Fölöttébb magabiztos hangon válaszolt Joschka Fischer a Bundestag európai ügyek bizottságának minapi ülésén, amikor az ő állítólagos brüsszeli terveit firtatta az egyik keresztény-demokrata képviselő. „Egy jó és egy rossz hírem van az Ön számára, Hintze úr. A jó hír, hogy én maradok a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, a rossz, hogy emiatt Önök el fogják veszíteni a 2006-os választásokat” – cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint állítólag az Európai Unióban folytatná politikai pályafutását. A feldobott labdát biztos kézzel leütő Fischer ebből a szópárbajból győztesen került ki, a határozott szavak azonban nem érték el a kellő hatást: a találgatások nem szűntek meg a miniszter brüsszeli karrierjét és a tárca jövőjét illetően. A fokozott érdeklődés persze érthető, hiszen a külügyminiszteri poszt mellett a Zöldek pártelnöki székében is ott ülő Fischer jelenleg Németország legnépszerűbb politikusa, akinek esetleges távozása dominóhatást váltana ki, mi több a szociáldemokrata-zöld kormánykoalíció berkeiben is jelentős átrendeződést indítana el.
Schröder és Fischer. Melyik széket választja?
Az új posztokról nem véletlenül most indult meg a találgatás. Végéhez közelít az egy évvel ezelőtt a tagállamok és a tagjelöltek, valamint az Európai Bizottság és az Európai Parlament képviselőinek részvételével felállított alkotmányozó konvent munkája, amelynek a feladata az volt, hogy előkészítse a 2004-től 25 tagúra bővülő unió működőképességét biztosító reformokat. A testület júniusban befejezte alkotmányozó munkáját: megszületett az EU alapszerződéseinek helyébe lépő alkotmány tervezete. Annak értelmében állandó uniós elnöki, valamint uniós külügyminiszteri posztot hoznának létre, továbbá változna az Európai Bizottság létszáma is – ez utóbbiban minden tagállam csak egy fővel képviseltetné magát, igaz úgy, hogy a szavazati arányok megváltoztatása révén nem csorbulna a nagyobb tagállamok befolyása. Az EU föderális felépítését erősíteni hivatott alkotmánytervezet vitájára ugyan csak ősszel kerül sor, ám a brüsszeli kulisszák mögött már megkezdődött a helyezkedés, hogy mindenki a lehető legjobb pozíciót és a legnagyobb befolyást biztosítsa magának.
„Az az igazi érték, ha képesek vagyunk kompromisszumokat kötni” – így hangzik Joschka Fischer mottója. Ezt a meggyőződését az iraki válság kapcsán ugyan az Egyesült Államokkal szemben kevéssé, az alkotmányozó konvent munkája során viszont annál inkább igyekezett érvényesíteni. Bizonyítandó Berlin kompromisszumkészségét, mindenekelőtt nagyvonalúan lemondott a Németországnak eddig járó második európai bizottsági posztról. Gerhard Schröder kancellár újságírók előtt már az athéni csúcson megerősítette elhatározását, hogy a testületbe – a hozzá hasonlóan szintén szociáldemokrata – Günther Verheugen jelenlegi bővítési biztost jelöli újra. Ám emellett annak a véleményének is többször hangot adott, mennyire alkalmasnak tartaná koalíciós partnerét az uniós külügyminiszteri posztra. A német diplomácia ezzel kétszeresen is előnyös pozícióba jutna a közösségen belül: nem csupán az egyik vezető európai hivatal kerülne német kézbe, hanem az Európai Bizottság azzal együtt járó elnökhelyettesi pozíciója is Berlinnek jutna, ami nyilván javára válna érdekérvényesítő képességének. Ez esetben Schröder kancellárnak persze mégiscsak választania kellene Verheugen és Fischer között. Elvégre az Európai Tanácsban és az Európai Bizottságban egyszerre ülő uniós külügyminiszter már valószínűleg lefoglalná a küldő országnak járó bizottsági helyet – még ha ez egyelőre nincs is végérvényesen tisztázva. Igaz, Schrödernek bőven van ideje dönteni, hiszen az EU-külügyminiszteri poszt legkorábban 2006-ban jöhet létre, amikorra a tagországoknak ratifikálniuk kell az – egyelőre el sem fogadott – uniós alkotmányt. Éppen ezért nevezhette túl korainak a találgatást Romano Prodi, az Európai Bizottság jelenlegi elnöke is.
