Télidőben hullanak a menedzser-díjak. A 2002-es Év menedzsere Fekete István, a Henkel Magyarország volt elnök-igazgatója, az Év fiatal menedzsere Pozvai Zsolt, a Door Training ügyvezető igazgatója, az Év vállalkozója Orbán István, az Egis vezérigazgatója, az Év leginspirálóbb első számú vezetője pedig Beck György, a HP Magyarország ügyvezető igazgatója lett.
Impozáns névsor, ámbár kicsit furcsa. Fekete István részéről kétségkívül nagy teljesítmény volt már önmagában az is, hogy több mint egy évtizedig állt a Henkel itteni leányvállalatának élén, ráadásul közben folyamatosan javította a cég teljesítményét. A tavalyi azonban nem az ő éve volt. Ekkor döntött ugyanis arról, hogy megválik a Henkeltől. Az okokról nem nyilatkozott szívesen. Annyi sejthető, hogy a Henkel globális szerkezetátalakítása miatt megnyirbálták Fekete önállóságát, s ő ezt nem tudta elfogadni. Érthető. Mégis különös, hogy olyasvalaki lett az év menedzsere, aki éppen nincs vezető pozícióban.
Ezt a díjat a Menedzserszövetség ítéli oda, pályázat alapján. A pályázatot elvben más is beadhatja, nemcsak a címre aspiráló személy, ám nem valószínű, hogy a jelölt egyetértése és hathatós segítsége nélkül esélyes pályaművet lehet írni. Vagyis olyan ember lesz az év menedzsere, aki szeretne az lenni.
Biztosan vágyott a címre Pozvai Zsolt is, aki kivételes marketinges képességeivel felvirágoztatta a Door Traininget, s elnyerte az Év fiatal menedzsere díjat a Menedzserszövetségtől. Pozvai nyilvánvalóan tudta, hogy ez a cím reflektorfénybe hozza a Doort, tehát megéri küzdeni érte.
MÁSOKRA BÍZOTT DÖNTÉS. Beck György még a Compaq vezérigazgatójaként – 2000-ben – vitte el az Év menedzsere díjat. Az idén januárban pedig a leginspirálóbb első számú vezető címmel lett gazdagabb. Ez utóbbit a TMI tréning-tanácsadó cég osztja, tíz jelöltjüket közönségszavazat alapján választják ki, az első helyezettről pedig a jelöltek maguk döntenek. A TMI coachinggal segíti a vezetők inspirálóbbá válását, gyenge és erős pontjaikat pedig érzelmi intelligencia teszttel térképezi fel. Vajon képtelen lenne saját eszközeivel megállapítani, ki a leginspirálóbb, hogy a döntést inkább másokra bízza? Mert ha így van, akkor kár, hogy coachként nem a közönséget alkalmazza saját tanácsadói helyett.
Orbán István, aki 2001-ben lett az Év menedzsere, az idei Szféra Estélyen már az Év vállalkozója címet gyűjthette be. Orbán teljesítménye is elismerésre méltó, de vajon vállalkozónak nevezhető-e egy cégvezető? És vajon miért nem kapta meg soha egyik díjat sem e kettő közül a másik magyar gyógyszergyár, a Richter szakmai körökben elismert első embere, Bogsch Erik?
NINCS OBJEKTÍV MÉRCE. Orbán és Bogsch tőzsdén jegyzett cég élén áll, teljesítményüket tehát kívülálló szakértők is le tudnák mérni. A csekély számú magyar tőzsdei társaság vezetői közül azonban aligha lehetne több éven át megtalálni a különböző címekre érdemeseket. A nagyközönség pedig nem képes megítélni egy-egy vezető képességeit, arra szavaz, akit a sajtóból ismer, vagyis arra, aki jó sajtókapcsolatokat ápol. A gyakran visszaköszönő nevek is azt sejtetik, a díjazottak szeretik a nyilvánosság előtt learatni a babérokat. Ez azonban legfeljebb egy jó pr menedzser ismérve lehet; ahhoz, hogy valaki jó vállalatvezető legyen, emellett más is kell. Nincs tehát objektív mérce, mert bár a pályázat elvben az, nem pályázik minden arra érdemes. Hiába, nálunk még mindig kevés vezető becsüli eléggé a pr-t.
Ez a hiányosság azonban nem róható fel díjazóknak és díjazottaknak, bár arra nem figyelnek oda, hogy az elismerésnek rangot is kell kapni. Az egyik tréning cég (Door) úgy jut publicitáshoz, hogy díjra pályázik a vezetője. A másik (TMI) pedig úgy, hogy maga oszt díjat. A Szféra rendezvényszervező cég ily módon kerül közelebb az ügyfeleihez, igaz, a látszatra jobban kéne ügyelnie, mert négy korábbi díjazott által irányított cég is található a honlapján olvasható referencia-listán. A viszonylag kis nyilvánosságot élvező Menedzserszövetség szintén a díjkiosztással irányít magára némi figyelmet. Az éppen új kihívásokra váró Fekete István neve pedig reflektorfénybe kerül, s talán könnyebben megtalálja őt egy új, érdekes pozíció. Amelyet kétségkívül megérdemel. De nem azért, mert az Év menedzsere lett.
