Még szinte be sem fejezték a szavazatszámlálást Lengyelországban az ország uniós csatlakozásáról szóló népszavazás után, amikor Leszek Miller kormányfő, mintegy az „igen”-ek elsöprő többsége által megtámogatva, nagyszabású gazdasági reformprogramot hirdetett meg. Grzegorz Kolodko pénzügyminiszter távozása még csak afféle gesztus volt a szavazóknak. A fölöttébb népszerűtlen kormánytag amiatt vált meg kényszerűen a hivatalától, mert Miller korábbi ígéreteihez híven korlátozta a jogkörét: mind a gazdaságirányításért felelős miniszterelnök-helyettesi posztot, mind a gazdasági kabinet vezetését a gazdasági miniszterre, Jerzy Hausnerre bízta. Ám ami ennél jóval fontosabb, kilátásba helyezte, hogy a gazdasági növekedés előmozdítása érdekében – a balti államokhoz, Oroszországhoz vagy Ukrajnához hasonlóan – Lengyelországban is bevezetnék az egykulcsos adórendszert. Kolodkót persze e terv keresztülviteléhez is el kellett távolítani az útból, hiszen ő élesen ellenzett minden hasonló elképzelést.
| Félelem a társadalmi következményektől |
Noha túl nagy nyilvánosságot nem kapott az elmúlt években, a hazai gazdaságpolitikusok számára sem ismeretlen az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésének gondolata. S bár egy ilyen adózási mód előnyei – az átláthatóság, az egyszerűség, az adminisztratív terhek csökkentése – roppant vonzónak tűnnek, a jövedelmeket terhelő egységes elvonás koncepciója mégis a gazdaságpolitikai műhelyekben rekedt, mivel a várható kockázatok eddig valamennyi kormányt visszatántorították a bevezetéstől.
Miként Bod Péter Ákos, az első demokratikus választások eredményeként hatalomra kerülő Antall-kormány egyik vezető gazdaságpolitikusa fogalmazott, az MDF-érában csupán háttérmunka folyt e témában. A legvehemensebb módon éppen Kupa Mihály, az Antall-kabinet pénzügyminisztere reagált lapunk megkeresésére. „Soha! Kormányzati szinten egyáltalán nem került terítékre e kérdés! Én magam ma sem értek egyet az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer alkalmazásával, mert társadalmilag igazságtalan. Aki jobban keres, annak nagyobb mértékben kell kivennie a részét a közteherviselésből” – szögezte le a politikus.
Néhány évvel később, a Fidesz regnálása idején viszont igen nagy támogatottságot élvezett az adózási rendszer ilyetén átalakítása. Nem pusztán a politika elszántsága volt erős, de a szakemberek is felsorakoztak az elképzelés mellett. A lehetséges változtatásról a Pénzügyminisztérium (PM) akkori apparátusa és a Fidesz gazdaságpolitikusai között kompromisszum született 1999-ben, amit Orbán Viktor miniszterelnök személyesen is támogatott. A minisztériumban készült vizsgálatok akkoriban 22-23 százalékban állapították meg az elvonásnak azt a mértékét, amelyet még az állami költségvetés is jól tűrt volna – azaz nem kurtította volna számottevő mértékben a többkulcsos rendszer akkori feltételei mellett várható szja-bevétel nagyságát -, és amely a társadalom különböző rétegei számára is elviselhetőnek tűnt. A modell bevezetéséért azonban – az addigi adókedvezmények drasztikus megnyirbálásával – igen nagy árat kellett volna fizetni. A tőke- és a munkajövedelmekhez kapcsolódó előnyök erőteljes mérséklése mellett egyedül a gyermeknevelést tartották szükségesnek komolyabb mértékben támogatni az adórendszeren keresztül. A szakemberek számoltak vele, hogy a magas jövedelműek elvonásait csökkentő adórendszer nem erősíti a társadalmi igazságosságot, s mindenekelőtt az alacsony jövedelműeket érinti majd hátrányosan. S noha e hátrány kiküszöbölésére kompenzáció fizetését, illetve egy átmeneti időszak alkalmazását tervezték, végül a kormányzó párt politikailag elbizonytalanodott. Mérlegre téve a várható előnyöket, valamint a bevezetéssel járó költségeket és negatívumokat, úgy ítélték meg, hogy érdemes néhány évvel elhalasztani az adórendszer radikális átalakítását.
