Hozam viszem

Jóllehet a spanyolországi Ibiza szigetén kissé melegebb volt a múlt héten, mint a július közepéhez mérten meglepően hűvös Budapesten, Kulcsár Attila, a K&H Equities befektetési tanácsadója, a bank önkormányzati és EU integrációs ügyvezető igazgatója mégis úgy érezhette: Magyarországon számára most forróbb a talaj. A hivatalosan a mediterrán vidéken szabadságát töltő és saját bevallása szerint hazatérni szándékozó, a hatóságoknak együttműködést ígérő bróker valójában aligha nyaralni ment, sokkal inkább „menekült.” Idehaza ugyanis minden róla szólt, mindenki őt kereste, minden idők legnagyobb hazai bank- és brókerbotrányának főszereplőjét, aki egy politikai lavinát is elindított. Kormánypárti és ellenzéki politikusok egymás érintettségéről nyilatkoztak, egymás „piszkos” ügyeit sejtető, de bizonyítékokban felettébb hiányos bejelentéseikkel szórakoztatták választóikat.

Az ügy kipattanásához az adta az első lökést, hogy a Pannonplast-részvények törvénytelen felvásárlása körüli kutakodás keretében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) célvizsgálatot kezdett az említett brókercégnél is. A társaság visszás tevékenységének felgöngyölítésére a tulajdonos bank is belső ellenőrzést indított, amelynek nyomán most többmilliárd forintos károkozásról beszélnek, s emiatt a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő is lépett: negatív kilátással figyelőlistára tette a K&H „D” kategóriájú egyéni hitelbesorolását. Hivatkozva a kár nagyságára, lemondott a bank vezérigazgatója – aki saját állítása szerint az ügyekről mit sem tudott -, valamint helyettese, feljelentést tettek a rendőrségen, és – mint az a sajtóban már többször megjelent – nem is egyszer informális találkozón tárgyaltak egykori vezérigazgató-helyettesükkel, a mostani pénzügyminiszterrel, László Csabával. Feljelentést tett továbbá a Nemzetbiztonsági Hivatal (NbH) és két ügyfél is, így az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága nyomozást rendelt el nagy értékre elkövetett sikkasztás alapos gyanúja miatt, gyanúsítottként pedig ezen a héten – lapzártánk után – hallgatják meg Kulcsár Attilát.

NEPPERBŐL CSODABRÓKER. A „pesti hullámvasút” a most 30 éves, felsőfokú, sőt egyes információk szerint középfokú végzettség nélküli fiatalembert alig hat fővárosi év leforgása alatt jutatta csúcsra, majd a mélypontra. A vidéki pénzváltót sorsa előbb az ország második legnagyobb bankjának egyik vezetőjévé emelte, politikusok, közéleti emberek, médiaszemélyiségek „különbejáratú” tőzsdeügynökévé, „nagyon fontos” pénzügyi műveletek lebonyolítójává tette, a lejtmenetben pedig egyelőre egy milliárdos sikkasztás fő gyanúsítottja és egyben a most kibontakozó politikai botrány főszereplője lett. Kulcsár alig 22 éves volt, amikor bebizonyosodott: imád adni-venni, a kereskedés az élete. Így aztán 1995-ben céget alapított Nagykanizsán. A 40 ezer forintos alaptőkéjű – 2000-ben hivatalból törölt – Classic DM Bt. alapító okiratában kiegészítő tevékenységként már megtalálható volt a pénzügyi szolgáltatás, ami gyakorlatilag pénzváltásban merült ki a Balaton partján és Nyíregyházán. Kulcsár neve 1996 márciusától 1997 végéig egy másik hasonló tevékenységet folytató kanizsai vállalkozás, az azóta végelszámolással megszűnt Dukát ’96 Kft. egyik tulajdonosaként szerepelt. A Zala Megyei Bíróság egyébként 1998-ban jogosulatlan pénzintézeti tevékenység miatt elítélte Kulcsárt. Néhány félresikerült üzlet miatt már amúgy is alig maradt pénze, elég volt azonban az újságokra tekintenie, hogy lássa: a fővárosban mesés vagyonok keletkeznek a szárnyaló tőzsdén. Pestre indult tehát brókernek.

