Meggyőzőnek szánt tudományos alapossággal bizonygatta a közelmúltban Reinhard Resch professzor az ausztriai Bad Gasteinben rendezett Európai Egészségügyi Fórumon azt a tételt, miszerint nincs egészségesebb dolog a borivásnál. Igaz, a kremsi orvosprofesszor az ásványvizéről ismert alpesi üdülőhely vendéglője jókora különtermében ülő hallgatóságának hozzátette: a borfogyasztás csupán mértékkel ajánlott. Továbbá azoknak, akik magas életkorra vágynak – előadásában a részletes kutatási adatokon túl talán ez volt az egyetlen igazi újdonság – fehérbort kell inniuk.
Borospince Stájerországban. Hordóban utazik az export java.
Kevés tudományos kísérlet ered-ménye talál ekkora egyetértésre: fogyasztók, termelők, forgalmazók fülének zene az ilyen orvosi utasítás. Nem mintha a borfogyasztás terén a világ buzdításra szorulna. Ausztriáról hiába jut elsőre a sör az ember eszé-be, az osztrákok torkán 2002-ben 250 millió liter bor is lefolyt. Mi több, tavaly a borkivitel is minden rekordot megdöntött. Több mint 60 millió litert exportáltak – ez a mennyiség most először haladta meg az importot, amely „csupán” 51,4 millió litert tett ki.
EGYRE OLCSÓBBAN. Üröm az örömben, hogy az 56,5 millió eurós exportbevétel a mennyiség ellenére a 138,8 millió euró értékű import árának még a felét se éri el. Ráadásul, habár a kivitel volumene az előző évihez képest 2002-ben 17,1 százalékkal nőtt, az értéknövekedés mindössze 9,5 százalékos volt. A bor ugyanis kétharmad részben hordóban utazik külföldre – literenként mindössze 25 eurócentes áron -, a tetejébe a teljes kivitelre számított, tehát a palackozott borokat magában foglaló átlagár is csökkent. Míg 1998-ban átlagosan 2 eurót ért egy liter osztrák bor a nemzetközi piacon, 2001-ben mindössze 1 eurót, tavaly pedig már csupán 94 centet.
Nem érdemes ezen keseregni – vélik a szakemberek -, a lényeg, hogy az osztrák bortermelés jó úton halad. Tény és való, a nyolcvanas évek emlékezetes borhamisítási botránya által okozott válság hatására megalkotott – azóta többször kiegészített – bortörvény nemzetközi összehasonlításban is igen szigorú minőségellenőrzést tesz kötelezővé. Mindez a melléküzemágként termelők többsége számára a csődöt jelentette ugyan, aki viszont talpon maradt, új termesztési technológiák bevezetésével igazodott a minőségi követelményekhez. Közülük ma – állandó átvevőkkel a háttérben – egyre többen indulnak harcba az állami minősítési pecsétért.
CÉL A MINŐSÉG. Ami az export összetételét illeti, a legegyszerűbb osztrák borokból készül például a pezsgő a német Henkel csehországi gyáraiban, és tekintélyes menynyiség kerül, szintén igen olcsón – palackonként 2,5 euróért – a német diszkont élelmiszeráruházak polcaira. „Nem az a baj, hogy az olcsó borból sokat adunk el” – hangoztatja az osztrák borok marketingjére létrehozott szervezet, az ÖWM igazgatója. Véleménye szerint a palackozott borok külföldi eladását kellene még tovább növelni. A tendencia ugyanis biztató: míg 1997-ben az osztrák minőségi borexport még csupán 12,3 millió litert tett ki, tavaly már elérte a 18,6 millió litert.
Mindenki a magáét
Kósza hírek alapján a soproni borászok értesültek ugyan arról, hogy egy alföldi kolléga állítólag több száz hektoliter alsó-ausztriai olaszrizlinget hozott be Magyar-országra, hivatalosan azonban nem tudnak osztrák bor érdemi mennyiségű importjáról. Azt azonban maguk is vallják, hogy határon túli együttműködésre valóban szükség lenne az osztrák és a magyar gazdák között. Amint a Soproni Borvidék Hegyközségi Tanácsának egyik szakértője fogalmazott: a borászat Burgenlandban és Alsó-Ausztriában az egykori hamisítási botrány következtében annyira leértékelődött, hogy mind a mai napig kihasználatlanok a hatalmas feldolgozó-kapacitások. Sopron környékén ezzel szemben a volt állami gazdaság hajdanán 450 hektárra méretezte a feldolgozót, ma viszont már mintegy 1300 hektáron művelnek szőlőt a hegyközségi tagok. Logikus lenne tehát a magyar termést a határ másik oldalán fel dolgozni, ami az EU-csatlakozás után talán meg is valósulhat. A saját bor fogyasztására indított osztrák marketingprogramok azonban olyan sikeresnek bizonyultak, hogy a magyar bor ma még nem keresett portéka a sógoroknál.
Bármit is mondott Bad Gasteinben az uniós tanácskozás meghívott orvos szakértője, Ausztriában egyre nagyobb a vörösborok iránti kereslet. A 32 ezer osztrák szőlőgazdaságban csaknem 48 ezer hektáron megtermelt 2,6 millió hektoliternyi bor kétharmada ugyan fehér fajta, a 2,5 millió hektóra rúgó ausztriai fogyasztás fele viszont ma már vörös. Ám nemcsak a fogyasztási szokások, a beszerzési módok is változnak. Az évi 250 millió liter bor 80 százalékát az osztrákok ma otthon isszák meg, és egyre inkább élelmiszerboltban vásárolják. Míg korábban az eladott bor felét közvetlenül a termelő adta el, ma ez az arány csak 35 százalék. A vendéglátóipar viszont – amelynek forgalmát természetesen jócskán befolyásolja az ausztriai italadó – 87 százalékban hazai bort szolgál föl a vendégeknek. Ez elsősorban a Heuriger névre hallgató népszerű fogadóknak köszönhető. Bécs határában például ezek az egyenesen a szőlődomb tövébe épült vendéglők hagyományosan fajtanév megjelölése nélkül, egyszerűen csak saját „idei borukat” kínálják kimérve.
EU-BŐVÍTÉS. A fejlődés ütemét tekintve nem meglepő, hogy az Európai Unió bővítésétől az osztrák borexportőrök is újabb piacokat remélnek – mindenekelőtt Csehországban és Lengyelországban. Másfelől a jó borvidéknek számító szomszédokkal, elsősorban Szlovéniával és Magyarországgal közös termesztési terveik vannak, mi több, az előbbivel már most is működik számos, határon átnyúló borgazdaság.