E változásra azonban előreláthatólag még sokáig várni kell. Mindenesetre a most regnáló szocialisták a választási ígéretek ellenére letettek arról, hogy ebben a kormányzati ciklusban átfogó adóreformot hajtsanak végre, egykulcsos adó bevezetéséről pedig végképp nem esik szó, még a hosszú távú elképzelések között sem. László Csaba pénzügyminiszter ugyan egy friss, 2003 elején bevezetett adónem, az eva értékelése kapcsán (a Magyar Hírlapnak május végén adott interjújában) maga is elismerte, hogy az emberek nagyra értékelik az egyszerűséget és a nyugodt éjszakákat. Ám lapunk kérdésére a Pénzügyminisztériumban a terveket illetően mindössze annyit tartottak szükségesnek közölni, hogy „a jövő évre vonatkozóan az országgyűlés már elfogadta az adótáblát, az adókulcsokat és adósávokat, és ezen a PM nem kíván változtatni”.
A jelenlegi vezető kormányerő egyébként láthatóan ugyanazoktól a nehézségektől tart, mint annak idején elődje. „A lineáris személyi jövedelemadó bevezetése alapvető fordulatot jelentene az adórendszerben, s erre csak széles körű szakmai és társadalmi vitát követően kerülhetne sor” – indokolták idegenkedésüket az új regionális móditól. László Csaba az említett interjúban azt hangsúlyozta, hogy koalíciós partnerükkel, az SZDSZ-szel egységes álláspontot képviselnek adókérdésekben. Ungár Klára, a szabad demokraták ügyvivője ugyanakkor lapunknak elmondta, hogy pártja továbbra is kitart a választási kampányban megfogalmazott törekvésük, a kétkulcsos adórendszer meghonosítása mellett. Mindazonáltal a politikus szerint már a három kulcs szerinti elvonási rendszer is óriási vívmánynak számít, tekintettel arra, hogy az elmúlt 15 évnek még olyan periódusa is volt, amikor 6 különböző kulcs szerint vonta magához az állam a hazai jövedelmeket. Ungár Klára szerint egyébként az előttünk álló 20 esztendőben aligha vesz gyökeres fordulatot a magyar adórendszer, mivel csak minimális eséllyel kerülhet hatalomra egy olyan kormány, amelynek alapfilozófiája szerint a jövedelemkülönbségeket nem az adórendszeren keresztül kell korrigálni, hanem csupán a szociális szférába utalva kell e kérdést megoldani.
Szép Ildikó |
|
OROSZ MINTA. Az ország üzleti körei annál inkább sürgetik ezt a lépést. Az ez év januárjában alakult lengyel vállalkozók tanácsa június 3-án tett le Leszek Miller elé egy reformtervezetet, amelyben egyetlen 18 százalékos kulcs bevezetését javasolták a személyi jövedelemadó és a társasági adó esetében egyaránt, továbbá azt, hogy egyidejűleg töröljenek el kivétel nélkül minden adómentességet és adókedvezményt. Miller a vállalkozók egyikének szavai szerint már akkor „pozitívan és érdeklődéssel” fogadta a tervezetet. Innen azonban még hosszú út vezet odáig, hogy a varsói szejm valóban áldását is adja egy effajta reformlépésre.