Rejtőzködő felelősök Rejtő E. Tibor. Erkölcsi felelősséget ugyan érez, de visszautasítja azokat a vádakat, amelyek szerint Kulcsár Attila a felső vezetés jóváhagyásával végezte volna ügyleteit. Emelt fővel távozom – hangsúlyozta múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján a K&H vezér-igazgatója, Rejtő E. Tibor, aki helyette-sével, az elle-nőrzési terü-letért felelős Ludo Jacobs-szal együtt nyújtotta be a lemondását. Mint kifejtették, erkölcsi fele-lősséget ugyan éreznek, de visszautasítják azokat a vádakat, amelyek szerint Kulcsár Attila a felső vezetés jóváhagyásával végezte volna ügyleteit. A bank hivatalos álláspontja és a távozó vezetők nyilatkozata is azt su-gallja, hogy a valószínűleg milli-árdokra rúgó kárért egyedül a befektetési tanácsadó a felelős. Érvelésüket erősíti, hogy a bró-ker – saját bevallása szerint is – aláírt egy nyilatkozatot, amely-ben egyszemélyi felelősséget vállal az általa a Portfolio.hu in-ternetes újságban is elismerten elsikkasztott összegekért. Lapunk értesülése szerint azonban a helyzet ennél bonyolultabb. Egyrészt ebben az interjújában Kulcsár viszszavonja korábbi nyilatkozatát (indoklásul azt hozza fel, hogy a papírt a bank nyomására írta alá), másrészt előrevetíti, hogy a nyomozás során hajlandó megerősíteni több felső vezető érintettségét. Infor-mátoraink egyébként is kérdé-sesnek tartják, hogy – a bank cáfolatai ellenére – a Rejtővel évek óta köztudottan személyes, sőt baráti kapcsolatokat ápoló Kulcsár ne számolt volna be rendszeresen és részletesen a tevékenységéről. Egyébként 2002 szeptemberében „rejtélyes” körülmények között, családi-személyes okokra hivatkozva hónapokra ideiglenesen felállt tisztéből a vezérigazgató, Rejtő E. Tibor, helyét a mostani brókerbotrány miatt vele együtt távozó Ludo Jacobs vette át. A kétségeket erősíti, hogy közvet-lenül Rejtő távozása előtt, szintén váratlanul felmentették tisztsé-géből az egyik – az ABN Amrótól érkezett – vezérigazgató-helyet-test, Draskovics Tibort, a minisz-terelnök jelenlegi kabinetfőnö-két. A hivatalos magyarázat sze-rint azért, mert másképpen kép-zelte el a pénzintézet jövőjét, mint a vezér. Rejtő távozásával kapcsolatban akkor a Figyelő úgy értesült, hogy egy ismeretlen tet-tes elleni rendőrségi nyomozás szálai érinthették a bankvezért, aki később visszatért a bank élé-re, az ügyről további információk nem kerültek nap-világra.

„Egy újsághirdetésre jelentkezett a K&H Brókerház Rt.-hez üzletkötői pozícióba” – meséli a cég egyik akkori vezetője, aki jelenleg a társaság veszteségei miatt bírósági eljárás alatt áll. (A Brókerház Rt. nem azonos a bank mostani brókercégével, amely a fúzió idején, az ABN Amro Equitiesből alakult.) „Üres zsebbel”, ügyfelek nélkül érkezett ugyan, de mivel akkortájt még a sarki fűszeres is részvényeket vásárolt a bőséges kínálat és az ütemesen emelkedő árfolyamok láttán, a három hónapos próbaidő alatt olyan sok ügyfelet toborzott – nem kevés befektetett pénzzel -, hogy végül megkapta az állást. „Ámulattal néztek rá az ügyfelek, olyan dumája volt” – mondja egy korábban vele együtt dolgozó munkatársa. Nem csoda, hogy a piacon gyorsan híre terjedt a „csodabrókernek”: kiemelkedő eredménnyel kezelte ügyfelei pénzét, akik aztán jobbnál jobb nevű kuncsaftokat hoztak, köztük neves közéleti szereplőket, vállalkozókat és a politikai elit prominenseit, pártállástól függetlenül.

A kiemelkedő eredmény persze az ügyfelek egy részének akkor is dukált, ha azt a piacon nem lehetett kitermelni. Az Erős János irányította állami bank brókercégében általános gyakorlat volt, hogy a VIP ügyfélkör egy részével tőke- és hozamgaranciával ellátott vagyonkezelési szerződést kötöttek, amelyben a brókerház fix, éves szinten 35 százalékos hozam elérésére tett ígéretet. Az Élet és Irodalom 1999/22-23. számában az olvasható, hogy a kivételezettek között volt akkortájt az egyik kereskedelmi televízió elnöke és egy ismert tévériporter – mellesleg Erős gyermekkori barátja – is. Kulcsár Attila csak a „nagyok” kezét nézte tehát, a praktikákat saját ügyes módszereivel is gazdagította, az extrahozamot pedig többnyire hozta.

Kulcsár trükkje azt használta ki, hogy a befektetési alapok napi nettó eszközértékének, a befektetési jegyek árfolyamának meghatározása 1997-98 táján még hagyott némi kívánnivalót maga után. A részvényalapban levő portfólió napi értékét a tőzsdezárás után nem sokkal határozták meg, adni-venni persze csak másnap lehetett ezen a kurzuson.

