Még el sem hallgattak végérvényesen a fegyverek Irakban, az Öböl-válság máris új, némiképp váratlan, de mindképpen feszültséget keltő fordulatot vett: az Egyesült Államok nevében Colin Powell külügyminiszter politikai, gazdasági és más jellegű szankciókkal fenyegette meg Szíriát. Washington ugyanis elfogadhatatlannak tartja Damaszkusznak az iraki konfliktusban tanúsított hozzáállását. Powell egyebek közt felszólította Damaszkuszt, hogy ne adjon menedéket a bukott bagdadi rezsim vezetőinek, mondjon le tömegpusztító fegyvereiről, és ne támogasson terrorista csoportokat. Mintegy e bejelentés előzményeként Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter vegyi fegyverek birtoklásával vádolta meg Szíriát, továbbá azzal, hogy a harcok idején fegyveresek Irakba jutását tette lehetővé, illetve menekülő iraki tisztségviselőket fogadott be. Még vasárnap ugyanezeket a vádakat fogalmazta meg George W. Bush elnök is, másnap pedig Ari Fleischer fehér házi szóvivő a CIA hasonló állításokat felsorakoztató jelentésére hivatkozva egyenesen „latorállamnak” minősítette Szíriát.
Damaszkusz cáfolja, hogy vegyi fegyverei lennének, vagy menedéket nyújtana az iraki rezsim híveinek, sőt felajánlotta, hogy nemzetközi megfigyelőket fogad ennek ellenőrzésére. Helyi elemzők szerint a washingtoni bírálatok igazi kiváltó oka az, hogy Szíria ellenségnek tekinti Izraelt, és lehetővé teszi olyan szélsőséges palesztin szervezetek jelenlétét, mint a Hamász és az Iszlám Dzsihád. Mindeközben az amerikai The Wall Street Journal olyan értesülést közölt, hogy Washington valójában hetek óta azon tépelődött, mennyire erőteljesen bírálja azt a Szíriát, amely fontos hírszerzési adatokkal támogatta az al-Kaida terrorszervezet elleni harcban. Állítólag a CIA és a Powell irányította külügyi tárca a diplomatikusabb megoldást szorgalmazta, míg a Rumsfeld-vezette Pentagon a keményebb hangvétel mellett szállt síkra.
A válság máris nemzetközivé terebélyesedett. Oroszország például hétfőn felszólította az Egyesült Államokat, hogy tanúsítson nagyobb visszafogottságot a Szíriával kapcsolatos nyilatkozataiban, mert a konfrontatív hangütés csak tovább bonyolíthatja a közel-keleti helyzetet. Ugyanezt hangoztatta Kofi Annan ENSZ-főtitkár, valamint Javier Solana, az Európai Unió „külügyminisztere” is, aki szerint a háború befejeztével éppen a feszültség enyhítésére kellene törekedni. Az Irakban szövetséges Nagy-Britannia részéről Jack Straw külügyminiszter cáfolta, hogy Szíria lenne a következő ország, amely ellen Washington és London katonai akciót tervezne. Szavai szerint a brit kormány nem tud semmi efféle elképzelésről, egyben közölte, semmilyen bizonyítékuk nincs arról, hogy Szíria vegyi fegyvert birtokolna.
Ami a háborút illeti, Straw egy rádiónyilatkozatában kifejtette: az sokkal hamarabb véget ért, mint a szövetségesek várták, a Szaddam-rezsim ellenállása ugyanis jóval gyengébbnek bizonyult a korábban feltételezettnél. Ígérete szerint napokon belül megkezdődik a rend helyreállítása, illetve az új kormányzati rendszer kialakítása. Ennek jele az is, hogy kezdetét vette a Bagdad és más nagyvárosok „eleste” után elharapózó káosz és veszedelmes méreteket öltő fosztogatás megfékezése. A fővárosban például több mint kétezer iraki rendőr állt ismét szolgálatba, akik önállóan, illetve a szövetséges katonákkal közösen járőrözve próbálják meg helyreállítani a közrendet.
Ez a „kollaborálás” már aligha jelent veszélyt az irakiakra nézve, a háborút Szaddam Huszein elvesztette. Mi több, immár nem csupán az Egyesült Államokban találgatják, hogy az iraki exelnök vajon életét vesztette-e a múlt hét hétfői bagdadi bombázásban, hanem immár a katari Al Dzsazíra televízió is hírül adta Szaddam Huszein halálát.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