KOCKÁZATOK. Ám minden hiába, a kiszivárgott hírek szerint Berlinben egyre határozottabban gondolkoznak egy ilyen lépés belpolitikai következményein. A „dupla vagy semmi” játék leginkább Gerhard Schrödernek és pártjának okozhat problémákat, hiszen a szociáldemokraták a tavaly szeptemberi választásokon jórészt annak köszönhették győzelmüket, hogy a koalíciós partner Zöldek jelentős mértékben növelni tudták a rájuk leadott szavazatok arányát a konzervatív ellenzék rovására. Márpedig a Zöldek népszerűsége nem kis mértékben vezetőjük, Joschka Fischer személyétől függ. Amennyiben tehát a külügyminiszternek mégis lennének brüsszeli ambíciói, és idő előtt távozna, alighanem zuhanni kezdene a kormánykoalíció amúgy is egyre csökkenő népszerűsége. Ez pedig utat nyithatna a napokban meghirdetett adóreform kapcsán jelenleg megosztott, de egy esetleges választási győzelem reményében bizonyosan egységesülő kereszténydemokrata ellenzék kormányra kerülése előtt.
Fischer távozása a miniszteri tárcák átrendeződését is maga után vonhatja. A Zöldek ugyanis nem tudnak hasonlóan karizmatikus személyt állítani a külügyminiszteri tárca élére, amely így a szociáldemokraták kezébe kerülhet. Ki lenne esélyes a poszt betöltésére? Bennfentes körökben ez idáig Günther Verheugen nevét emlegették – Fischer távozása esetén ő méltó utódja lehetne a miniszternek. Egy ilyen megoldás esetén mintegy egymást váltanák Brüsszelben, illetve Berlinben. Ha mindez bekövetkezik, a Zöldek a külügyi tárca elvesztéséért cserébe a pénzügyminisztériumot kapnák meg, amelynek élén Hans Eichel pozíciója a reformok és a költségvetési hiány kezelésének nehézségei kapcsán rendült meg. A poszt esélyese a Zöldek korábbi pártvezére, Fritz Kuhn lehet.
Günther Verheugen. Egyelőre ő a brüsszeli befutó.
REFORMKÉNYSZER. „Fontos reformokról született döntés Neuhardenbergben, nem a Grimm-meséket írtuk újra” – vetett véget az újságírók személycseréket illető kérdezősködésének az adócsökkentésről határozó minapi kormányülés után Béla Anda, a kancellár szóvivője. A találgatások persze ettől még nem maradtak abba, ám válaszok leghamarabb csak 2004 elején várhatóak. A Schröder-kormánynak addig is más fontos feladatokra – mindenekelőtt a megkezdett reformokra – kell koncentrálnia, hiszen a gazdasági konjunktúra beindulása nélkül még a legnépszerűbb politikus sem tudja majd megmenteni a bukástól a szociáldemokrata-zöld koalíciót a következő választásokon.
Az egészségügy, a munkaerőpiac és az adórendszer reformját tervező kancellárnak egyelőre, úgy tűnik, kedvez a szerencse. A világgazdasági fellendülés ígéretének és az adóreform-tervek várható hatásainak köszönhetően ugyanis az elemzők némi optimizmussal néznek a következő év elé. Az előrejelzések szerint végre felpöröghet valamelyest a német gazdaság motorja: míg az OECD még mérsékelten optimista 1,7 százalékos növekedéssel számol, az Európai Bizottság akár 2 százalékos növekedést is lehetségesnek tart 2004-re. A piaci konjunktúra beindulása kedvező feltételeket teremtene a kormánykoalíció reformterveihez, ami akár európai tervei valóra válását is elősegíthetné.