A Britton-mappa Mészáros János és Kerék Csaba. A Britton több szálon is kapcsolatban állt Kulcsár Attilával. Hat éve ismerem és barátomnak tartom Kulcsár Attilát – ismerte el a Figyelő kér-désére Kerék Csaba, a Britton Kft. egyik tulaj-donosa, míg a cég tulajdonos-ügyvezetője, Mészáros János 2000-2001-ben dolgozott együtt a K&H Equities befektetési tanácsadójával, a bank corporate finance igazga-tójaként. A sztárbróker persze nemcsak egyszerűen a Kerék-Mészáros páros barátja, egyes sajtóértesülések szerint a lakása is a Britton székhelyéül szolgáló épületben van. A Duna-parti székház információink szerint egyébként nem is egyszer szolgált találkozóhelyül a K&H vezetőinek és hozzájuk közelálló üzletembereknek. A Britton Kft.-t 2001 júliusában alapították, 2003 februárjáig az Egyesült Államokban bejegyzett Britton Interinvest Llc. volt a fő tulajdonos, ezután a Kerék Csa-ba és Mészáros János is tulajdo-nosként szerepel. Habár Kerék elmondása szerint az amerikai Britton a magyar céggel párhu-zamosan alakult, az offshore cég tulajdonosairól nem nyilatkozik, annak ellenére, hogy az utóbbi időben a társaságot a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) elnökével, Erős Jánossal és így az MSZP-vel is összefüggésbe hozták. Ez per-sze nem csoda: a Mészáros-Ke-rék páros volt a vezérigazgatója tavaly novembertől 2003 ápri-lisáig az MFB-hez tartozó Hun-gexpo Reklám Rt.-nek, Mészá-ros János politikai vonalát pedig az erősíti, hogy a BKV Rt. felü-gyelőbizottsági tagja volt, SZDSZ delegáltként. Kulcsár Attila és Kerék Csaba között számos különböző szintű üzleti kapcsolat áll fenn, így pél-dául a sztárbróker által 1999-ben alapított KH Invest Kft. nevű cég-ben később felügyelőbizottsági tag volt Kerék Csaba, aki szerint a vállalkozást a Világgazdaság című napilapot kiadó társaság részvényei egy részének meg-szerzésére hozták létre. A vállal-kozás később a lap fő tulajdono-sa és egykori főszerkesztője, Forró Tamás által jegyzett Tíz-ezer Kft. tulajdonába került, az újságíró aztán üzletrészét a Világgazdaság jelenlegi tulaj-donosának, az Axel Springer-Magyarország Kft.-nek adta el. Forró cégének, a Tízezer Kft.-nek többségi tulajdonosa egyébként a Britton Kft. volt 2001 ősze és 2003 nyara között.

A tőzsdei árfolyammozgást figyelő ügyfél azonban – így Kulcsár is – már a nap folyamán előre jelezhette, hogy másnap milyen árfolyam alakul ki a befektetési jegyek piacán, így aznapi árfolyamon teljesülő megbízással biztos nyereségre tehetett szert. Ha például hétfőn emelkedtek az árfolyamok, akkor gyorsan részvényalapba rakta a kezelt pénzt, amit kedden a magasabb árfolyamon eladott. A legenda szerint nem volt ritka a napi 4-5 százalékos nyereség sem, miközben a bukás veszélye gyakorlatilag nulla volt. Ha éppen estek az árfolyamok, akkor a pénzt a pénzpiaci alapban tartotta. E „kiskapu” mára bezárult, az árfolyam-meghatározás más módszer alapján történik.

Éves szinten még a gyengébb időkben is fix 20 százalékos hozamot „garantált”, informátorunk szerint az ezen felüli nyereség 20-30 százalékát is kérhette magának. Írásos megállapodás erről nem volt, az ügyfelek egyszerű ügyfélszámla-vezetési szerződést kötöttek a brókercéggel. Amint azt egy, a neve elhallgatását kérő kliens mondja, a nyereséget minden hónapban „futár” hozta az ügyfél kezébe. A bróker egyébként – jó régi nepperszokás szerint – az íróasztalnál alig üzletelt, leginkább telefonon intézkedett, a kuncsaftokkal cukrászdákban, éttermekben találkozott. Amikor aztán 1999-ben az új, külföldi tulajdonos a banki- és brókercégvezetőket – éppen a jelentős veszteségeket termelő hozamgaranciás vagyonkezelési szerződések miatt – menesztette, kénytelen volt a megváltozott körülmények között folytatni az üzletét.

