Amíg nem születik papír arról, hogy Várszegi Gábor kiszáll a Ferencvárosi Labdarúgó- és Sport Rt.-bôl, addig nem keresünk új tulajdonost a társaságnak – nyilatkozta lapunknak Furulyás János. Az FTC elnökeként ô volt az egyik aláíró fél 2001 derekán, amikor a klub aranytojást tojó tyúkjának számító labdarúgócsapatot értékesítették a Várszegi Gábor tulajdonában álló Fotex Rt.-nek. Napról napra nagyobb azonban a valószínűsége annak, hogy az FTC vezetôinek új befektetô után kell nézniük, Várszegi ugyanis eltökéltnek látszik. A Fotex fô tulajdonosa – alátámasztva azt a piaci véleményt, miszerint egyik legfôbb jellemvonása a kiszámíthatatlansága – jelezte az FTC-nél: akár azon az áron is kész távozni az Üllôi útról, hogy veszni hagyja minden eddigi befektetését.
Pedig nem kis pénzrôl van szó. Az üzletember két évvel ezelôtt 2,4 milliárd forintért vette meg a futballcsapatot működtetô társaság 99,6 százalékát – azét a kft.-ét, amely az idén januárban alakult részvénytársasággá –, s ebbôl 1,2 milliárd forintot a szerzôdésnek megfelelôen ki is fizetett. Az elmúlt hetek fejleményeként eleinte még csak azt fontolgatta, hogy az utolsó részletet nem utalja át, majd jelezte az FTC-nek, hogy fennmaradó kötelezettsége egészét visszatartja. A Fradi vezetôsége azonban úgy foglalt állást, hogy Várszegi nem távozhat ilyen módon, hiszen az szerzôdésszegés lenne.
A fôtulajdonos visszavonulásának módjáról június végére várhatóan részletes megállapodás születik, amelynek valószínűsíthetô részleteirôl azonban egyelôre nem kívántak nyilatkozni a felek.
Az elkövetkezô eseményeknek egyébként kettôs a tétje. Ha nem érkezik meg az FTC kasszájába egy hónap múlva az esedékes 600 millió forint, akkor a nagy múltú klub arra kényszerülhet, hogy több szakosztályát is bezárja. Az eladott kft. ellenértékeként eddig befolyt 1,2 milliárd forintból ugyanis Furulyás elmondása szerint 1 milliárdot fordítottak adósságaik törlesztésére (a fociba ebbôl az összegbôl nem tettek pénzt), amúgy – 300 millió forintos bevétel és hasonló nagyságú kiadás mellett – nullszaldóval zárták a 2002-es évet. Túl sok tartalékuk tehát nincs, mindazonáltal eredetileg úgy számoltak, hogy már a vételár harmadik – 600 milliós – részletét sem kell az idén teljes egészében felélniük.
SZERTEFOSZLOTT ÁLMOK. Várszegi Gábor két évvel ezelôtt azzal a szándékkal vette meg a klubtól a futballcsapatot, hogy kihasználva a hazai sportvilágban egyedülálló hatással és ismertséggel bíró Fradi márkanevet, jól jövedelmezô üzletet csinál a labdarúgásból. Az volt az elképzelése, hogy a Ferencvárost megfelelô játékosállománnyal feljavítva bejuttatja a Bajnokok Ligájába, ami egyfelôl komoly jövedelemhez juttatná a csapatot – Furulyás János korábbi nyilatkozata szerint az ottani leggyengébb szereplés is évi 1 milliárd forintot hozhat a konyhára –, másfelôl európai ismertséget kölcsönözne a magyar sztáregyüttesnek, amely így kitűnô médiahordozóvá válhatna a kontinensen és itthon is. Mindezek alapján egész birodalom felépítésébe kezdett bele Várszegi. Több egyszerűbbnek tűnô kapcsolódó vállalkozás megalapításán – így a Fradi TV, a 100 százalék Fradi című hetilap, a Fradi sör, a Fradi Rádió elindításán – már túl van. Az igazi nagy falat, az Üllôi útra megálmodott sport- és szabadidôs központ megépítése azonban – amelytôl a bevételek komoly részét remélte – váratott magára, bár eddig úgy tűnt, már nem sokáig.
Noha Várszegi nem volt túl beszédes az elmúlt két esztendôben, annyit közzétett az elképzeléseibôl, hogy nagyra törô álmának valóra váltását részben a Budapesti Értéktôzsdérôl szeretné finanszírozni. Eleinte még 2003. tavaszi börzei bevezetésrôl beszélt, majd ôszre tolta a lehetséges idôpontot, néhány hete pedig úgy nyilatkoztak a társaság részérôl, hogy egyelôre nem véglegesítették a dátumot. Mint Szeiler József, a társaság vezérigazgatója fogalmazott, nem akarnak túl korán elkiabálni semmit, a projekt megvalósításának egyes lépéseirôl csak akkor tájékozatják a közvéleményt, ha azok már egészen biztosnak tűnnek.
