Bocca kanapé (Edra). A vérvörös ajkak sikeresen borzolják az érzékeket.
Az 1930-as évek Amerikájának áramvonalasított termékei (így a rakéta-szerű autók, amelyek már ránézésre is a sebesség illúzióját keltették), vagy a hatvanas-hetvenes évek pop kultúrájának látványos darabjai, ahol a funkció háttérbe szorult a minél expresszívebb megjelenés és az ötletesség kedvéért, pontosan a fent említett tárgytervezési gyakorlat eklatáns példái.
Venturini gázgyújtója (Alessi). A háziasszonyok vágyálma?
A pop kultúrában, később pedig a posztmodern mozgalomban jelennek meg azok a szuggesztív designtárgyak, amelyek célja egyértelműen az érzékek borzolása. Kimondottan polgárpukkasztó, provokatív darab és maximálisan decens egyaránt akad közöttük. Általában a kollektív tudatunkban megtalálható erotikus szimbólumok felhasználásával (rózsa, húsos virágkelyhek, vérvörös szín), illetve érzéki formák felnagyításával (férfi és női idomok, ajkak), tehát alaki hasonlóság, antropomorfizáció révén próbálnak hatni az erotikus fantáziára. Az 1970-ben, a Studio 65 által tervezett Bocca kanapé Salvador Dalí Mae West szófájával tart rokonságot. A dívány eredetileg a harmincas évek gömbölyded idomú filmszínésznőjének szürrealista tárgykollázs-portréjában töltötte be az ajkak szerepét (az orrlyukakat kandalló helyettesítette), aztán egy egyszerű pop art gesztus, a felnagyítás révén igazi ülőbútorrá avanzsált. Umeda Maszanori japán designer a kilencvenes években készített tárgyaihoz egyértelműen virágnyelvet használ.
A híres rózsafotel (Edra). Designklasszikus.
Designklasszikussá vált Rózsa és Liliom foteljei vérvörös bársonykárpitjuknak, húsos szirmaiknak köszönhetően fülledt erotikát sugároznak, a hozzájuk tartozó asztalka flamingóvirágot formáz, égnek meredő óriás bibéje egyértelműen a férfiprincípiumra tett allúzió. Az utóbbi idők legnagyobb visszhangot kiváltó pajzán designtárgya Guido Venturini gázgyújtója volt, amely egyértelműen férfi nemi szervet mintáz. A tárgy kimondottan magas formatervezői minősége révén szerencsésen elkerüli az obszcenitás határát, inkább játékosnak, pikánsnak mondható.
Kétségtelen, hogy az emberi test szép, kivétel nélkül valamennyi részletében az, s ha a design célja a gyönyörködtetés, a vágykeltés, akkor a lehető legjobb inspirációs forrást választotta.
