a bal és a jobboldal közötti háború szinte minden napra új ütközetet tartogat – a Ron Werber-féle tanulmánytól kezdve az ORTT vezetőinek megválasztásáig. E szappanoperába illő összecsapások mellett azonban útkeresés is zajlik: a pártstratégák Magyarország politikai térképét kívánják újrarajzolni. Már akinek erre szüksége van, a Magyar Szocialista Párt ugyanis a közvélemény-kutatási adatok szerint stabilan őrzi vezető helyét a második helyezett ellenzéki Fidesz-MPP előtt. Ha csupán a népszerűségi mutatókat nézzük, az MSZP-nek nincs oka irányvonalán változtatni.
Van viszont e tekintetben teendője a legnagyobb ellenzéki pártnak. A tavalyi, két választási vereséget követő bénultságból most kezd ismét magához térni a Fidesz és első számú vezetője, aki a múlt héten elfogadta a felkérést a pártelnöki jelölésre. A volt miniszterelnök jól látja, hogy a kormányzás négy évében elkényelmesedett és a sorozatos vereségektől elkedvetlenedett szervezetbe életet kell lehelni és ehhez új célok kellenek.
Orbán szerint a választási, “üzenetrögzítős” pártból nagy jobbközép néppártot kell építeni. A megújuláshoz szükséges új mondanivalót pedig az elkövetkező évek elsőszámú politikai témája, az uniós csatlakozás szolgáltatja. A volt kormányfő, úgy tűnik, ügyesen foglalja el azt a teret, amelyet a csatlakozás várható előnyeit késve kommunikáló kormánypártok adtak át neki. Az ellenzéki politikus számára szabadon hagyták azok táborát, akik fenntartásokkal szándékoznak igennel szavazni. Orbán Viktor már 2006-ra, az emberek akkori emlékezetére játszik; arra, hogy ő “már 2003-ban megmondta, hogy baj lehet”.
Kérdés persze, lesz-e baj, és mekkora lesz a kiábrándultak tábora. Orbán ezen a ponton tévedhet, hiszen a magyar társadalom többsége tudja, de legalábbis zsigereiben érzi: még ha lesznek is, akik átmenetileg veszteseivé válnak az integrációnak, az ország egésze mindenképpen lényegesen jobban jár, mintha kívül rekednénk az unión. Ezért az EU-t a valóságosnál sötétebbre festő, inkább a “vesztesek” pártfogolására hangolt Orbán-retorika a politikai közép szavazóit minden bizonnyal távol tartja pártjától.
E szavazók egy – mind kisebb – része ma az SZDSZ-ben látja a fejlődés zálogát. A szabad demokraták feladata lenne, amint azt Kuncze Gábor újraválasztott pártelnök is megfogalmazta a párt hét végi kongresszusán, hogy a liberális közönség teljes spektrumát lefedje. Ez most nincs így: az SZDSZ jó esetben is csak felük-harmaduk szavazatát tudhatja magáénak. Az el-elfelejtett liberális elvek hatékony és ésszerű képviseletére lenne szükség, ha kell kormányon, ha kell ellenzékben. Piac és emberi jogok – e két liberális alapvetés eddiginél hatékonyabb kommunikációjával és képviseletével a szabad demokraták növelhetnék bázisukat. Ahhoz persze első lépésként szembe kellene szállni a jelenlegi kormány sok tekintetben populista gazdaságpolitikájával.
