányolt. Lelkes taps azonban – jóllehet tavaly óta 16 megyében szocialista a közgyűlés elnöke – sehol sem fogadta a területfejlesztésért felelős politikai államtitkárt. Egy informátorunk egyenesen így fogalmazott: Nagy olyannyira népszerűtlenné vált a megyei MSZP-tagság körében, hogy ha most lenne a kongresszus, kiszavaznák a vezető testületből.

A közigazgatás korszerűsíté-sének koncepciója a jövő héten a kormány asztalára kerül, ám a fentiek alapján már most megjósolható: nem augusztus 6-a lesz az a dátum, amikor eldől, hogy Magyarország szakít a túlzottan centralizált, bürokratikus, egyszerre pazarló és forráshiányos közigazgatási rendszerrel.

Elméletileg ugyan nincs más út, ám már a tavalyi, a négy évvel ezelőtti, sőt az azt megelőző kormányváltáskor is tudható volt, hogy a kéthar-mados többséget igénylő átalakításokat egyetlen párt sem tudja „önerőből” végre-hajtani. Nemcsak a pártközi konszenzus hiánya, de a belső ellenállás miatt sem.

A mostani koalíció elődje 1994 és 1998 között már nekive-selkedett e reformnak, Verebélyi Imre államtitkárt bízva meg a koncepció kidolgozásával, ám az elképzelés – részben a tárcák ellenállása miatt – egy fiók mélyére került. A

Fidesz tervei is a politikai konszenzus hiányában „véreztek el”. Bonyolította a képet, hogy az előző ciklusban a megyei közgyűlések vezető pozícióiban a fideszes elit tagjai ültek, így érthetően nem lelkesedtek azért, hogy önként adják fel a pénzt, hatalmat, és szakmai hátországot jelentő megyei „hadállásokat”, s régiós önkormányzati szinten mérettessék meg magukat. Ugyanez a képlet igaz most az MSZP-re is.

BANÁNHÉJ. A rossz előjelek ellenére a kormány – uniós kényszertől is vezérelve – megint nekilátott a feladatnak. Ezúttal az Ágh Attila politológus, alkotmányjogász vezette IDEA-csoportot bízta meg az MSZP-SZDSZ kabinet, hogy álljon elő az államszerkezet átalakítását célzó javaslattal. A mű elkészült. A Figyelő úgy értesült, a koncepció többszörös szűrőn ment keresztül, kimaradt belőle például a választási rendszer megreformálását célzó elképzelés, mert az végképp „banánhéjnak” bizonyulna a parlamenti vitában. A választási törvény módosítása amúgy is neuralgikus pont a pártok számára. Sokkolóan hatna rájuk, ha 2006-ban nem megyei, hanem regionális szinten tartanának önkormányzati választásokat, ráadásul úgy, hogy egyelőre még a régiók behatárolása is vitatott. Az IDEA-csoport koncepcióját tehát finomították a Belügyminisztérium (BM) szakértői, s az Lamperth Mónika belügyminiszter társ-előterjesztésében kerül a kabinet asztalára.

A közigazgatási reform fő felelőse azonban a Miniszterelnöki Hivatal (MeH), élén Kiss Péter kancelláriaminiszterrel. Ez első ránézésre szervezési és hatásköri zűrzavart sejtet, de valójában nagyon is praktikus oka van. Az ugyanis egyelőre még nem ismert, hogy mit tartalmaz a közigazgatás korszerűsítésének koncepciója, az viszont már igen, hogy 2006-ban valószínűleg régiós szinten nem tartanak közvetlen önkormányzati választásokat. A csatlakozás azonban – mivel az Európai Unió a megyéknél nagyobb területi egységekre építi strukturális támogatási politikáját – megköveteli, hogy régiós szinten olyan szakértői intézményhálózat jöjjön létre, amely képes a brüsszeli standardoknak megfelelő pályázati programokat kidolgozni, a fejlesztéseket levezényelni, valamint a pénzek felhasználását ellenőrizni. „Legyenek tehát olyan felelős szervezetek, amelyek ellátják a regionális operatív programok irányító hatósági feladatait felelős tulajdonosokkal, pénzfelhasználási jogosultsággal, saját forrással” – fogalmazott a Figyelőnek Baráth Etele államtitkár, a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-támogatások Hivatalának vezetője. (A saját bevétel azért szükséges, mert az uniós programok társfinanszírozás keretében valósulnak meg, a pályázóknak 10-50 százaléknyi önrészt kell felmutatniuk.)

