Gazdaság

Miniszteri rangra

emelkedik májustól az uniós csatlakozás ügye. A hét eleji kormányátalakítás „melléktermékeként” régóta várt lépésre szánta rá magát a kormányfő.

Nehéz lett volna jobb szakembert találni e tárca nélküli miniszteri posztra, mint Juhász Endrét, a csatlakozási tárgyalásokat végigvivő brüsszeli nagykövetet. A főtárgyaló felkészültségéhez kétség sem férhet, mégis kérdéses, mennyire lesz képes rendet teremteni az uniós felkészülés és kommunikáció szervezeti dzsungelében. A csatlakozást szerény számítások szerint is négy-öt helyről irányítják; e koordináció nélküli szétaprózottság amúgy teljesen indokolatlan. A szervezeti túltengés egyik oka, hogy az április 12-i népszavazás előtti kormányzati kapkodásban összekeveredik az „igen” melletti kampány, illetve a felvilágosító-információs tevékenység.

A társadalmi felkészítésből minden tárcának, szakmai szervezetnek és a sajtónak már régóta ki kellett volna vennie a részét, az unióról szóló információkat nemcsak most, hanem jóval korábban csepegtetni kellett volna a nagyérdeműnek.

Az uniós belépés esélyt, lehetőséget ad a társadalom és a gazdaság számára. A siker persze koránt sincs előre beprogramozva. Ehhez kevés, ha – amúgy üzenetében és látványában is korszerű – kampány folyik a minél több igen voks érdekében. A lakosság többsége a kormánypártok feltétlen és az ellenzék (illetve annak nagyobb pártja, a Fidesz-MPP) vonakodó támogatása mellett valószínűleg szerényebb csinnadratta esetén is igennel voksolna. Aki ennek az ellenkezőjét vallja, feleslegesen kelt aggodalmakat.

A sikeres tagság nem azon múlik tehát, hogy 70 vagy 80 százalék szavazza meg a belépést, hanem azon, lesz-e olyan stratégia, amely hatékonyan képviseli majd Magyarország érdekeit. És még ennél is fontosabb, hogy az alacsonyabb szinteken – a régiókban, a kistérségekben, valamint az önkormányzatoknál is – „csőre töltve” álljanak azok a projektek, amelyeket a belépés után azonnal el lehet indítani.

A mostani kampányszerű EU-fória csak a startvonalhoz segít bennünket. Az, hogy utána milyen időt futunk – minden ellenkező híreszteléssel szemben – nem Brüsszelen, hanem jórészt rajtunk múlik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik