Több tejipari társaság nem kívánta megadni gazdálkodási adatait az idén a Dun & Bradstreet (D&B) 2002-es adatokat feldolgozó toplistája számára, köztük a Nutricia sem, amely pedig tavaly nem zárkózott el ez elől. A céginformációs szolgáltatónál a tejipar nehéz periódusát sejtik e mögött: az érintett vállalatok valószínűleg nem büszkélkedhetnek eredményeikkel. A Figyelő által megkérdezett szakemberek azonban ennél sokkal többet is kiolvastak a toplistából.
NÖVEKVŐ RÉS. „Tovább polarizálódott a gazdaság, nő a rés a nagy és a kisebb cégek között” – erre a következtetésre jutott a rangsor alapján Turi Ferenc, a Roland Berger stratégiai tanácsadó cég ügyvezető igazgatója. A 10 legnagyobb vállalat adja a 100-as lista árbevételének kétötödét, ami koncentrált piacot jelez. A TOP 10 árbevétele szinten maradt (tehát reálértékben valamelyest csökkent), ám az összesített üzemi eredmény 197 százalékkal nőtt. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezek a vállalatok a belső hatékonyságra koncentráltak, s ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy a létszám ebben a körben 23 százalékkal csökkent. Az árbevételhez viszonyított üzemi eredmény (return on sales – ROS) 6 százalékra nőtt a megelőző évi 3 százalékról, miközben az egy főre jutó árbevétel 28 százalékkal emelkedett. Mindez azt mutatja, hogy a gazdaság vezető szereplői képesek voltak a romló makrogazdasági trendeket belső hatékonyságjavítással ellensúlyozni.
Ennek éppen az ellenkezője mondható el a lista második feléről. Ott csak 6 százalékkal apadt a létszám, s miközben árbevételük nominálértéken 8 százalékkal nőtt, üzemi eredményük 10 százalékkal csökkent. A Roland Berger ügyvezető igazgatója szerint a legnagyobb és a náluk kisebb cégek között növekvő különbség lesz az elkövetkező évek problémája. A kisebb vállalatokat érinti majd érzékenyen az uniós csatlakozás, ezek ugyanis nem képesek elég gyorsan reagálni a körülmények változására. Az EU-ban még a legnagyobb magyar vállalatok sem számítanak elég nagynak ahhoz, hogy akvizíciókat hajtsanak végre, s erre a menedzsmentjük sem mindig alkalmas. Ugyanakkor felvásárlási célponttá válhatnak. A kisebbek pedig a magyar piacon sem tudnak helytállni. Az elmúlt időszakban nagy volumenben termelő cégek vonultak ki Magyarországról. Ez normális folyamat, de elébe kellene menni azzal, hogy magasabb hozzáadott értékű termelést és kutatás-fejlesztést vonzunk ide. Ezt a szerkezetváltást makrogazdasági szinten elő kellene mozdítani egyebek mellett oktatással, különböző ösztönző rendszerekkel, K+F központok létesítésével és proaktív marketinggel.
A klubról
A legnagyobb száz magyar vállalat listáját a Dun & Bradstreet Hungária Kft. állítja össze. A piacvezető céginformációs vállalkozás mintegy kétezer céget keresett meg már május elején. Így a D&B listája hamarabb elkészül, mint a Figyelő TOP 200. A tízes listán a nettó árbevétel alapján a D&B Százak Klubjához tartozó azon cégeket rangsorolják különböző mutatók szerint, amelyeknél az adott indikátor 2002-es értéke lapzártakor rendelkezésre állt. Információink szerint a Százak Klubjában valószínűleg szerepelne az Aral Hungária Kft., a Benetton Kft., a Csemege-Match Rt., a Hungarotabak-Tobaccoland Rt., a Nokia Hungary Kft., a Nokia Komárom Kft., a Nutricia Kereskedőház Rt., a Penny-Market Kft., a Profi Rt., és a Sole Hungária Rt., e cégek azonban nem kívánták adataikat közölni.