Nem úgy, mint Ukrajnában, ahol a parlament az elmúlt időszakban már zöld jelzést adott az adórendszer merész átalakításának. A kijevi törvényhozás május 22-én mondott áment arra, hogy 2004 januárjától Ukrajna is az orosz utat kövesse. Oroszország ugyanis a személyi jövedelmekre vonatkozóan már 2001 januárjában bevezette az egységesen 13 százalékos egykulcsos adórendszert. Az ottani tapasztalatok azt mutatják, Európa egyik legalacsonyabb adózási rátája nem „szárította ki” a költségvetést, sőt: ugrásszerűen javult az adófizetési morál, s két év alatt megkétszereződött a büdzsé adóbevétele. Ukrajna ugyanezt reméli a jelenlegi öt különböző – 10, 15, 20, 30 és 40 százalékos – adókulcs 13 százalékossá egységesítésétől, továbbá azoktól az intézkedésektől, amelyek révén a társasági adó (ugyancsak orosz mintára) 30-ról 25 százalékra mérséklődik, az osztalék és a bankbetétekből származó kamatjövedelem adóterheit 5 százalékra csökkentik, míg az áfa kulcsát az elképzelések szerint a mostani 20 százalékról 15-re szállítják le.
Ukrajnában mellesleg az adórendszer egyszerűsítése eddig is kizárólag kedvező eredményekkel járt. A fix adóterheket 1999 januárjában vezették be az agrárvállalkozók, továbbá a kis- és közepes vállalkozások esetében. Az adómorál látványos javulása, a szürkegazdaság rohamos „kifehéredése” önmagáért beszélt. A legnagyobb lökést azonban mégsem a saját tapasztalatok adták, hanem az oroszországi eredmények. Az orosz büdzsé szja-bevételei az új rendszer első évében, 2001-ben 46 százalékkal ugrottak meg, amiből még akkor is marad 28 százalék, ha ezt az adatot megtisztítjuk a rubelinflációtól. 2002-ben újabb 20,7 százaléknyi volt a növekedés – miközben az orosz gazdaság tavaly már „mindössze” 4,3 százalékkal bővült a megelőző évi 5 százalék után. Mint Alvin Rabushka, az amerikai Hoover Institution szakértője kimutatta, 2000-ben a 6,2 milliárd dollárnyi személyi jövedelemadó-bevétel a költségvetésnek még csupán 12,1 százalékát tette ki, a rákövetkező évben viszont már a 12,7 százalékára rúgott, a tavalyi közel 12 milliárd dollár pedig már a büdzsé 15,3 százalékával volt egyenlő.
BALTI UTÁNZATOK. Az orosz lakosság pedig zokszó nélkül tűri, hogy a gazdagokat is ugyanakkora adóteher sújtsa, mint a kevésbé tehetőseket. Egy múlt évi közvélemény-kutatás eredményei szerint a polgárok 43 százaléka rokonszenvez a jelenlegi rendszerrel, és csupán 36 százalékuk választaná inkább a progresszív szisztémát. A többség az amerikai BusinessWeek magazin által idézett Vlagyimir Redkin orosz közgazdász szerint belátja: a gazdagok úgyis megoldanák, hogy megússzák az adófizetést, így hát „ugyan miért ragaszkodnánk egy olyan progresszív adórendszerhez, ami nem működik”.
Belarusz még csak nem is vitázik a kérdésről, Lukasenko elnök egyszerűen harmonizálni készül az ország adórendszerét Oroszországéval. A volt szovjet utódállamok közül egyébként Észtország nyitotta meg a sort. Tallinn 1994-ben vezette be – Európában elsőként – az egykulcsos adórendszert, majd 2000-ben teljes mértékben eltörölte a társasági adót. Lettország 1995-ben követte a példáját, Litvánia pedig 2001-ben csatlakozott a szomszédaihoz. És a történet itt még nem ér véget. Miközben már Kínában is egyre többet hallani arról, hogy 20 százalékosra mérséklik a legmagasabb adókulcsot – amely jelenleg 45 százalékos -, a cseh ellenzék fő ereje, a Polgári Demokrata Párt (ODS) már el is készítette a maga egykulcsos tervezetét: 15 százalékkal adóztatnák meg a magánszemélyeket és a vállalatokat is. A prágai kormány azonban egyelőre elutasítja a gondolatot.
