Színlelt szigor

Négy felvonásos drámát írt a kormány a kényszervállalkozások felszámoláisára. Az „előadás” még tavasszal kezdődött, amikor az akkori munkaügyi miniszter, Kiss Péter bejelentette: jogszabály készül a színlelt vállalkozások visszaszorítására. A drámának ez a „szála” azonban abbamaradt, a szereplők a színfalak mögé vonultak, de már tudható, hogy ősszel – az utolsó felvonás keretében – újra felbukkannak, amikor beterjesztik a parlament elé az úgynevezett önfoglalkoztatói jogviszonyról szóló törvényt.

KOCKÁZAT. A második felvonás az a Munka Törvénykönyvét érintő, július elsején hatályba lépett módosítás volt, amely a munkaügyi felügyelőségeket felhatalmazta arra, hogy a színlelt vállalkozási szerződéseket visszamenőlegesen is munkaszerződéssé minősíthessék át. Jelenleg a harmadik felvonásnál tartunk, melynek során a Legfelső Bíróság két héttel ezelőtt kimondta, hogy a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult beltagja nem lehet egyben a bt. alkalmazottja is. Érvelése szerint a munkaviszony alapvető ismérve az alá-fölé rendeltség, márpedig ha ugyanaz az üzletvezetésre jogosult személy, mint a munkavállaló, akkor az a jogi nonszensz helyzet áll elő, hogy valaki saját maga fölött gyakorolja a munkáltatói jogokat. A szigorítás nem érte derült égből villámcsapásként a vállalkozásokat, ugyanis – mint Hollár Endre, a könyveléssel is foglalkozó H. Balance Kft. ügyvezetője mondja – annak tartalma már több éve ismert volt. (Az adóhatóság ugyanis egy 2000-ben hozott iránymutatásában ugyanezt az álláspontot képviselte.) „A könyvelők és adótanácsadók tehát már ekkortól abba az irányba terelték ügyfeleiket, hogy a munkaviszonyt alakítsák át tagi jogviszonnyá” – fogalmaz. A Figyelőnek nyilatkozó más szakértők egybehangzóan úgy foglaltak állást, hogy potenciálisan ugyan mintegy 100 ezer vállalkozást érinthet a módosítás, ezek többségében az ügyvezetésre jogosult beltagok már évek óta tagi jogviszony keretében „vettek fel pénzt” a közreműködésért.

Adófizetési szempontból kockázatos is lett volna a tilalmazott körben munkaszerződést kötni, a csábítás azonban túl nagy volt. „A munkaszerződéshez ugyanis lényegesen szélesebb adó-, tb-fizetési és más kedvezmény társul, mint a tagsági jogviszonyhoz” – magyarázza Tálas Miklós munkajogász. Példaként a munkavállalóra köthető életbiztosítási szerződést, valamint az önkéntes magán-nyugdíjpénztári tagságot említi, amelyek révén éves szinten több tízezer, vagy akár több százezer forint takarítható meg (a munkaviszonyhoz és a tagi viszonyhoz köthető kedvezményeket lásd külön). Szűcsi Gáborné, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) osztályvezetője rámutatott, hogy a betéti társaság tagi jogviszonyban álló beltagja ezután nem számolhatja el az alkalmazotti kedvezményeket. A társadalombiztosítási ellátás terén azonban szerinte nincs nagy különbség a két státus között.

A mostani szigorítás a kényszer-vállalkozók több százezres táborán belül a bt.-kre fókuszál. Hogy lesz-e foganatja, az szakértők szerint már most erősen kétséges. A munkaügyi felügyelőségek rendeltetésével ellenkezne ugyanis, ha tömegével „kényszerítenének ki” munka-vállalókat a munka világából azáltal, hogy munkaszerződé-seket minősítenek át vállalkozói szerződésekké. Erre egyébként nincs is felhatalmazásuk, mint ahogy az adóhatóságnak sincs. Ez utóbbi azonban 5 évre visszamenőleg vizsgálhatja, hogy rendben történt-e a járulékfizetés, s ha elmaradást észlel, azt késedelmi pótlékkal együtt kivetheti a közterhek megfizetése alól kibújni próbáló társaságra. A bt.-k tekintetében ugyancsak az APEH kerül aktív szerepkörbe a már említett „második felvonásban” életbe léptetett munkaügyi jogszabályváltozás nyomán. Ám hiába bővült a munkaügyi felügyelőségek ellenőrzési jogköre, e jogosítványuk csak a „számlás” magánszemélyekre és egyéni vállalkozókra tejed ki. Nem vizsgálhatják a bt.-k és a közkereseti társaságok, valamint a kft.-k tagjainak a munkaadóval kötött alvállalkozói szerződéseit. Az APEH rostáján azonban már fennakadhatnak a munkaadók és a vállalkozók is, s „büntetésre” számíthatnak: visszamenőlegesen kötelezik őket az elmaradt közterhek megfizetésére.

Ostorcsapástól, hajtóvadászattól azonban egyelőre senkinek nem kell tartania, ezt maga a munkaügyi miniszter és az adóhatóság első embere erősítette meg. Fél év türelmi időt adtak a kényszervállalkozóknak és a cégeknek is.

KIFEHÉRÍTÉS. Úgy értesültünk, a „nagyüzemi ellenőrzés” januárban kezdődik, amikortól életbe lép a kényszervállalkozások megszüntetését célzó úgynevezett önfoglalkoztatói jogviszonyról szóló törvény. (Ez lesz az a bizonyos „negyedik felvonás”, amelynek célja az, hogy a munkáltatók ne foglalkoztathassák alkalmazottaikat munkaszerződés helyett vállalkozói vagy megbízási szerződéssel, s ne bújhassanak ki a kötelező járulék- és adóterhek alól.) A jogszabály-módosítások rendeltetése a munkaerőpiac kifehérítése és az államháztartás bevételeinek növelése lenne, de könnyen meglehet, hogy mindez a visszájára sül el. Az már látszik, hogy a tisztázott jogi helyzet következtében növekednek majd az adó- és a társadalombiztosítási bevételek, azonban az illetékes szerint ez az elmozdulás nem lesz számottevő. Nagy valószínűséggel nem történik egyéb, mint az, hogy a járulékokkal és adókkal „zsonglőrködő” vállalkozókat újabb kiskapuk felé terelik. Egyelőre úgy néz ki, a színlelt szerződések elleni szigor is csak színlelt.