 |
Napjainkban közel 600 ezerrel élünk kevesebben Magyaror-szágon, mint a „népességi csúcsnak” számító 1981-es évben. Akkor 10,71 millió volt a lakosság lélekszáma, míg a mai adat körülbelül 10,12 millió fő. Hazánk a világ azon kevés országai közé tartozik, ahol már hosszabb ideje tendencia a népességfogyás. Ez egyébként jelenleg tipikusan kelet-európai jelenség, a világ egyéb régióiban jellemzően növekszik a lakosságszám. A születésszám csökkenése a fejlett országok sajátossága, ám Nyugat-Európában ezt a trendet kiegyenlíti a bevándorlás és a meghosszabbodott élettartam. Néhány évtized múlva azonban ott is számítani lehet a lakosság nálunk már zajló fogyására.
Ahhoz, hogy népesség utánpótlása hosszú időre biztosított legyen, egy nőnek átlagosan 2,1 gyermeket kellene világra hoznia élete során, ám a fejlett európai országok egyike sem produkálja ezt a mutatót. Magyarország e téren messze hátul kullog a listán, mindössze 1,37 ez a szám. Az egyéni értékrendben a magyarok ugyan gyermekszeretők, ám a körülmények miatt kevesebb utódra vállalkoznak. A gazdasági átmenet állapotában levő országokra általában is jellemző a születésszám visszaesése: a vágyott nyugati életszínvonal eléréséért küzdve ugyanis sok embernek túl nagy áldozatot jelent a családalapítás. Nem kedvez a szülési kedvnek az sem, hogy ma már a nők is befuthatnak karriert, a gyermeknevelést és a munkát azonban nem egyszerű összeegyeztetni. Sok nő úgy érzi: választania kell, s előbb a szakmájában próbál befutni, csak azután jöhet a család. „A népesedéspolitika emancipációs kérdések nélkül tárgyalhatatlan” – húzza alá Varga Ágnes, a Népesedési Kormánybizottság főosztályvezetője.
KERESIK AZ OKOKAT. A Miniszterelnöki Hivatal Stratégiai Elemző Központjának égisze alatt működő szervezetet még az Orbán-kormány hozta létre 2001-ben a demográfiai helyzet feltárására és egy intézkedési program kidolgozására. A 10 miniszterből és 7 tudósból (statisztikusokból, szociológusokból) álló bizottságot, bár tagjai változtak, a Medgyessy-kormány is megtartotta. A testület feladata a népességfogyás okainak feltárása, valamint a népesedési kormányprogram kidolgozása, amely hosszú távú tervet kíván megfogalmazni a gyermekvállalási kedv növelésére, az egészséges életmód népszerűsítésére és a hazánkba érkező külföldiek befogadására.
 |
A népességfogyás megállítását Medgyessy Péter kormányfő a múlt héten a Népesedési Világnap alkalmából tartott beszédében nemzeti ügynek nevezte, amelynek megoldása érdekében a kormány kész együttműködni az iskolákkal, a különböző politikai áramlatokkal és az egyházakkal. Ami a kormánybizottságot illeti, a testület tisztában van vele, hogy a gyermekvállalás mindenkinek magánügye, s a népesedési folyamatokba való közvetlen beavatkozás általában balul üt ki. Ezért feladata csak a megfelelő feltételek megteremtése, a közhangulat befolyásolása lehet. A meggondolatlan intézkedések ugyanis szélsőséges esetben nagy kilengéseket okozhatnak az egyes korosztályok létszámában, ami próbára teszi a gyermekellátási és oktatási intézményeket. Nagy sikert ért el például az 1973-as népesedésösztönző csomag, ám a megnövekedett szülési kedv az amúgy is nagyszámú korosztályt, az ötvenes évek eleji abortusztilalomról elnevezett „Ratkó-gyerekeket” kapta el. Így a hetvenes évek közepén hihetetlenül meglódult a születések száma, igaz, pár év múlva visszaesett, s a kedvezőtlen folyamat azóta is tart. A hetvenes évek közepén született „OTP-gyerekek” (a gyerekszám alapján ugyanis ekkor kedvezményes lakáshitelt lehetett felvenni) nagy tömege ma van szülőképes korban, ám egyelőre halogatja a gyerekvállalást.