Ezzel szemben a szomszédvár, Pozsony már a döntés küszöbére érkezett. Amennyiben a következő hetekben a kormány és a parlament is áldását adja a pénzügyi tárca adóreform-tervezetére, 2004 elejétől gyökeresen megváltozik az adórendszer: a személyi jövedelemadó és a hozzáadottérték-adó (áfa) egységesen 19-19 százalék lesz. (A pénzügyminiszter eredetileg 20-20 százalékot javasolt, ám a pártelnökök végül 1 százalékpontot lefaragtak.) Egyidejűleg 37 adófajta szűnik meg. Eltűnik többek között az ingatlan-átruházási, az ajándékozási és az örökösödési adó, valamint a gépkocsiadó (ilyen teher csak a haszonjárműveket sújtaná). Eltörlik továbbá az osztalék 15 százalékos adóját, aminek a logikus magyarázata, hogy azt már az egyébként is megadóztatott vállalati nyereségből fizetik ki. (Jelenleg egy cégtulajdonos csak 35 százalékos adóteher árán veheti ki a nyereségét a cégből.) Jelentősen szűkül az egyszerűsített könyvelésre jogosultak köre is: 1,5 millió koronás éves forgalom felett kötelezővé válik a kettős könyvelés, és ugyanez lesz érvényes minden egyes áfa-befizetőre. Sokan nehezményezik viszont – elsősorban a kisiparosok és a szabadfoglalkozásúak -, hogy megszűnik az átalányadó.
IMF-ÁLDÁS. A jövedelemadó tervezett szlovákiai csökkentése Csehországban máris óriási visszhangot váltott ki. Már több nagyvállalat jelezte: esetleg Szlovákiába helyezi át székhelyét. A Prágában kormányzó szociáldemokraták azonban „túlzottan radikálisnak és merésznek” tartják a szlovák adóreformot. A konzervatív ellenzék viszont példaként állítja az ország elé a szlovák modellt, amelyben persze saját elgondolásai megerősítését látja.
Ivan Miklos szlovák pénzügyminiszter szerint a reformot alapos előkészítés előzte meg. A változások hatásait egymástól függetlenül öt nemzetközi intézmény – köztük a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – is mérlegelte, és mindegyikük a közzétett változatot tartja a legbiztonságosabbnak. Az IMF áldását adta a tervezett reformra, ám a változások fokozatos bevezetését javasolta. Egyidejűleg jelezte, hogy a szociális rendszer és a munkaerőpiac reformjának felgyorsítását is fontosnak tarja. A Frankurter Allgemeine Zeitung szerint a pozsonyi pénzügyminisztérium mindenekelőtt a külföldi beruházókat szeretné Szlovákiába csalogatni, miután a külföldi működő tőke beáramlása már tavaly is toronymagasan rekordot döntött: 2002-ben 4,2 milliárd dollárnyi invesztíció érkezett az országba.
 |
ELÉGEDETT SZLOVÁKOK. Persze Szlovákiában is számos ellenzője van a készülő reformnak. Sokak szerint az „egyenadó” összességében több pénzt vesz ki a polgárok zsebéből, mint a jelenlegi adókulcsok. A baloldali pártok szerint a jövedelemadó csökkentése egyértelműen a gazdagoknak kedvez. Mint a Szabad Társadalomért Társaság elemzéséből kiderül: az adóreform a legnagyobb érvágást a havi 21 ezer koronánál kisebb bevétellel rendelkezőknek, a nyugdíjasoknak és a munkanélkülieknek okozza majd, a 40 ezer korona körüli bevétellel rendelkezők számára semleges lesz a hatása, és csak az 50 ezer koronánál többet keresők nyernek rajta (1 szlovák korona = 6,27 forint). Az elemzők szerint a lakosság leginkább az áfa emelését sínyli meg, emiatt ugyanis a jelenleg sokkal kisebb adókulccsal sújtott élelmiszerek, valamint a szolgáltatások és az üzemanyag 2004-től érezhetően drágulni fognak. Mi több, bár az adóreform csupán a jövő év elejétől lépne életbe, már július elsejével emelkedik néhány árucikk fogyasztási adója, emiatt már most megdrágul a sör, a cigaretta és az üzemanyag. Az eredeti elképzelésekkel szemben viszont nem vezetik be a bor – főleg a Magyar Koalíció Pártja által ellenzett – fogyasztási adóját. Sovány vigasz.