VÁLTOZÓ IDŐK. „Vezetőségem alatt sem VIP listás ügyfelek, sem a piacitól jelentősen eltérő hozamok nem voltak a brókercégnél. 2000-ben egy nagyobb PSZÁF-vizsgálat is alátámasztotta azt, hogy sikerült más pályára állítani a társaságot, nagyjából rendben lévőnek tartották a céget” – szögezi le Mohay György, akit a CA IB londoni irodájának éléről hívott a brókercég rendbetételére az új banki vezér, az ING-től érkező Rejtő E. Tibor. A nemzetközi hírű szakembernek számító Mohay – aki jelenleg a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) tanácsadója – bő egy év után, a stratégiai kérdésekben fennálló nézetkülönbségekre hivatkozva, távozott a társaságtól.

Informátoraink mindenesetre hozzáteszik: Kulcsár munkamódszere gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a felső vezetők bepillantást nyerjenek az üzletmenetébe, a brókernek ugyanis külön nyilvántartása volt. Forrásaink szerint egy köznapi számlakezelő szoftver, az úgynevezett Money 1998-as változatát használta. Ezzel gyártotta az ügyfelek és a felettesei felé is a kimutatásokat, amelyek valószínűleg az üzletmenettől függően voltak fiktívek: ha bejöttek a számítások, kevésbé, ha nem, akkor nagyon eltértek a valóságtól. Az ügyek ismerői egyébként úgy vélik, öt éve semmiképpen, legfeljebb két-három éve űzheti nagyüzemben az ipart Kulcsár.

A K&H Bank és az ABN Amro Magyar Bank fúziójának előkészületei és az egyesülés okozta folyamatos bizonytalanság, a vezetőcserék szintén a bróker kezére játszottak, aki ráadásul gyorsan és könnyen az új vezér bizalmába férkőzött. Rejtőnek tetszett a self-made man Kulcsár stílusa, a vidéki nepperből csodabrókerré avanzsált fiatalember, aki óriási portfóliójával a brókercég forgalmának – és ezzel nyereségének is – nagy részét adta. Hamarosan mindenki tudta: nemcsak munkatársak, hanem személyes jó barátok is, a kapcsolat jutalma pedig banki beosztás lett. Az EU integráció és az önkormányzati ügyfélkör ügyvezetését kapta titulusként, prominens kuncsaftjai miatt pedig a banki közkapcsolatok ápolásáért is felelt, irodáját a vezér közelébe helyezték el. Kulcsár – saját bevallása szerint – ügyleteit felső vezetői jóváhagyással végezte (lásd Rejtőzködő felelősök című írásunkat). Kérdés persze, miként sikerült túlélnie az egyesüléssel együtt járó könyvvizsgálói „sáskajárást”, és azt, hogy a brókercég ügyfélállományát áttelepítették egy másik cégbe, a K&H (volt ABN Amro) Equitiesbe. De tény: a jelek arra utalnak, sikerült a bűvészmutatvány. A felügyeleti kutakodás kikerülését segíthette, hogy a hatóság többnyire szúrópróbaszerűen vizsgál.

Sztrádaspekulánsok Bodnár Zoltán. Meglepő eredmény. Habár Bodnár Zoltán, az ÁAK Rt. igazgatóságának elnöke azt hang-súlyozta a múlt héten, hogy a cégnek volt jog-szabályi lehető-sége a tranz-akciók végrehaj-tására, maga is meglepődött azon az összegen, amelyet a tár-saság könyveiben talált. Az év első öt hónapjában az állami vállalat ugyanis több részletben 13 milliárd forintot (!) vitt a tőke-piacra a K&H Equities közremű-ködésével, miközben a társaság-nak az idei költségvetésben sze-replő juttatása ennek csak a fele, és a kétéves sztrádarekonstruk-ciós program is összességében alig több 15 milliárd forintnál. Az ÁAK Rt. szabadon felhasználható, állampapír vagy annál sokkal kockázatosabb tőzsdei tranzakci-ókban megforgatható pénze te-hát majdnem eléri az alaptevé-kenységének egyik pillérére két évre szánt összeget. Bodnár Zoltán ugyan azt állítja, hogy a lényegében szabadon felhasznál-ható befektetésen ez alatt az idő alatt bő félmilliárdos nyereséget ért el a vállalat, értesüléseink szerint ez csupán a K&H Equities „jóindulatának” köszönhető, hiszen az állami társaság Kulcsár Attila egyéni ügyfélköréhez sorolandó, tehát egyenlegét is a sikkasztással gyanúsított bróker fiktív kimutatásai „alakították”. Az Állami Számvevőszék soron kívüli vizsgálatot rendelt el az Állami Autópályakezelő Rt.-nél. Bitvai Miklós vezérigazgatót azért menesztették, mert a rendelke-zésére álló, átmenetileg szabad pénzeszközöket a folyamatos felhasználás ellenőrizhetőségét nem biztosítva helyezte el befektetési szolgáltatónál. Az ÁAK Rt. vezetői igyekeztek úgy beállítani az állampapír-vás-árlási ügyleteket, mint amelyek a hazai tőkepiacon megszokott módon zajlottak. Beszámolójuk szerint a K&H Equities ajánlata alapján az Autó Danubiától vásá-roltak állampapírokat, a vételárat pedig az eladó által megjelölt kedvezményezettek – egyben a PSZÁF által szabályellenesnek ítélt Pannonplast-felvásárlásban részt vevők – számlájára utalták. Tőkepiaci szakemberek szerint az elsődleges állampapír-keres-kedő megkerülésével lebonyo-lított „mezítlábas” adásvétel, bár jogszerű, mégis teljesen szokat-lan, főleg egy állami pénzzel gazdálkodó szervezet részéről. További kétségeket vet fel az ÁAK Rt. szerepével kapcsolatban, hogy értesüléseink szerint a állampapír adásvételi szerződé-seket a PSZÁF-ellenőrzés idején, május 9-én utólag írták alá, már-cius 13-ára visszadátumozva. Ez az értesülés azt a gyanút erősíti, hogy az ÁAK Rt. pénze kizárólag a szabálytalan Pannonplast-felvá-sárlás finanszírozását szolgálta, ahhoz kínált olcsó forrást.

