Nagy biztonsággal jelezhetem, hogy teljesíteni tudjuk az idei, 196 milliárd forintos privatizációs bevételi tervet – jelentette ki kérdésünkre Kamarás Miklós, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. vezérigazgatója. Több tranzakció előkészítésével foglalkoznak, mint amennyit a tényleges bevételi programban számításba vettek, így van „tartalék” arra az esetre, ha néhány társaság privatizációja üzleti megfontolásból elhúzódna. „Ugyanakkor az átláthatóság, a nyilvánosság követelménye, a versenyeztetés időigényessé teszi a magánosítást, egy-egy tranzakció 8-10 hónapot vesz igénybe” – tette hozzá a vezérigazgató. Előrejelzése szerint az idei bevételek zöme a negyedik negyedévben folyik be.
Kamarás Miklós: Az átláthatóság, a nyilvánosság időigényessé teszi a magánosítást.
TAPOGATÓZÁS. Egyelőre csak találgathatjuk, hogy valójában milyenek az esélyek a privatizációs terv teljesítésére. Nem tudni pontosan, milyen cégeket, portfóliókat kínálnak eladásra, illetve amiről egybehangzóan beszélnek – Postabank, Földhitel- és Jelzálogbank (FHB), Konzumbank, Dunaferr, a Forrás Rt. kárpótlási jegyhasznosító (Figyelő, 2003/8. szám) -, az kevés a célul kitűzött 196 milliárdhoz. „Soha nem vállaltunk olyan kötelezettséget, hogy mely cégeket mely időpontig értékesítünk. Egy-egy társaság privatizációja üzleti okokból elhúzódhat vagy előbb is megvalósulhat” – fejtegette egy sajtótájékoztatón László Csaba pénzügyminiszter.
A két „nagyágyú” persze a Mol 25 százalékos, illetve a Richter 25,16 százalékos állami kézen lévő pakettje. Az olajrészvények első, még nem tudni, mekkora pakettjét még ez évben meghirdetik – közölték a Napi Gazdaságban. Sajáttőke-értéken (a tavaly év végi arányokat figyelembe véve) csaknem 101 milliárdot ér az ÁPV Rt.-nél lévő Mol-csomag, az április 7-i tőzsdei árfolyamon pedig nem kevesebb mint 124,8 milliárdot – bár a piaci értékesítés nyilván éppen az árfolyamra fejt ki majd nyomást.
„A második félévben emelkednek a nemzetközi tőzsdeindexek, így van rá esély, hogy sikeresen tud az állam részvényeket eladni” – véli Török Zoltán, a Raiffeisen Értékpapír Rt. vezető elemzője. Kérdésesnek tartja viszont, hogy megszületnek-e a szükséges döntések, képes-e szembeszállni a kormány a magánkézbe adást hátráltató lobbiérdekekkel. Nem azt tartja fontosnak, hogy számszerűen teljesül-e az idei bevételi terv, hanem hogy a kormánynak határozott privatizációs elképzelései legyenek. „Ennek viszont sajnos ellentmond az eddigi halogatás” – véli Török.
Voszka Éva, a Pénzügykutató Rt. szakértője szerint a Postabank és a Mol önmagában is százmilliárdot meghaladó bevételt hozhat, ám ennek ellenére nem lesz meg ebben az évben a 196 milliárd. Szerinte is a kormány halogató politikája a legfőbb akadály, hiszen a nagyvállalatok magánkézbe adásáról a kabinetnek egyenként kellene határoznia.
DUNAÚJVÁROSI MENETREND. Kamarás Miklós elmondta, hogy már több cég privatizációjáról elkészítették az előterjesztést. Ám azt is tudjuk: határozatot eddig csak a Dunaferr Rt. privatizációs koncepciójáról hoztak. „A Dunaferr azok közé a társaságok közé tartozik, amelyeknek legnagyobb az esélyük arra, hogy idén magánkézbe adhatók” – vélte a vezérigazgató, és hozzátette: már fél évvel ezelőtt jelentkeztek szakmai befektetők az acélipari társaságra, s az érdeklődők köre bővül.
A március eleji kormányhatározat a privatizációval együtt a térségben jelentkező gondok megoldását tűzte ki célul, az M6-os út autópályává alakítását ígéri 2006-ra Dunaújvárosig, és feltételként írja elő, hogy a befektető a szükséges technológiai fejlesztésekhez szükséges pénzügyi háttérrel, garanciákkal rendelkezzen, továbbá vállaljon kötelezettséget a munkavállalók foglalkoztatására, sőt a foglalkoztatás kistérségű szintű problémáinak megoldására is. Az, hogy mekkora foglalkoztatási szintet kellene elérni, Kamarás szerint „egyfelől piaci alku tárgya, másfelől az állam szociális érzékenysége határozza meg”. Az ÁPV Rt. ez esetben a szükséges tőke bevonását, nem pedig a minél jobb árfolyamot tűzi ki célul, emellett arra is törekszik, hogy a befektető vállalja át a környezetvédelmi költségeket. Most mérik fel, milyen nagy terhelésről van szó.
