Ahogyan Bagdad körül, majd már magában az iraki fővárosban egyre intenzívebbé vált a szövetséges előrenyomulás, úgy gyorsult fel az elmúlt időszakban egy másik hadművelet is, amely az iraki elit tagjai, mindenekelőtt Szaddam Huszein és családja által felhalmozott vagyonokat vette célba. Az amerikai pénzügyminisztérium emberei és az évtizedes adósságokat behajtani igyekvő hitelezők egyaránt minden erejükkel igyekeznek kideríteni, hogy Szaddam, a rokonai és a cimboráik mennyi pénzt gyűjtöttek össze maguknak, hová rejtették azt, és miként lehetne e – feltételezhetően – dollármilliárdokat lefoglalni.
Szaddam fiai: Huszai és Udai. Irak diktátorának szűkebb környezete fényűző életet élt, aminek az ország olajkincse biztosította az alapját.
ÚJJÁÉPÍTÉS. Az Egyesült Államok számára rendkívül fontos, hogy a Szaddam-vagyon után folyó vadászat sikeres legyen. A Bush-kormányzat például – a felszabadító háború ügyét igazolandó – már előre deklarálta, hogy az Irakból kijuttatott pénzeket az ország újjáépítésére fogják fordítani. Mindezt azzal az 1,7 milliárd dollárral kezdik, amit Washington 1990 óta fagyasztatott be az Egyesült Államokban korábban nyitott iraki számlákon. Amerikai tisztviselők és elemzők szerint még 7-10 milliárd dollár van elrejtve különböző nemzetközi pénzintézetekben, de ennek valószínűleg csak kis része lehet az Egyesült Államokban. Azaz a vitatott vagyonok megtalálásának, megszerzésének és a legjobb felhasználásukról kialakítandó konszenzusnak a kérdése előreláthatólag még tovább terheli majd Washington amúgy is feszült viszonyát Európával és a közel-keleti országokkal, ahova a pénzek zöme áramlott.
Egy amerikai pénzügyminisztériumi tisztviselő tájékoztatása szerint a háború március 20-i megindítása óta a szövetségesek több mint egymilliárd dollárra bukkantak rá mindaddig ismeretlen Szaddam-számlákon. A Bank of England, amely korábban már befagyasztott 648 millió dollárt brit bankokban, most sürgősségi jelleggel utasította a pénzintézeteket az iraki számlák azonosítására. A pénzeket azonban nem csupán a szövetségesek szeretnék megtalálni. Iraknak ugyanis több mint százmilliárd dollár adóssága van még a Kuvait 1990-es lerohanása előtti időből. A hitelezők sorában a francia kormány éppúgy megtalálható, mint például a dél-koreai Hyundai Engineering and Construction.
Szaddam vagyonának forrásai nem ismeretlenek. A 12 éve bevezetett ENSZ-szankciók ellenére az iraki rezsim nyíltan csempészett ki olajat az országból – teherautókon, vezetéken és tartályhajókon Szírián, Törökországon, illetve az Öböl-beli kikötőkön keresztül -, “cserében” pedig cigarettákat és luxuscikkeket csempészett be külföldről. Szaddam még annak is megtalálta a módját, hogy profitáljon az ENSZ “olajat élelmiszerért” programjából: az iraki olajeladásokból származó bevételek legnagyobb részét a világszervezet ellenőrizte ugyan, de Bagdad – az amerikai számvevőszék és a washingtoni székhelyű Coalition for International Justice (CIJ) emberjogi csoport szerint – barrelenként 30-50 dollárcentnyi sápot épített be az árba. A CIJ szerint a haszon lefölözését és a csempészetet Szaddam legidősebb fia, Udaj felügyelte. Az ENSZ “olajat élelmiszerért” programjának szóvivője nem kívánt nyilatkozni az ügyben.
KIMENEKÍTETT VAGYON. Azt már nehezebb megállapítani, hogy a pénzek hol landoltak. A nyolcvanas években Szaddam nyugati társaságokba invesztált, köztük a francia Lagardere hadiipari és médiacsoportba, amely az Elle és a Car & Driver magazinokat megjelentető Hachette kiadónak is a tulajdonosa. A Hachette-nél úgy tudják, hogy Szaddam 90 millió dollár értékűre becsült 8,4 százalékos tulajdonrésze 1990 óta be van fagyasztva.