BUKTÁK. Habár pontos információink nincsenek arról, hogy mekkora vagyont kezelt a „sztárbróker”, informátoraink szerint az összeg egészen 2000-2001-ig növekedett, és a botrány mostani kipattanásakor 70-80 milliárd forintra rúghatott. Ezzel a tétellel Kulcsár a piac egyik legjelentősebb személye lett, nem csoda, ha VIP ügyfelei mellett immár azzal is kérkedett, hogy befolyásolni tudja egy-egy részvény árfolyamát. A nem várt veszteségek és néhány rossz húzás azonban megrendítették a rendszert.

Kulcsár Attila – értesüléseink szerint – sokat veszített például az Antenna-, illetve a Synergon-részvényeken. A műsorszolgáltató társasággal kapcsolatban – az Orbán-kormányhoz közelálló ismeretségéből származó információi alapján – értesüléseink szerint arra spekulálhatott, hogy az állami cég részvényeinek egy része a Vivendihez kerülhet. Négy-ötezer forintos árfolyamon lázas vásárlásba kezdett tehát, ügyfelei összességében 3-5 százalékban a társaság tulajdonosai lettek, az információ azonban nem igazolódott be, a részvény árfolyama a telekomlufi 2000-es kipukkadásával együtt a mélybe, 2 ezer forint alá esett. Hasonlóan járt a Synergon részvényeivel is: szintén jólértesültként kezdett vásárlásba, ám a tippek nem jöttek be, az informatikai cég vezetői pedig repülőgépszerencsétlenség áldozatai lettek; a részvények árfolyama így 500 forint alá esett. A fix hozamon tartott elit ügyfelek ezekből a buktákból persze semmit se érzékeltek, hiszen a tőkét csak kevesen kérték ki egy extra-megtérülést hozó rendszerből, a hozamok kifizetése pedig többnyire nem okozott gondot.

Előbb vagy utóbb azonban újabb forrásutánpótlás kellett: Kulcsárnak pénzügyileg „lomha” és nem túl követelőző, magyarul állami kuncsaftokra volt szüksége, akik hajlandók hosszú ideig, akár normál piaci hozam fejében is nála parkoltatni a pénzüket. Az így begyűjtött milliárdokat, vadonatúj tippek alapján megforgatva pedig abban reménykedhetett, hogy sikerül visszapótolni a hiányzó pénzt a maga különbejáratú rendszerébe. Kulcsár Attila számítógépében így találkozott az Állami Autópálya-kezelő (ÁAK) Rt. pénze a Pannonplast-részvények felvásárlásának ötletével. Az autópályacég vezetése a választások után teljesen kicserélődött, az igazgatóságba több, Kulcsárral kifejezetten jó kapcsolatokat ápoló szakember került. Egyik banki beosztottjának apja, Bitvai Miklós lett a vezérigazgató, az igazgatóságba pedig bekerült – igaz, nem a bank delegáltjaként – Gáldi György, a K&H strukturált finanszírozási főosztályának vezetője, egyben a Pest Megyei Közgyűlés MSZP-frakciójának tagja, törökbálinti önkormányzati képviselő. Tavaly november 5-én tehát megszületett a sokat hivatkozott megállapodás, hivatalos nevén „megbízási keretszerződés befektetési tanácsra”.

