Elégedetten dörzsölték kezeiket Hamburgban a BP vezetői, mert eleget tettek a német Szövetségi Versenyhivatal előírásának és megszabadultak közel 800 benzinkúttól Németországban, valamint további több mint 60-tól szerte a régióban. A lépésre azért kényszerültek, mert az E.On konszerntől átvett Aral-kutak révén 20 százalék fölöttivé vált piaci részesedésük Németországban.
Magyarországi OMV-kút. Az Aral töltőállomásokat is ilyenre festik.
OSZTRÁK AJÁNLAT. Nemcsak a brit olajmultinál volt nagy az öröm, Bécs elővárosában, Schwechatban is elégedetten dőlt hátra Wolfgang Ruttenstorfer, az osztrák OMV vezérigazgatója, mert 377 millió euróért ő vehette meg az E.On-hagyaték jelentős részét. Ráadásul saját megítélése szerint az akvizíció teljes mértékben megfelel a társaság korábban meghirdetett növekedései tervinek. Az OMV regionális multiként szeretné magát prezentálni a piacon, s az új kutakkal – valamint finomítókkal és csővezetékekkel – valóban a térség vezető olajvállalatává vált, s egy nagy lépéssel közelebb került ahhoz a célhoz, hogy 2008-ig megduplázza piaci súlyát.
Az Ausztriával szomszédos területeken a pozíciók valóban látványosan javultak: Bajorországban piacvezetővé vált egy csapásra az OMV, Magyarországon pedig a biztos második helyre jött fel az Aral-kutak megvásárlásával. A kiskereskedelmi forgalomban a részesedése az eddigi 11-ről 16 százalékra nő – mondta a Figyelőnek Pécsi-Szabó Miklós, magyarországi ügyvezető. A 11 szlovákiai töltőállomás az ottani piacon nem jelent előretörést, de saját jogon is erős második volt az OMV.
Kékből kékes zöld
Magyarországon 1998-ban létrejött egy benzinkút-eladási üzlet az OMV és a BP között. A brit olajmulti logójával díszített első kút több mint 30 évvel ezelőtt, 1972-től üdvözölte az autósokat Budapesten és később 10 további helyen az országban, ám az állomások az Áfor tulajdonában voltak. A BP-nek csúcsidőben 28 benzinkútja volt, de ezzel sem tudta felvenni a versenyt a hazai élmezőnnyel, ezért öt éve az összes töltőállomást értékesítette.
Amikor az E.On elhatározta, hogy világszerte megválik a benzinkútjaitól – s a Veba Oilt, vagyis az anyavállalatot a BP vette meg -, kézenfekvőnek látszott, hogy újra az OMV szerezhesse meg a magyarországi Aral-kutakat, mivel a BP nem szándékozott visszatérni ebbe a szegmensbe. Sokáig azonban úgy tűnt, hogy ebből nem lesz semmi, mert más kérők is akadtak. A legnagyobb esélyt még néhány hete is egy orosz hátterű pénzügyi befektetőnek adták, amely mögött a Lukoilt vélte a szakma.
A magyarországi üzlet aztán a németországi változások részévé vált, így együtt értékesítették a délnémet csomaggal együtt a magyar és a szlovák kutakat is. Ez az itteni piacon nem jelent komoly változást, az OMV a kiskereskedelmi forgalom szerinti harmadik-negyedik helyről a másodikra ugrik előre. A konszern közleménye szerint fontos szempont, hogy az új kutak átlagosan évi 3,3 millió litert forgalmaznak, ami jelentősen fölötte van az országos 2,1 millió literes átlagnak. Szakértői becslések szerint az OMV-hálózat így 3,1 millió literes állomásonkénti átlagot fog produkálni, ami jelentősen elmarad a magyar Shell 4 millió literjétől. Az OMV óriási előnye, hogy magyar kútjai saját finomítású üzemanyaggal látja el.
Ezt azonban sokan kétkedéssel fogadják, hiszen – bár valóban jelentős növekedést ért el az OMV – az akvizíciói általában több kérdést vetnek fel, mint amennyire választ adnak. Így volt ez korábban, amikor a bécsiek a Mol 10 százalékos részvénycsomagját megszerezték a tőzsdén. A Preussag Energie GmbH nemzetközi kutató és kitermelő divízójának megvásárlása ugyan növelte az OMV saját olajkészletét, de felvetette annak kérdését, képes-e a világviszonylatban kis társaság a nagy multikkal lépést tartani ezen a csak hosszú távon megtérülést jelentő szegmensben.
AKVIZÍCIÓK A MÉRLEGEN. A jelenlegi bevásárlás megítélése sem egyértelműen pozitív. Mindenekelőtt az okoz fejtörést az elemzőknek, hogy a BP által felkínált csomag nem volt igazán kelendő. Egy évvel ezelőtt az orosz Yukost hozták hírbe az Aral-kutakkal, ám a tudatosan nyugat felé nyitó Mihail Hodorkovszkij Yukos-elnök a kezdeti érdeklődés után behúzta a kéziféket. A kúthálózat felkeltette ugyan az oroszok érdeklődését, de a bajorországi finomító nem felelt meg az elképzeléseiknek. A Yukos csak saját olaját akarta finomítani, s erre nem volt lehetősége, így az egész üzletet elfelejtette.
Az OMV-nek kétségtelenül nincsen felesleges saját olaja, ám a 45 százalékos Bayernoil-részesedés (ez takarja a finomítót), valamint a 18 százalékos tulajdon a Trans Alpine csővezetékből mindenképpen az ürömöt jelentik az örömben. Az OMV eddig 3,4 millió tonna finomítói kapacitással rendelkezett Bajorországban; a jelenlegi üzlet révén ez évenkénti 8,8 millió tonnára növekedik. Ezáltal – saját közlés szerint – az OMV egy stratégiai ellátó szerepet tud betölteni a délnémet térségben, s további rövid és hosszú távú szinergiákat tud kihasználni a kiskereskedelmi üzletben. A kérdés azonban az, megéri-e mindez azt a 142 millió eurót, amelyet fizetni kellett érte.
A 247 töltőállomásért fizetett 220 millió eurót is igencsak borsos árnak tartja a piac. Az Észak- és Nyugat-Németországban hasonló okokból érékesített dupla annyi Aral- és BP-kutakért csupán 140 millió eurót fizetett a lengyel PKN Orlen 2002 decemberében. Ezt majd vélhetően részletesen meg kell magyaráznia a részvényeseknek Ruttenstorfernek és csapatának a májusi közgyűlésen. Mint ahogy azt is, hogy az OMV eladósodottsága minden bizonnyal megnövekedik a bevásárlás miatt.
