 |
A három legnagyobb szektor közül az ipar stagnál (ezen belül a feldolgozóipar hozzáadott értéktermelése 0,5 százalékkal visszaesett), így a gazdaságot tulajdonképpen a pénzügyi tevékenységek és a költségvetési szektor lendíti előre (lásd a grafikont). Ennek egyenes következménye az export 3,2 százalékos gyarapodását jóval meghaladó, 5,3 százalékos importnövekedés, vagyis a behozatali többlet duzzadása, hiszen a hazai gazdaság teljesítőképességéből már nem futja a közkiadások töretlen expanziójára. (Ebből a szempontból mellékes, hogy a költségvetési szektor részben a bázishatás miatt gyarapodott, hiszen a 100 napos intézkedéseket tavaly év közben vezették be.) A „közösségi fogyasztás” – hivatalokra, iskolákra, közintézményekre fordított jövedelem – rég nem látott mértékben, 5,4 százalékkal nőtt, bár ezt még mindig meghaladta a háztartások fogyasztásának 8,1 százalékos első negyedévi emelkedése, amely a múlt év második feléhez képest alig lassulva, úgyszintén messze meghaladja a tényleges termelés növekedését. Az állóeszköz-beruházások viszont 1,2 százalékkal visszaestek, bár e mögött már költségvetési visszafogások állnak, miközben a feldolgozóipari beruházások növekedésnek indultak. Mindenesetre a folyó közkiadások gyarapodása – és természetesen az első negyedévben 13,7 százalékkal növekvő reálbér – elkerülhetetlenül a külső egyensúly romlásához vezetett.
Nincs megállás, vagy ha van, akkor is nehezen. Az első félévben az államháztartás hiánya már 601,1 milliárd forintra rúg, vagyis eléri a teljes évre engedélyezett deficit 72,2 százalékát. A forint azonnal gyengüléssel válaszolt a hírre, de nem sokáig, a piac csakhamar „lenyelte” ezt is. Csak júniusban 205,7 milliárd forint volt a deficit, pedig a Pénzügyminisztérium (PM) 77 milliárddal kevesebbre számított. A túllépésből 30 milliárd annak tudható be, hogy a jövedékiadó-bevételek áthúzódtak júliusra, a többit a központi költségvetési szervek tervezettnél magasabb (tavaly júniushoz képest 60 százalékkal dagadó) kiadásai idézték elő – közölte a PM.
Négy éve nem fordult elő ilyen magas első félévi deficit. (Igaz, akkor, 1999 első felében a hiány a teljes évi összeg 91,9 százalékára rúgott; ám félévkor jött a nyugati konjunktúra, amely az az évi büdzsét is helyreütötte.) A bevételek időarányos teljesítésével nincs hiba, a legtöbb adóból a második félévben szokott nagyobb összeg befolyni, még azt sem zárnánk ki, hogy a bevételekből megint túlteljesülés lesz. A kiadások viszont már most rosszul állnak, messze meghaladják a korábbi évek időarányos teljesítését, sőt az éves keret 50 százalékát is (lásd a grafikont). Túllépés fenyeget a lakástámogatásoknál, az úgynevezett humán normatíváknál (azaz az egyházi iskolák és szociális intézmények támogatásánál), a kamatkiadásoknál, a közszférában dolgozók bérezésében, a gyógyszerkiadásoknál. Emellett a „kvázi-fiskális” tételek (az államháztartáson kívül elszámolt és az évközi jelentésekben nem is szerepeltetett közkiadások) is rejtegetnek időzített bombákat, például a Magyar Fejlesztési Banktól az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez kerülő társaságok 37 milliárdos vagyonvesztése formájában (lásd cikkünket a 17. oldalon).
 |
Mindennek ellensúlyázására kevésnek látszik a június 4-én bejelentett 76 milliárdos takarékossági csomag (a költségvetési fejezetekre rótt 42 milliárdos kiadáscsökkentés, a maradvány zárolása 28 milliárd forint erejéig, valamint a lakástámogatások szigorításától várt 6 milliárd forint). Ennek tekintélyes részét ráadásul elviszi az anyáknak visszamenőleg fizetendő jövedelempótlék 30 milliárdos tétele, amely a múlt héten hozott bírói ítéletek nyomán vált ismertté. László Csaba pénzügyminiszter most már a GDP 4,5-5,0 százalékára becsüli az államháztartás idén várható hiányát, és így elmozdult az eddig ismételgetett 4,5 százalékról. Medgyessy Péter miniszterelnök ugyanakkor külföldi újságíróknak leszögezte: az idén már nem tart szükségesnek további takarékossági intézkedést.
A világpiaci konjunktúra viszont (1999 közepével ellentétben) ezúttal nem kegyeskedik megjönni. További lehetőségként marad a csoda – vagy a kormányfőt cáfoló takarékosság.