Nulladik verzió László Csaba. Hiteltelen bejegyzés.  Tavaly november 18-a óta egészen az idén június elejéig sem a K&H Bank illetékesei-nek, sem a pénz-ügyminiszternek, sem pedig ügy-védjének nem tűnt fel az, hogy a Budakörnyéki Földhivatal „821 ezer euró főkö-vetelés és járulékai erejéig”, az-az mintegy 210 millió forintos jelzálog-joggal terhelte meg a László Csaba és felesége által fele-fele arányban tulajdonolt perbáli, 91 négyzetméteres tár-sasházi lakást. A Figyelő által hétfőn, július 14-én kikért tulaj-doni lapon a közhiteles földhiva-tal nyilvántartás még ezt az információt közölte a pénzügy-miniszter lakásáról, a lapon továbbá úgynevezett elintézetlen széljegyként szerepel egy, a pénzintézet által 2003. június 3-án benyújtott kiigazítási kérelem. A lapunk internetes változatában még aznap közzétett hír kellett ahhoz, hogy a Pénzügyminisz-térium többszöri hiábavaló megkeresésünk után közölje: a tulajdoni lap hiteles, mégis téves, mert a miniszter éppen ezen összeg egytizedének, azaz 22 millió forintnak megfelelő mun-káltatói hitelt vett fel 2001 no-vemberében a K&H Banktól, amelyet 2002 nyarán euró alapú piaci kölcsönné alakítottak. (László Csaba 2002 februárjáig a bank vezérigazgató-helyettese volt.) A pénzintézet is közle-ményt adott ki, amelyben azt közölte, hogy hibát követetett el, és ezért elnézést kér. A banktól kapott információk szerint a devizában jegyzett pontos összeg 88 ezer 100 euró, szemben a tulajdoni lapon szereplő 821 ezerrel, feltűnő azonban, hogy a két szám közötti különbség nem egy egyszerű nagyságrendi el-írásból fakad. Lapunk betekintést nyert abba a zálogjog-bejegyzési kérelembe, amelyet – a Világ-gazdaság keddi számának értesülésével egybevágóan – furcsa módon nem a bank hitele-zési részlegének, hanem a K&H brókercégének számítógépén készítettek el, és amelyben a később hibásnak minősített összeg szerepel, számmal és betűvel. A bank azonban lapunk-nak cáfolta, hogy a papír a bró-kercégnél íródott volna, mond-ván: a jelzáloghitelezéshez kap-csolódó dokumentumok mindig az adott ügyfél bankfiókjában készülnek. László Csaba sajtóosztályán keresztül lapunk érdeklődésére azt a tájékoztatást adta, hogy ügyfélként nincs és nem is volt kapcsolatban a K&H Equitiesszel, számlája más brókercégnél sincs. Kétfajta munkáltatói hitele mellett csak a K&H Banktól szár-mazik piaci alapú kölcsöne, ezen-kívül még egy banknál rendel-kezik számlával. Közvetlen rész-vény- vagy állampapír-befekte-tései nincsenek, a K&H egyik alapjában és két másik hasonló, más pénzintézet által kezelt kon-strukcióban tartja megtakarítá-sait. A pénzügyminiszter öt bizto-sítótársasággal áll kapcsolatban.

MŰANYAG-FIASKÓ. Pénz, paripa, fegyver – minden készen állt a nagy fegyvertényhez, az extrahozamot ígérő Pannonplast-felvásárláshoz. A pénzt az állami tulajdonú autópálya-kezelő „fölös” milliárdjai szolgáltatták (lásd Sztrádaspekulánsok című anyagunkat a 64. oldalon). Az ötlet adott volt, hiszen a tőzsdei társaságról bőséges információ állt rendelkezésre: a cég egyik fő részvényese, a Karsai Holding 2001-ben a K&H-nál vette részvényeit, sőt értesüléseink szerint a műanyagipari társaság legnagyobb hitelezője is – egy konzorcium tagjaként – a bank volt. Az üzleti lehetőséget, az extra hozamot ráadásul szinte tálcán kínálta, hogy a Pannonplast részvényeinek árfolyama 1000 forint közelébe esett, miközben eszközértéke részvényenként 4 és 5 ezer forint között mozgott. A felvásárláshoz az infrastruktúrát persze a Kulcsár Attila által kezelt ügyfélszámlák nyújtották: a többszereplős tranzakcióval sikerült megkerülni azt a tőkepiaci törvénybe foglalt szabályt, amely szerint az 5 százalékos mértéket elérő tulajdonszerzést, majd ezután minden újabb 5 százalékos pakett megvásárlását, jelenteni kell a többi befektető felé. Az ügyletben a fő szövetségesek régi jó cimborák voltak, Kulcsár ugyanis évek óta kiváló kapcsolatokat ápolt egyik ügyfele, a Britton Kft. vezetőivel (lásd A Britton-mappa című írásunkat).

