 |
Az iraki vita miatta német-amerikai viszony ma feszültebb, mint l945 óta bármikor. Közben januárban tovább romlott a német gazdasági helyzet. Így a Schröder-kormány manőverezési lehetőségei nagyon korlátozottak. Ha ez a kettős krízis tartós marad, új szakasz kezdődhet Európa és a NATO életében.
Ritkán tapasztalható hevességgel kelt életre ezekben a napokban a gazdasági helyzet és a politikai (sőt, stratégiai) magatartás sokszor tankönyvszagúnak tartott kapcsolata. A „látványosság” helyszíne Németország. A stratégiai környezet: a háború, vagy nem háború választóvonalán tántorgó iraki válság. A kiindulópont: az Európai Unió legnagyobb gazdaságát évek óta gyötrő megpróbáltatások sorozata.
VÁLTOZÓ POZÍCIÓ. Még állt a szovjethatalom, Berlint pedig fal hasította ketté, amikor a jelenlegi amerikai elnök apja, idősebb Bush a párizsi Hét Nagy konferencián kinyilvánította, hogy „a bonni köztársaság zsákjában van a marsallbot”. Ezzel megerősítette, hogy a németeket egy hosszú időszakra az Egyesült Államok legfontosabb európai szövetségesének tekinti. Ez a német pozíció csak erősödött a fal lehullása és az egyesülés után. Sőt, még akkor is tartott, amikor a kilencvenes évek végétől lelassult, majd nyílt pályán megállt a német gazdasági lokomotív. A fordulat csak a múlt év szeptemberében, a választások küszöbén következett be. Akkor Schröder kancellár úgy vélte: a gazdasági válsággal küszködő szociáldemokraták csak úgy tarthatják meg a hatalmat, ha szembefordulnak az ifjabb Bush és nála is konzervatívabb csapatának iraki politikájával. Ez a kurzus Schröder számára elfogadhatatlan volt, és tudta, hogy a német közvélemény jó része is idegenkedve szemléli. A taktika annyiban bevált, hogy az SPD megnyerte a választásokat. Azóta nagyjából öt hónap telt el, és két párhuzamos folyamat zajlott le.
Egyrészt, Irak ügyében közeleg az „igazság pillanata”. Naponta nő a feszültség. Schröder és kormánya kitart a kemény elutasítás mellett. Ezért az amerikai-német viszony olyan mélypontra zuhant, amire l945 óta nem volt példa. Februárban előbb a Nyolcak, majd a Tízek levele nyomán Európa többszörösen is megosztottá vált. Ezen belül Németország mind jobban elszigetelődött.
Másrészt, Schröder helyzetét nehezíti, hogy a német gazdaság helyzete egyre romlik. Januárban a munkanélküliség, ötéves rekordot döntve, 4,6 millióra emelkedett, a deficit aránya uniós csúcsot ért el, a feketegazdaság súlya pedig 16 százalékot. A kormánynak kétféle, egymástól eltérő jellegű kétfrontos harcot kell viselnie. A gazdaság kényszerű strukturális reformja a jóléti állam részleges lebontását igényelné. Ezt a konzervatív ellenzék (CDU-CSU) ösztönözné, viszont az igen erős szakszervezetek keményen ellenállnak. A Bundestagban, a parlament alsóházában ülő 251 SPD képviselő több mint fele szakszervezeti ember. A másik kétfrontos küzdelemben Schröder az iraki politikáját támadó és a német-amerikai elhidegülést kárhoztató konzervatív ellenzékkel néz farkasszemet. Ez a konfrontáció éppen olyan veszélyes lenne a kancellár és az SDP számára, mint egy összeütközés a szakszervezetekkel. (A minap két, szocdem erődnek számító tartományban – Hessenben és Alsó-Szászországban – katasztrofális vereséget szenvedett az SDP.)
Schröder és a német szociáldemokrácia mozgási és manőverezési lehetősége az iraki válság miatti elszigetelődés és az egyidejű gazdasági romlás miatt rendkívül korlátozott. Ezt a helyzetet nevezte a hamburgi Der Spiegel „a kancellár magányosságának”.
ADÓZÁSI HADSZÍNTÉR. Kérdés, mit hozhat a következő hónap. A gazdasági reform ügyében az adópolitika lesz a hadszíntér. Az SDP adóemelésekkel (a kilencvenes évek derekán megszüntetett vagyonadó felélesztésével és áfa-növeléssel) kísérletezne, a CDU-CSU adócsökkentést követel. A Bundestag vitája február 21-én kezdődik. Március 14-én kerül az adóvita a Bundesrat, a felsőház elé, ahol az ellenzéknek többsége van.
Az iraki vitában Bush vonalának ma a Schröderé az egyetlen európai antitézise. Az elnök (mondja ma) ENSZ-jóváhagyás nélkül is elindítaná hadigépezetét. A kancellár (mondja ma) ENSZ-áldás esetén sem mozdulna. Ha a fegyverek megszólalnak és továbbra is ilyen merev marad ez a szem-benállás, akkor Európa és a NATO szövetségi rendszereinek életében új szakasz kezdődhet.
És majd – utólag – megtudjuk, Schröder egyedül maradt-e magányos.
