A Figyelő munkatársa három éve sikertelenül próbál rákerülni a listára, a válasz egyértelmű: az csak a család számára elérhető. Erzsi ugyanis nem buta, hanem fodrász, aki ebből él. Tudja: a VIP ügyfél pénzügyi veszteség, de kényszerű családi kötelesség. A fodrász naponta az üzletet választja.
Voltak olyan illúzióink, hogy a többnyire külföldi szakmai befektetők tulajdonába kerülő pénzintézetek felszámolják a korábban egyes állami nagybankokra jellemző módszereket. A politikusoknak és családjaiknak, arra érdemes vagy érdemtelen kapcsolataiknak juttatott, az üzleti megfontolásokat teljesen figyelmen kívül hagyó egyedi elbírálást. A piaci hozamokat messze meghaladó, ilyen-olyan megállapodásokban garantált szerződéseket. Átlátható nyilvántartásokat vezetnek be, a rossz útra lépő alkalmazottaiktól rövid úton megszabadulnak, a törvényes, de gyanús ügyletekben részt vevő vezetők pedig kiírják magukat a bankárok exkluzív klubjából. Azt reméltük: bank és törvénytelenség a hozzáértő szakmai tulajdonosok vigyázó szemei nyomán szétválik. Pénz, üzlet és politika viszonya végre átlátható lesz.
Remélhetőleg egyedi a példa, de a K&H-botrány sora felülírja ezeket a reményeinket. Tulajdonosoknak, banki vezetőknek, a bankárszakmának általában, a hatóságoknak és persze a politikusoknak adott a lecke. Választ kell adniuk arra, hogy ügyfélként és polgárként reménykedhetünk-e még a tiszta, átlátható, számon kérhető banki gazdálkodásban és közéletben.