A Karsai Holding és a Britton Kft. közötti tulajdonosi villongás miatt az elnök-vezérigazgatói pozícióját féltő Fehér Erzsébet azonban keresztülhúzta Kulcsár számításait. Április 22-én beadvánnyal fordult a felügyelethez: a tőzsdei társaságban való befolyásszerzés bejelentésére és közzétételére vonatkozó szabályokkal kapcsolatban vizsgálatot kért a cég egyik részvényesére, a Pevdi Kft.-re vonatkozóan, amit a PSZÁF a Brittonra és a Kartonpackra is kiterjesztett. Értesüléseink szerint Kulcsár Attila eleinte nem ijedt meg a felügyeleti vizsgálattól, később azonban, ahogyan a PSZÁF szakemberei egyre mélyebbre merültek az ügyfélkörének számláit vizsgálva, a bróker idegessége nőttön-nőtt. A PSZÁF ugyanis furcsa átutalásokra lett figyelmes, több százmilliós összegek vándoroltak az ÁAK Rt.-től különböző, a Pannonplast-részvények vásárlásában részt vevő cégek és magánszemélyek számlájára, akik valamilyen furcsa oknál fogva mind Kulcsár ügyfelei voltak. Hiába idézték be ezeket az ügyfeleket megbeszélésre, helyettük mindannyiszor a befektetési tanácsadó érkezett, aki – információink szerint – eleinte a kuncsaftok elfoglaltságára hivatkozott, majd burkolt és nyílt fenyegetésekkel próbálta jobb belátásra bírni a PSZÁF-illetékeseket.

A Portfolio.hu internetes újságnak tett nyilatkozatában Kulcsár erre úgy emlékezik, hogy június 12-én, a vizsgálat végén megítélése szerint tisztázta magát. „A találkozó után úgy mentem el, hogy a Pannonplasttal kapcsolatos ügyet lezártuk” – mondta az interjúban. Majd – anélkül, hogy bárki az összefüggésről kérdezte volna – hozzátette: „Ezek után történtek a hétfői sajnálatos események Szász Károllyal és a keddi határozat.” Ez utóbbiban a PSZÁF a Pannonplast szabálytalan felvásárlása miatt megbírságolta a Pevdit, a Brittont, valamint a Kartonpackot, és felfüggesztette, majd később visszaállította a részvényesi jogaikat. Továbbá a felügyelet megállapította, hogy a tranzakcióban a K&H Equities megkülönböztetett elbánásban részesülő ügyfelei vettek részt, akik összehangoltan viselkedtek, az ügyletsorozat fedezetét pedig egy költségvetési pénzből gazdálkodó társaság átutalásai biztosították. Ez a három megállapítás gyakorlatilag leleplezte Kulcsárt, csak idő kérdése volt, mikor omlik össze a rendszere.

GYORSULÓ IDŐ. Három hét se kellett. A Kulcsár Attila számára sorsdöntő határozat megjelenése előtti nap reggelén a felügyeleti elnököt ismeretlenek megverték, Szász Károly pedig a műtétje után újságíróknak nyilatkozva egyértelmű jelzéseket tett. A másnap megjelenő határozatot és azt a külvilág számára független szálat említette, amely az elnök és a felügyeleti szakemberek szemében szorosan egybetartozott. Szász Károly és munkatársai ugyanis egyértelmű kapcsolatot láttak a Pannonplastnál, a K&H Euquitiesnél lefolytatott vizsgálataik, és egy ismeretlen eredetű, megítélésük szerint igaztalan vádakat tartalmazó, titkos adatgyűjtéssel készült jelentés között. Furcsa időbeli egybeesés, hogy a közszolgálati televízió számos műsorában Juszt László vitatta a felügyelet elnökének álláspontját. A megfélemlítés eszközének minősítették Keller László közpénzügyi államtitkár feljelentését – amelynek alapján egyébként éppen a múlt héten rendelte el a Fővárosi Főügyészség a nyomozást a PSZÁF gazdálkodásával kapcsolatban több millió forint kárt okozó hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt, egyelőre ismeretlen tettes ellen -, miként azt is, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) által már februárban elkészített jelentést éppen a vizsgálatuk idején, június 4-én tárgyalta a kormány.