Míg a kilencvenes években hazánkban a 20-24 évesek hozták világra a legtöbb babát, ma a 25-34 éves korosztály a legtermékenyebb. Egyre nő a harmincon felüli szülések száma is. „Európai jelenség, hogy kitolódik az első gyermek világra jövetelének ideje, a szülőképes kor azonban nem nőtt meg lényegesen” – mutat rá Gárdos Éva, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) főosztályvezetője. Így aztán a későbbi kezdés összességében kevesebb gyerekkel jár. A sokgyerekes családokat a szegénység is jobban veszélyezteti. Magyarországon az „egykéknek” csak 18 százaléka, míg a három- és többgyerekes családokban felnövőknek az 54 százaléka tartozik a lakosság legszegényebb ötödébe.
|
A gyerekszülési kedv növeléséhez – a pénzügyi támogatások értékállósága mellett – a nők munkába állását elősegítő, rugalmas foglalkoztatási formák is szükségesek, mint amilyen például a távmunka vagy a részmunkaidő. Leginkább azonban a közgondolkodásnak kell változnia – vallják a szakértők. A népességcsökkenést csak részben magyarázza a szülési kedv megcsappanása, a fogyás másik oka a születéskor várható alacsony élettartam. A mai újszülöttek közül a lányok 77, a fiúk 69 évre számíthatnak. Habár az elmúlt években fokozatosan javult a helyzet, még így is hátul kullogunk az európai országok sorában (lásd a grafikont). Az átlagot leginkább a középkorú, alacsony iskolázottságú és foglalkoztatási státusú, munkanélküli férfiak magas halandósága rontja le. Az egészségügyi szűrőprogramok pedig jellemzően nem érik el ezt a csoportot. Sok férfi még ma is azt tartja az egészség bizonyítékának, ha évek óta nem járt orvosnál. A gazdasági átmenettel is magyarázható, hogy az agyonreklámozott, s emiatt vágyott javakért agyondolgozza magát a lakosság, ami szintén előidézője a középkorúak magas halandóságának. Az élettartam növekedéséhez nem elég az egészségügyi intézményrendszer korszerűsítése, az egyének szemléletének is változnia kell. Népszerűbbé kellene válnia az egészséges életmódnak, a korszerű táplálkozásnak és a testmozgásnak, míg ezzel párhuzamosan vissza kellene szorulnia az alkoholfogyasztásnak és a dohányzásnak.
 |
FORGATÓKÖNYVEK. A szakemberek szerint a népesség-fogyásra tartósan fel kell készülnünk. Érdemes eljátszani a gondolattal, milyen is lesz a demográfiai folyamatok tükrében Magyarország népességszerkezete 2050-ben. Ekkor a mai kisgyermekek már középkorúak, a mai fiatalok öregek lesznek. A KSH Népességtudományi Kutató Intézetének becslése szerint 2050-ben mindössze 8,8 millióan fognak élni Magyarországon. Ilyen hosszú időtávra természetesen bizonytalanok az előrejelzések, a kutatók mindenesetre reális forgatókönyvet vettek figyelembe. A születési, halálozási, élettartam és vándorlási mutatók optimista, illetve pesszimista becslésétől függően a lakosságszám 9,7 millió és 8,3 millió között alakulhat (lásd a grafikont). Önmagában emiatt még nem kellene kongatni a vészharangot, hiszen egy kisebb lélekszámú ország is élhet jól, sőt akár növelheti is a jólétet, mivel a javakat kevesebb ember között kell szétosztani. A gond az, hogy a század derekára a népességcsökkenéssel karöltve elöregedési folyamat megy végbe. Míg ma minden ötödik magyar idősebb 60 évnél, 2050-re már minden harmadik esik ebbe a kategóriába, ugyanakkor a születések, és így a fiatalabb nemzedékek létszáma folyamatosan csökken. Ma 2,4 millió 20 éven aluli fiatal él Magyarországon, fél évszázad múlva várhatóan már csak 1,6 millió. A gazdasági szempontból legfontosabb 20 és 60 év közötti lakosság száma is csökken, a jelenlegi 5,6 millióról 4,2 millióra. Tehát szűkülő munkaképes korú rétegnek kell eltartania a nyugdíjasokat és a fiatalokat. Legkésőbb a 2010-es évekre időszerűvé válik a nyugdíjrendszer reformjának tovább vitele. Míg ma a 60 év felettiek száma kétmillió, 2050-ben már közel hárommillió lesz fogyó lélekszám mellett. Ráadásul az iskolázottság növekedésével egyre később állnak a fiatalok munkába, tehát kevesebb dolgozó fogja eltartani a nyugdíjasokat.