Mindazonáltal kézenfekvônek látszott, hogy az idei esztendônek kulcsszerepe lehet a program kivitelezésében. A sikeres tôzsdei bevezetést csak eufórikus szurkolói hangulatban és reményteli kilátások közepette érdemes elindítani. Még május végén is sokan biztosak voltak benne, hogy az FTC megszerzi 28. bajnoki címét, s ezzel egyfelôl megváltja a belépô lehetôségét az üzletileg is sikeres profik világába, a Bajnokok Ligájába, másfelôl a parkettra lépést is megalapozza.
A nagyétvágyú üzletember a bajnokság legutolsó fordulója elôtt már arra is elszánta magát, hogy a Borsodi Liga két vezetô csapatának tulajdonosaként a szívéhez közelebb álló MTK-tól formálisan megváljon, mindkét klub számára biztosítva ezáltal az UEFA-szereplés tulajdonosi feltételét. Május 30-a azonban váratlan fordulatot hozott a pályán és az üzletben egyaránt. Az utolsó meccsen a Debrecennel szemben döntetlent elérô Fradi leszorult a dobogó legfelsô fokáról, s az eredetileg tervezett ünneplés helyett a dühödt „szurkolók” hada törni-zúzni kezdett a pályán és környékén, s több debreceni és ferencvárosi játékost is brutálisan megvert.
LELKI TEHER. A Várszegi környezetébôl származó információk szerint a klubtulajdonost lelkileg nagyon megviselték a történtek, ami vélhetôen erôsen közrejátszott abban, hogy megérlelôdjék a bármi áron történô távozás gondolata. A nyilatkozatoktól elzárkózó üzletember ismerôi azonban azt is tudni vélik, hogy az elhatározás valamelyest üzleti alapokon nyugszik. Várszegi ugyanis azzal számolt, hogy az egy-két éven belül felépülô szórakoztató központ törzsközönsége, azaz a hazai biznisz bázisául szolgáló fogyasztói csoport a középrétegekbôl kerülne ki, ahogy a brit példa mutatja. A május 30-i Üllôi úti események azonban szerinte hosszú évekre elriasztották a Fradi-pálya környékérôl a kiszemelt célközönséget, ami a tervezett befektetések megtérülését is elodázza.
Kézenfekvô a feltételezés, hogy az a múlt heti bejelentés is rosszul hatott Várszegire, amely szerint az állam az elkövetkezô három év folyamán visszavonul a hazai profi futball támogatásától. (Jelenleg 2 milliárd forintban részesül a sportág.) A Gyermek, Ifjúsági- és Sportminisztériumban azonban cáfolták, hogy e döntés következményeként a Fradi olyan forrásoktól esne el, amelyek teljességgel keresztülhúznák Várszegi üzleti számítását. Gyurcsány Ferenc miniszter szerint a ferencvárosi profi csapatban jelenleg sincs költségvetési pénz, s az elmúlt hónapokban folyó tárgyalások során arról sem volt szó, hogy az FTC-stadion rekonstrukciójához az állam különösebben a zsebébe nyúlna. A tervek szerint az egyébként állami tulajdonban álló futball aréna felújítását Várszegi a saját pénzébôl és hitelbôl finanszírozta volna, az állam pedig csupán az ingatlan rendelkezésre bocsátásával szállt volna bele a programba, illetve a hitelek kamatának törlesztésébôl vette volna ki a részét. A miniszter arra is felhívta a figyelmet, hogy az állam visszakozása csupán az átlátható, tiszta viszonyok megteremtését célozza, s annak várhatóan továbbra sem lesz akadálya, hogy állami vállalatok – ha üzleti érdekeik úgy kívánják – reklámszerzôdést kössenek futballcsapatokkal, azzal a megkötéssel azonban, hogy a szponzorálásnak nyilvánosnak kell lennie. Ám mindez a Fradit közvetlenül nem érintené, ugyanis privát cégek a fô támogatói.
Pár hónapos távlatban egyébként Furulyás János szerint Várszegi távozásának nem lesz következménye az rt. anyagi helyzetére, egyelôre stabilnak tűnnek a bevételek, noha a nézôk átmeneti kizárása a stadionból mintegy 80 milliós kiesést okoz. Mindazonáltal úgy tűnik, a társaság anyagi helyzete nem lenne akadálya annak, hogy az FTC most egy új befektetô képzeletét is megmozgassa. Egyelôre azonban titok fedi, hogy kivel kezd tárgyalásokba a klub vezetése, ha Várszegi döntése véglegessé válik. A két évvel ezelôtti eladás során felbukkanó befektetôi körbôl kiindulva mindenekelôtt Csányi Sándor jöhetne szóba lehetséges partnerként. Az OTP elnök-vezérigazgatója azonban, aki 2001-ben 1,2 milliárd forintos ajánlatával meglehetôsen váratlanul, az utolsó pillanatban maradt le az üzletrôl, lapunknak most úgy nyilatkozott: nem kíván részesedést szerezni a Fradiban.