„Az idén nullszaldós eredményre kívánjuk javítani a tavalyi, 11 milliárdos veszteséget” – mondta el kérdésünkre Hónig Péter, a Dunaferr Rt. elnök-vezérigazgatója. Amellett, hogy március végétől beolvadt a Dunaferr Acélipari Kft. a részvénytársaságba, 10 további, a vasmű profiljától leválasztható társaságot az idén privatizálni kívánnak, terveik szerint összesen 1 milliárd forintért. Az rt. privatizálása kapcsán két héten belül kiírják a pályázatot a tanácsadó kiválasztására, akinek feladata lesz a szükséges foglalkoztatási szint és a környezeti terhelés mértékének meghatározása – tudtuk meg.
Mint ismert, a Malév esetében is a tőkebevonás a legfontosabb cél. Az ÁPV Rt. szerint a légitársaságnak 35-40 milliárd forintnyi tőkeinjekcióra van szüksége. „A kormány garanciát nyújt a Malév 100 millió eurónyi hitelfelvételére, amely a légitársaság működését finanszírozza majd, és nincs összefüggésben más források bevonásával” – erősítette meg László Csaba.
Várhatóan a második félévben több törvény módosításával is megpróbálják egyengetni az utat a magánkézbe adás előtt. Az ÁPV Rt. vezérigazgatója megerősítette: tízről húsz évre kívánják emelni a termőföld haszonbérlet megengedett időtartamát. A kormánynak kell emellett döntenie az agárcégek menedzsmentjének, dolgozóinak nyújtható befektetési kedvezményről. Ugyanakkor nem kívánják folytatni az előző kormány versenyeztetés nélküli privatizációját. „Tiszta versenyfeltételeket kívánunk, minden mezőgazdasági társaságot pályáztatással értékesítünk” – ígéri Kamarás.
Az Antenna Hungária (AH) Rt. többségi részesedését kívánják magánkézbe adni (az állami tulajdonhányad jelenleg 83 százalék). Az AH Rt.-nek biztos bevétele származik a közszolgálati televíziók adásainak sugárzásából, és ezt kívánják továbbra is biztosítani a hírközlési és a koncessziós törvények módosításával. „Ezeket még az év vége előtt módosítják, de az eladást már előbb meg lehet kezdeni, hiszen a beterjesztett törvényjavaslatok már világosan tükrözik az eladó állami tulajdonos szándékát” – jelezte Kamarás.
FINANSZÍROZÁSOK. Mindenesetre az ÁPV Rt. Pozsonyi úti székházát a múlt héten meghirdették, az értékesítéséből befolyó bevétel – a kiírás szerint minimálisan 3,5 milliárd forint – a vagyonkezelő idei működésének, azaz saját vagyonának finanszírozására szolgál majd. „Egyébként is, ahogy a magánosítás előrehalad, mind kevesebb privatizátor kell, így nem ésszerű saját tulajdonú ingatlant fenntartani” – magyarázza a vezérigazgató. Így aztán nem is folytatták az előző kormány alatt beindított, 1,6 milliárdos felújítási programot, inkább megválnak az ingatlantól.
Az úgynevezett hozzárendelt vagyon – azaz az ÁPV Rt.-hez tartozó vállalatok, részvények, üzletrészek – eladásából a hivatalos kormányfői álláspont szerint infrastrukturális beruházásokat finanszíroznak. Ebből még az idén 100,7 milliárd útépítésre kell (az egyik márciusi kormányhatározatban megemelt előirányzat szerint), és további 100 milliárdból egészségügyi beruházásokat valósítanak meg.
Ám senki nem aggódik amiatt, mi lesz ezekkel a beruházásokkal, ha a privatizációs bevétel nem folyna be. A magánosításnak ugyanis valójában semmi köze nincs a fejlesztések finanszírozásához. A költségvetési kimutatások európai uniós (ESA95) rendszere szerint a kormányzati beruházások mindenképpen a folyó kiadásokat dagasztják, amelyeket nem lehet privatizációs bevételekből fedezni. Más szóval az út- és kórházépítéseknek bele kell, kellene „férniük” a célul kitűzött, 4,5 százalékos mértékű deficitbe. Nem igaz tehát, hogy a 196 milliárdos privatizációs bevétel a költségvetés étvágyának csillapítására kell. Sokkal lényegesebb, hogy magánkézbe kerüljenek a megmaradt vállalkozói vagyonok, hiszen az állam köztudottan nem jó tulajdonos.