TÚLTERHELVE. A járulék már ma is nagy terheket ró az aktív lakosságra, nem célszerű a további emelése. A nyugdíjkorhatárt kell fokozatosan 65-70 évre emelni, hogy ne boruljon fel az eltartottak és az aktívak aránya – hangoztatják a szakemberek. Hogy a rendszer működőképes legyen, ahhoz az is szükséges, hogy az ötvenes-hatvanas generáció tagjai valóban dolgozzanak, azaz a munkáltatók biztosítsanak számukra állást. Ez szemléleti változást követel, hiszen manapság a legtöbb cég nem szívesen vesz fel 45 év felettieket.
Nyugat-Európában és Amerikában már elindult a paradigmaváltás, és a cégek kezdik belátni, hogy az idősebb munkavállalók tapasztalata és életismerete is komoly érték. Nálunk azonban még nem dívik ez a szemlélet, ráadásul az idősebb generációk egészsége megromlott, elsősorban tehát egészségmegőrző programokat kell kidolgozni számukra, hogy a munkaerejüket megőrizhessék. Mindenképpen indokolt rugalmassá tenni a nyugdíjrendszert, hogy aki megfáradt, az csökkentett nyugdíjjal előbb is visszavonulhasson. A kiegyensúlyozott nyugdíjrendszer érdekében valamennyi korosztály foglalkoztatottságának (és így a járulékfizetők számának) emelkednie kell. Jelenleg azonban a 15-64 éveseknek igen nagy hányada, 40 százaléka inaktív. Ebben a tanulók, a nyugdíjasok és a gyermekgondozás miatt távol levők is benne foglaltatnak, de a csoport negyede egyéb okból nem lép ki a munkaerőpiacra. Különösen alacsony a foglalkoztatottság a nők és a nyugdíjhoz közel álló korosztályok körében, az eltartók és eltartottak egyensúlya érdekében elsősorban e csoportok munkába állását kellene elősegíteni. A jelenlegi demográfiai mutatók alapján alaposan átrendeződik a század közepére a hazai munkaerőpiac: a munkaadók kevés huszon- és harmincévesből válogathatnak, ám annál többet az ötvenes, hatvanas, hetvenes éveiket taposók közül.
Egyébként a mai középkorúak közül is sokan életben lesznek még fél évszázad múlva: 130 ezer 90 év fölötti lakos fog élni ekkor hazánkban, ha feltételezzük, hogy a születéskor várható élettartam a nőknél 83, a férfiaknál 77 év lesz. Ha optimistán 88, illetve 83 évet tekintünk várható élettartamnak, akkor már 210 ezer „matuzsálemmel” kell számolni 2050-ben. Összehasonlításképpen: ma 37 ezer 90 év fölötti idős ember él az országban.
ÚJ KIHÍVÁSOK. A legidősebbek számának növekedése az egészségügyi ellátórendszert is új kihívások elé állítja. Egyre több ember lesz önellátásra képtelen, akiknek gondozását a család sem tudja megoldani, ezért szervezett ápolásra szorulnak. Hazánkban jelenleg a 85 év felettiek elenyésző hányada él intézményes otthonokban, míg Hollandiában több mint egyharmada. Idehaza tehát még megoldásra vár az állandó ápolásra szoruló öregek ellátása: a kórházak ugyanis csak ideig-óráig gondoskodnak róluk (igaz, nem is ez a feladatuk), az idősek otthona pedig jellemzően nem vállal önellátásra képtelen lakókat. A szociális alapon működő intézmények férőhelyeire hosszas a sorban állás, így a még dolgozó, kamasz gyerekeiket nevelő utódokra nagy terhet ró idős szüleik ápolása. A megfelelő ellátást nyújtó intézményi hálózat kiépítésén túl szemléletbeli változásnak is be kell következnie, hiszen a mai gondolkodástól idegen, hogy valaki öregek otthonában élje le az utolsó éveit.