Az ugyan nem feltétel, hogy közvetlenül választott régiók működjenek, jelenleg azonban még fejlesztési régióink sincsenek, csupán „papír-régióink”, azaz olyan tervezési-statisztikai egységek, amelyeket a KSH hozott létre (lásd a térképeta 20. oldalon), s amelyeket Brüsszel annyiban ismert el, hogy területnagyság és lakosságszám tekintetében megfelelnek a NUTS II ( 800 ezer-3 millió lakosú) kategóriának, azaz az unió által preferált tervezési-fejlesztési egységnek. (A NUTS – Nomenclature des Unites Territoriales Statistiques – az EU statisztikai hivatala, az Eurostat által kidolgozott területi statisztikai egységrendszer, amely arra szolgál, hogy az eltérő fejlettségű területeket kategóriákba lehessen sorolni, azonos szempontok alapján elemezni, és támogatni.) A „sajátos magyar régiók” tehát csak akkor pályázhatnak önállóan Brüsszelhez, ha saját döntési jogkörrel, intézményi hálózattal és főleg önálló bevétellel rendelkeznek. E feltételekhez kell „felnőniük”.

Az idő mindenesetre sürget. A 2007-től 2013-ig tartó uniós költségvetési tervezési ciklushoz ugyanis már három évvel korábban, 2004-től kezdve gyűjti az Eurostat az adatokat. Ekkortól kell működniük a közösség által elismert, tárgyalópartnerként kezelt régióknak. A csatlakozás tehát kényszerítő erő, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Másfelől viszont a belépés kiváló lélektani pillanat lenne arra, hogy ha az MSZP és az SZDSZ komolyan gondolja a választási programjában felvázolt olcsó állam megvalósítását, a központosított államhatalom lebontását, akkor azt az unió által óhajtott régiók létrehozásával „egy füst alatt” valósítsa meg – mutattak rá lapunknak közigazgatási szakemberek. Persze egyből hozzátették azt is, hogy az ezeréves „megye hagyományok” és a politikai erőviszonyok nem kedveznek az átalakításnak. „Az sem biztos, hogy a kormány komolyan gondolja a hatáskörök és a pénzek átcsoportosítását, választási ígéretnek viszont mindenképpen hangzatos” – fogalmazott egy nevének elhallgatását kérő szakértő. Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere szintén kétségbe vonja az olcsó állam megteremtésének szándékát. Mint mondja, az elmúlt hónapokban is jöttek létre állami hivatalok vidéken, s a KSH adatai szerint 3,5 százalékkal nőtt a közszférában dolgozók száma a kormányváltás óta. „De még ha hozzá is fogna a kabinet a reformhoz, akkor is elkésett vele – így Kósa -, annak fedezete ugyanis nem szerepel a jövő évi költségvetés irányelveiben.”

„Bár a reform fontos lenne, valóban óriási bizonytalanság övezi” – ismerte el lapunknak Dióssy László, Veszprém polgármestere, a Települési Önkormányzatok Szövetségének elnöke, aki egyébként megfigyelőként az EU Régiók Bizottságának munkájában is részt vesz. Ő úgy látja, egyelőre annak van realitása, hogy az augusztus 6-án az ugyancsak kormány elé kerülő területfejlesztési törvény módosítása „megágyaz” a későbbi regionális önkormányzatoknak, már ha megszületik az erre irányuló konszenzus (lásd külön írásunkat). Szerinte a régiók létrehozása elsősorban nem a megyék, sokkal inkább a minisztériumok ellenállásán bukhat meg, ugyanis egyelőre sem feladatok delegálásról, sem a pénzeszközök feletti döntési jogosultságok átadásáról nincs szó. „Márpedig semmi értelme a decentralizációnak, ha a kormány nem határozza el magát arra, hogy a szükséges forrásokat a régiókhoz telepíti” – húzza alá Dióssy.

KISTAFÍROZÁS. A kabinet mindenesetre felkészült a nehéz menetre. Ha másként nem megy – mintegy minimum programként – a területfejlesztési törvény módosításával hozzák majd létre az EU által megkövetelt régiókat – úgy, hogy a jelenlegi tervezési-statisztikai egységek mellett működő regionális területfejlesztési tanácsoknak pénzt juttatnak a költségvetésből, s intézményi szinten is felpumpálják azokat. S azért a kancelláriaminiszter a fő „felelőse” a több szálon futó közigazgatási reformnak, mert ha nem valósul meg az államszerkezet gyökeres átalakítását célzó BM-verzió, akkor a MeH irányítása alatt működő két hivatal – a területfejlesztési és a nemzeti fejlesztési – gondoskodik majd „operatív módon” arról, hogy a felkészülés elégtelensége miatt ne essünk el uniós forrásoktól. (Magyarország egyébként az EU strukturális és kohéziós alapjaiból 2004 és 2006 között összesen 2 milliárd 847 millió eurót, mai árfolyamon 780 milliárd forintot hívhat le; ez a magyar társfinanszírozással megtoldva 1200-1500 milliárd forint értékű fejlesztést tesz lehetővé.) Ilyen „pótmegoldás” lehet a területfejlesztési törvény módosítása, amely egyszerű többséget igényel csupán a parlamentben. A regionális területfejlesztési tanácsok felfejlesztésével és kistafírozásával pedig már alkalmassá válhatunk az uniós pénzek fogadására.