Elméleti egyenlőség

Német katonák gyakorlaton. A hadsereg néhány éve megnyílt a nők előtt is.

Beperelte a szövetségi hadsereget egy huszonéves német lány, amiért az nem akarta felvenni soraiba, noha az összes elméleti, gyakorlati, erőnléti tesztnek megfelelt. Az ügy a luxemburgi Európai Bíróság elé került. Hosszú csata volt, de győzött az egyenjogúság, így 2001 januárja óta már nőket is fogad a korrekt munkaadóként ismert német hadsereg. Az évtizedekig csupán fegyvermentes szolgálatra, főleg irodai, egészségügyi és zenészi feladatokra alkalmazott germán egyenruhás nők immár a szárazföldi egységeket és a légierőt is meghódították. Sőt, tucatnyian már a haditengerészet hajóin is ott szorgoskodnak. Az első női tengeralattjáró-kapitányra és védelmi miniszterre azonban még várni kell…

ÁTLAGON FELÜL. A vezető politikusok, bankigazgatók, cégvezetők, pilóták és főszakácsok zöme mindenesetre a harmadik évezredben is férfi. Németország azonban túlteljesíti az Európai Unió 54 százalékos arányát: a német hölgyek 58 százaléka kereső. A rideg számot nagyító alá véve kiderül, hogy a férjezett, 18 év alatti gyereket nevelő anyák közel kétharmada jár dolgozni, míg a 6 esztendősnél kisebb gyerkőcöt pátyolgatóknak, illetve a csonka családban élőknek csupán 53 százaléka rendelkezik munkahellyel. Németország egyes régióiban a hiányzó bölcsőde-, óvoda-, és napközi-hálózat rovására írható, hogy rengeteg anya kénytelen háztartásbeliként otthon maradni, vagy csak napi 4-6 órás elfoglaltságot vállalni. A 2003 tavaszán életbe lépett „mini-job” szabályozás havi 400 euróig adómentessé tette a munkavállalást, s az ilyen alulfizetett – takarítói, újságkihordói, kertészi, bébiszitteri – állásokra főleg nők jelentkeznek, bár egyetemisták és frissnyugdíjasok is örömmel lecsapnak a „zsebpénzes” lehetőségekre.

Pedig a nők képzettsége nem marad el a férfiaké mögött: az idei tavaszi szemeszterben például több lány koptatja a német egyetemek, főiskolák padjait, mint fiú. Hiába kerülnek pár év múlva túlsúlyba a női diplomások, a nagyvállalkozói, felső cégvezetői posztokon még lámpással kell keresni őket. A 30 év alatti hölgyeknek alig 7 százaléka, a 30 és 45 év közötti generációnak pedig 13 százaléka keresi kenyerét irányítói munkakörben. Az idősebbek esélyei rosszabbak, de így is a 60 év feletti női foglalkoztatottak 9 százaléka dolgozik a vállalati hierarchia csúcsán, vagy közvetlen közelében.

Az 1990-es évek elején 780 ezer hölgy buzgólkodott – részben kényszerből – vállalkozóként, közülük 100 ezren a keleti tartományokból. Tíz évvel később már egymillió fölé szökött az üzletaszszonyok (Unternehmerin) száma, s mintegy 170 ezren a volt NDK területén tevékenykednek. Mindazonáltal a legsikeresebb női menedzsereknek a Wall Street Journal által összeállított 2002-es toplistáján egyetlen német név sincs. A karrierkutatók szerint még éveknek kell eltelnie, hogy a germán férfitársadalom elfogadja, támogassa, értékelje az olyan női karriereket, mint amilyet Sari Baldauf, a Nokia Networks elnöke futott be Finnországban, vagy Rose Maria Bravo, a Burberry divatház vezérigazgatója Nagy-Britanniában.

Jutta Limbach. Ma még ritka az övéhez hasonló szédítő karrier.

Németországban ma még ritka az olyan szédítő karrier, mint amilyet a most 69 esztendős Jutta Limbach futott be. A hatvanas-hetvenes években Nyugat-Berlinben és Brémában professzoroskodó, háromgyerekes jogásznő az újraegyesült fővárosban szenátor lett, majd 1994 és 2002 között a karlsruhei Szövetségi Alkotmánybíróságot irányította. Ezt a posztot cserélte fel tavaly májusban a mintegy 70 országban – köztünk hazánkban – közel 130 kulturális és oktatási intézményt működtető nemzetközi Goethe Intézet elnöki tisztségére. „Az új körülmények igazolják, hogy a 40 és 50 közötti nők lassan megérkeznek az első sorba, s szerepük mindinkább erősödik, legyen szó osztályvezetőkről, menedzserekről, politikusokról. Nem úgy, mint anyáink generációja, akik a hetvenes években még csodálkozással figyelték a családpolitikai reformokat” – fogalmaz Renate Künast, agrár- és fogyasztóvédelmi miniszter.

ÁRNYÉKBAN. Az illegális munkavállalók között azonban már megvalósult az áhított emancipáció: nők és férfiak milliói játsszák ki egyformán a túlszabályozott, átlagosan 42 százalékos adóteherrel sújtott foglalkoztatási rendszert. Friedrich Schneider, a linzi egyetem professzora szerint a feketemunka a németországi GDP 16-17 százalékát teszi ki, ami évi mintegy 350 milliárd eurós veszteséget okoz a kincstárnak. A 4,5 millió regisztrált állástalan egy része vélhetően nem üldögél odahaza ölbe tett kézzel, „setét gondok között henyélve”. A szocializmus négy évtizede alatt teljes foglalkoztatottsághoz szokott keletnémetek 20 százaléka állástalan napjainkban, míg a nyugati tartományokban csak 9 százaléknyian élnek segélyből. Mivel a munkanélküli-támogatás összegét a korábbi bér alapján állapítják meg, a nők a szociális juttatások terén is hátrányban vannak. A fizetési egyenlőtlenségek azonban nemcsak a két nem között jelentkeznek: ugyan a bruttó havi fizetések (az iparban, a kereskedelemben és a bankszektorban) ma már meghaladják a 2300 eurót, a valós összeg a hajdani NSZK-ban magasabb, az NDK-ban pedig alacsonyabb. A nyugatnémet hölgyek férfi kollégáik fizetésének 79 százalékát kapják meg, az új tartományokban ez 87 százalékig felmegy, bár összegszerűen kevesebb. Az „azonos munkáért azonos vastagságú boríték” elve talán 2007 táján valósulhat meg. Ma azonban még a „wessi” vezetők keresnek a legjobban. A nyugatnémet nők és a keletnémet férfi menedzserek bére közel egy szinten van; a legkevesebb pénzért az „ossi” nők húzzák az igát.

Feltéve, ha nem az ország fejlettebb felében, vagy éppen külhonban kamatoztatják tudásukat. Az orosz és más kelet-európai nyelveknek az utóbbi években megfigyelhető felértékelődése ugyanis kedvez nekik. Azt pedig pszichológusok és a nyelvészet szaktekintélyei fürkészik, hogy a Szovjetunió leghűségesebb csatlósának tartott NDK-ban miért ragadt meg jobban az orosz szókincs és grammatika a lányok kobakjában, mint a fiúkéban. Mindenesetre egyre többször hallani, hogy az EU 2004-es bővítése majd tálcán kínálja a karrierlehetőségeket a német nőknek.