A támadás és a nyilatkozat rögtön a figyelem középpontjába állította a Pannonplast-felvásárlást, napokon belül magyarázkodásra majd távozásra kényszerült az ÁAK Rt. vezetője, magasabb fokozatba kapcsolt a PSZÁF, a kormányfő kérésére a NbH is vizsgálódni kezdett, s előkerültek a bank belső ellenőrei is. Kulcsár tudta, csak napok kérdése, hogy az ÁAK mikor lesz kénytelen kivonni a pénzét a K&H Euquitiesből, ami pedig megrendíti az egész szisztémát: a számlák egy jelentős része negatívba kerül, a tulajdonosok pénzügyi beavatkozására lesz szükség.

A Figyelő betekintést nyert egy, a K&H Equities egyik vezetője által elismerten Kulcsár Attila számítógépéről származó, a bank megfogalmazása szerint 069-es kóddal ellátott listába, amely a különleges elbírálást élvező ügyfelek adatait tartalmazza. Értesüléseink szerint a PSZÁF, valamint a rendőrség is ezen dokumentum alapján egyeztet az ügyfelekkel, habár abban egyik hatóság sem biztos, hogy annak hivatalos átvétele előtt kik kerültek le a névsorról vagy esetleg fel arra. A 177 fős ügyféllista léte és tartalma az elmúlt héten politikai nyilatkozatok sorozatát indította el, szocialista és fideszes vezetők egymást gyanúsították azzal, hogy (saját névvel vagy hazai és külföldön bejegyzett cégek mögé rejtőzve) élvezték a K&H Equities brókerének extra hozamot biztosító szolgáltatásait, sőt, egyenesen azt, hogy a banktól vagy egyes ügyfelektől a gyanú szerint elsikkasztott pénzek egy része így vagy úgy a pártok kaszszájába vándorolt.

A Figyelő vizsgálódásai szerint ezek az állítások közvetlenül nem bizonyíthatók a lista alapján, azon ugyanis saját névvel egyetlen aktív politikus vagy országgyűlési képviselő neve sem szerepel. A volt országgyűlési képviselők névsora kiegyensúlyozott: egy egykori bal- és egy jobboldali honatya neve is megtalálható a sorban. Rajtuk kívül egy országos kereskedelmi rádió és egy televízióállomás vezetője, több neves, az írott sajtóban és az elektronikus médiában dolgozó újságíró, médiaszemélyiség neve olvasható, valamint magánszemélyként számos ismert vállalkozó is feltűnik. A „civilek” száma jelentős, köztük van értesüléseink szerint az egyik kormánytag élettársa is. A cégek között számos sajtóorgánumban már nyilvánosságra került és az érintettek által is elismert ÁAK, a Britton, valamint a korábbi kormánytól jelentős állami megrendelésekhez jutó Betonút Rt. és a Vegyépszer Rt. neve látható, számos egyéb ismert vagy kevéssé ismert vállalkozás mellett. A kiemelt ügyfelek között szerepelt továbbá a Kőbányai Önkormányzat és – a hírügynökség hivatalos közlése szerint – a közpénzekkel gazdálkodó MTI 2001-ig. A legérdekesebbek persze azok a külföldön bejegyzett, leginkább offshore cégek, amelyek végső tulajdonosait jótékony homály fedi.

ALKU. A K&H Equties és a K&H Bank közleményeiben azt hangsúlyozta, hogy „minden jogos” követelést kielégít, ami felveti: sejtésük szerint – és Kulcsár különálló, fiktív kimutatásokat generáló rendszerének ismeretében még inkább valószínűsíthető módon – bizonyos ügyfelek nem valós követelésekkel élnek. Ezzel magyarázható, hogy egyes lapértesülések szerint ezekben a napokban egyeztetnek az ügyfelekkel, és igyekeznek megállapodni velük a követelésekről; valójában mindkét félnek érdeke a csendes megállapodás, az ügy lezárása.

A kétségbeesett helyzetben Kulcsár a jelek szerint elérkezettnek látta az időt befolyásos kapcsolatainak bevetésére, megpróbálta kihasználni azt, hogy mindkét politikai oldalról vannak bizalmas információi. Találkozót kért több vezető fideszes politikustól; a párt frakcióvezetője, Áder János később el is ismerte, hogy a befektetési tanácsadó „politikai védelmet” kért. Kérdés, hogy nem egyfajta alku megkötése reményében találkozott-e – saját állítása szerint – Kulcsár az NbH-t felügyelő politikai államtitkárral, Tóth Andrással is, aki a találkozó után jelentette be, hogy nagy értékű sikkasztásra utaló jeleket találtak „nyomozásuk” során a brókercégnél. Kulcsár Attila pedig a gyakorlatilag beismerő vallomással felérő beszélgetés után – a pesti pletyka szerint – egy MSZP-és országgyűlési képviselő autójával és kíséretében távozott az országból, a napfényes Ibiza felé.