A feltételes mód azért indokolt, mert az ellenzéki pártok támadják a tervet, és meg is tudják fúrni a parlament felsőházában, de hát a kancellár az első menetben mindenképpen nyertes pozícióba került. Ki ne örülne annak, ha csökken az adója, illetve ki ne a CDU/CSU-t tenné felelőssé, ha ez mégsem valósulna meg?
Amerikában is bátran nyúltak az adókhoz, még akkor is, ha a kisebb adóbevétel tovább növeli a már amúgy is felduzzadt államháztartási hiányt. Mellesleg a lejjebb szállított adókulcs nem feltétlenül jelent kevesebb bevételt a büdzsének, megnőhet ugyanis az adófizetési hajlandóság.
Az adócsökkentés világjelenség. Ki a növekedés beindítását reméli tőle, ki pedig azt, hogy megnő az ország tőkevonzó képessége. A térségben szinte mindenhol adóreformok születnek, Szlovákia és Lengyelország a társasági adók terén jövőre már behozza az eddigi relatív magyar versenyelőnyt.
A magyar pénzügyminisztériumban egyelőre csend honol. A nyilvánosságnak szánt eddigi nyilatkozatok alapján a már bejelentett kiigazításokon túlmenően nem terveznek lényegesebb változtatásokat. Közben azonban minden nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy Magyarország még a szűkebb térségünkben is egyre hátrébb szorul a versenyképességi rangsorban. Az eddig beindított beruházásösztönző programok kevésnek bizonyultak. Az üzleti élet bátrabb lépéseket sürget, egyebek mellett a társasági adók terén. A mérce az írországi 12,5 százalék.
Most, amikor a kormány ismét előveszi tőkevonzó eszköztárát, az alapkérdés az, hogy az új változat igazodik-e a nemzetközi adócsökkentési trendhez. Mert egy ilyen esetleges merész húzás azt is előrevetítené, hogy megfelelő mértékben vissza kell fogni a jövő évi költségvetés kiadási tételeit.