Az első 50 cég közt található 4 állami vállalat összképe meglehetősen vigasztalan. Ezek – a Magyar Villamos Művek, a MÁV, a Magyar Posta és a Malév – üzemi vesztesége ugyanis együttesen megháromszorozódott, s e körben nem változott a létszám sem. (Még sötétebb a kép, ha csak a három legnagyobb állami céget nézzük, ugyanis a Malév tavaly csökkentette a veszteségét.)
PIACI KÉNYSZER. Szembeszökő, hogy milyen jól ment tavaly a telekommunikációs szektor szereplőinek. A Matáv egy hellyel, a Pannon GSM négy hellyel lépett előre, a Westel ugyanott van, mint tavaly, a VRAM Távközlési Rt. (Vodafone) pedig 78. helyezettként felkerült a százas listára. Turi Ferenc azonban arra figyelmeztet, hogy már nemcsak a vezetékes, hanem a mobilpiac is telített, tehát ezeknek a szolgáltatóknak is javítaniuk kell belső hatékonyságukat, mert eredményüket a piac segítségével már nem tudják növelni.
Könczöl Erzsébet a gyógyszer-nagykereskedők impozáns növekedésére mutat rá. A szektor ma már döntő piaci részesedéssel rendelkező két szereplője, a Hungaropharma és a Phoenix Pharma nemcsak az első harmadában szerepel a listának, de egyik évről a másikra jelentősen javított helyezésén (a Hungaropharma a 34. helyről 28. pozícióra, a Phoenix pedig 43.-ról 32.-re). A kisebb Medimpex is a nagyon komoly pozíciójavítók közé tartozik (95.-ről 79.-re). Ennek egyik oka bizonyosan a gyógyszerkeresedelmi szektor évek óta tartó koncentrálódásában rejlik. A kisebb és közepes cégeket a nagyok folyamatosan felvásárolják, szinte lehetetlen, hogy új, befolyásos szereplő jelenjen meg a piacon. A másik ok a gyógyszerpiac növekedésében fedezhető fel. Nem hivatalos adatok szerint a gyógyszerpiac az idén eddig 22 százalékos növekedést ért el az előző évhez képest, aminek fő oka nem a gyógyszerfogyasztás volumenének növekedésében, nem is az áremelésben, hanem a fogyasztás szerkezetének átalakulásában van. A lényegében változatlan fogyasztási mennyiségek mellett rohamosan növekszik ugyanis a drágább – remélhetően ezzel együtt korszerűbb – gyógyszerek fogyasztása.
Ez lehet az egyik oka annak is, hogy a nagy gyógyszergyártók vagy megőrizték az egy évvel korábbi pozíciójukat, vagy számottevően javítani tudták azt (a Biogal a 87.-ről a 73.-ra, az Egis a 71.-ről a 67.-re lépett előre). A Richter feltehetőleg sajátos stratégiát követett 2002-ben, mert miközben a rangsorban árbevételének növekedése ellenére két hellyel hátrébb került, nyereségpozíciója kimagaslóan jó: az árbevétel szerint 41. vállalat az adózott eredmény alapján a 6. lett.
ELTÉRŐ STRATÉGIÁK. Van néhány cég, amelyek esetében a sajtóból is jól ismert okok miatt nagyon súlyos pozícióvesztést hozott a 2002-es év. Ilyen a Rába (amely a 60. helyről a 94.-re bukott), vagy az IBM (amely a 6. pozícióról a 9.-re csúszott hátra). Érdekes még az árbevételi lista mellé tenni az adózott eredmény alapján felállított rangsort is, mert az teljesen más sorrendet eredményez. Ez tanulságos abból a szempontból, hogy még azonos ágazaton belül is az eltérő vállalati stratégiák, tulajdonosi célrendszer vagy menedzsment képességek hatására milyen eltérő jövedelmezőségi arányok alakulnak ki. A legnagyobbak és legnyereségesebbek csoportját a távközlési vállalatok, a gyógyszergyárak, a Mol, a GE és az Audi alkotják.