PÉNZ A TÁSKÁBAN. Az ENSZ-szankciók életbe lépése óta a rezsim az országon kívül őrizte a pénzek zömét, biztonságos és likvid eszközökben, azaz bankszámlákon és állampapírokban – mi több, még amerikai kincstárjegyekben is. Egy Londonban élő, nevének elhallgatását kérő nyugalmazott iraki bankár szerint az olajcsempészetből és más forrásokból szerzett bevételek először jordániai, egyiptomi és libanoni bankokba kerültek. Onnan Szaddam külföldi szövetségeseihez vándoroltak tovább, akik bankok és teljesen legális számlák láncolatán áramoltatták keresztül a pénzeket, hogy elrejtsék azok eredetét. Ahogyan az ENSZ-szankciók egyre erőteljesebben sújtották Irakot, úgy nőtt ezeknek a külföldi segítőknek a jelentősége.
Az iraki pénzek története
Amerikai és brit hatóságok 7 és 10 milliárd dollár közötti, Szaddam Huszein és családja által elrejtett összeg hollétét igyekeznek megállapítani.
FORRÁSOK. Az iraki vezetés leszedte a maga sápját az ENSZ-program keretében folytatott olajeladások után: nyersolajat és dízelolajat csempészett külföldre Szírián, Jordánián és Törökországon keresztül, majd cigarettákat és luxuscikkeket csempészett be az országba.
JÖVEDELEM. A becslések szerint évi 2,0-2,5 milliárd dollár bevétel származott ezekből a forrásokból.
A PÉNZEK KIMENEKÍTÉSE. A bagdadi vagyonok a Szaddamhoz hű diplomaták, üzletemberek és külföldre települt irakiak által nyitott európai és közel-keleti számlákon landoltak. Legnagyobb részüket a hatóságok feltételezése szerint bankbetétekben és állampapírokban őrzik.
FELKUTATÁS. Amerikai tisztviselők és magánnyomozók sok iraki számlára bukkantak már rá, de igazi áttörést az hozhat, ha Bagdadban előkerülnek a pénzmozgásokról szóló nyilvántartások.
FELHASZNÁLÁS. A washingtoni pénzügyminisztérium azt reméli, hogy mielőbb lefoglalhatja a pénzeket az iraki újjáépítés céljára. Az európai országok hatóságai azonban csak abban az esetben utalják át a vagyonokat, ha bebizonyosodik, hogy azok valóban Szaddam és társai illegális tevékenységéből származnak.
Nem egyszerű tehát nyomon követni a pénzek útját. Amerikai tisztviselők mindazonáltal bíznak az irakiak közismert alaposságában, vagyis abban, hogy szeretnek mindenről részletes nyilvántartást vezetni. Éppen ezért arra számítanak, hogy a transzfereket is pontosan dokumentálták, és ez majd megkönnyíti a nyomozást, miután a szövetséges csapatok végérvényesen megszállták Bagdadot. Ám ha sikerül is kideríteni, hova vándoroltak a pénzek, az igazán kemény feladat azok megszerzése lesz. Isszam Rasid Hvais, az iraki jegybank kormányzója szerint az iraki vagyonok lefoglalása “kalózakció” volna, amellyel az Egyesült Államok megsértené az ENSZ-rendeleteket. Az amerikai törvények felhatalmazzák az elnököt arra, hogy háború idején lefoglalja az ellenfél vagyonát, de ugyanilyen jog csak kevés más országban létezik. Ráadásul azoknak az országoknak a többsége, ahol a bagdadi pénzek feltételezhetően rejtőznek, nem is áll hadban Irakkal. Még Svájc is amerikai bírósági ítélethez köti a gyanús számlák befagyasztását vagy lefoglalását, miközben igyekszik bizonyítani, hogy jól működik a piszkos pénzek ellenőrzésének öt éve bevezetett rendszere.
JOGALAP. Mindennek fényében korántsem vehető biztosra, hogy sikerül megszerezni az iraki vagyonokat. “Itt nem számít, hogy az Egyesült Államok katonai szuperhatalom. Együttműködésre van szükségünk” – mutat rá William F. Wechsler pénzmosási szakértő, a Clinton-kormányzat egykori tisztviselője. A pénzügyminisztérium reményei szerint akár az ENSZ, akár a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) vagy egy másik intézmény létre tud hozni egy rendszert arra, hogy gyorsan rendezzék az iraki számlákra vonatkozó követelések ügyét, és a pénzt visszajuttassák az új bagdadi vezetésnek. “Az irakiak által 1990 óta szerzett vagyonok nyilvánvalóan sértik az ENSZ-szankciókat és ezért illegálisak” – említ egy lehetséges jogalapot David D. Aufhauser wahingtoni pénzügyminisztériumi tanácsos.
Meglehet. Az azonban nem valószínű, hogy az érintett kormányok – Bahreintől Franciaországig – az ENSZ egyetlen intésére szembehelyezkednek országaik vállalataival és bíróságaival, s elrendelik a vitatott számlákon lévő pénzek átadását. Szaddam milliárdjai nagyban hozzájárulhatnak az ország újjáépítéséhez, de ma még túl korai volna csekkeket kiállítani erre a fedezetre.
