Könnyen megjósolható, hogy a 2002-es esztendőt az üzleti világ annus horribiliseként fogják jegyezni a krónikákban. Bővelkedett ez az év botrányokban és hidegzuhanyokban, mély drámákban és keserű komédiákban. Csalárdnak és pénzéhesnek bizonyultak egykor nagyra értékelt társaságok, élükön egykor megbízhatónak hitt emberekkel. Tavaly derült fény arra, hogy az Enronnál soha nem látott mélységbe süllyedt a vállalati etika. Tavaly vett föl Bernie Ebbers 408 millió dollár kölcsönt az általa irányított WorldComtól, amely azután rekordnagyságú csődöt jelentett. Tavaly tudódott ki, hogy a Rigas család akár egymilliárd dolláros visszaélést követhetett el az Adelphia Communicationsnél. Tavaly vette rá Samuel Waksal, az ImClone Systems gyógyszergyártó vezérigazgatója saját lányát és apját arra, hogy a tőle kapott bennfentes információk alapján kereskedjenek a cég részvényeivel. Andrew Fastow, az Enron korábbi pénzügyi igazgatója ellen mára nem kevesebb, mint 78 bűncselekmény miatt emeltek vádat.
A vezérigazgatókat megrémisztette az ellenük irányuló bizalmatlanság, gúny és nyílt felháborodás. Meg kellett küzdeniük egyszersmind azzal is, hogy a gazdaságban elmaradt a remélt fellendülés.
A legjobb vezetők úgy reagáltak a helyzetre, hogy a gyanakvás eloszlatása végett több információt tettek közzé vállalatuk működéséről, aztán visszatértek a munkához. Néhányan közülük – mint Andrea Jung az Avonnál, A. G. Lafley a Procter & Gamble-nél vagy Robert Till-mann a Lowe’snél – egyenesen kimagaslót nyújtottak, dacára a rendkívül nehéz feltételeknek. Mások ellenben – mint a McDonald’s éléről elmozdított Jack Greenberg, vagy a Vivendi Universal vezérigazgatói posztjáról leváltott Jean-Marie Messier – nem tudtak megbirkózni a problémákkal. Többen is voltak így: a legnagyobb vállalatok közül több mint egy tucatnál került sor vezércserére 2002-ben.
Egy ilyen turbulens év után kézenfekvő volt, hogy a BusinessWeek új megközelítésmódot alkalmazzon a legjobb menedzserekről szóló összeállítás elkészítésekor. A legjobbak mellett most számba vettük a legrosszabbakat is, de nem vettük be közéjük a bírósági eljárással szembenéző vezetőket. Két évvel ezelőtt például még dicsértük Sandy Weillt, miután – kiszorítva társ-vezérigazgatóját – átvette az irányítást a Citigroupnál, s hozzá hű, szigorúan eredmény-centrikus embereket ültetett a kulcspozíciókba. Most viszont, mivel a bank szinte az összes Wall Street-i botrányban érintve volt, Weill már a legrosszabb menedzserek közt szerepel.
A LEGJOBB MENEDZSEREK
SUSAN KROPF ÉS ANDREA JUNG
Avon Products
Tavaly január 3-án Andrea Jung arra ébredt, hogy katasztrófa fenyeget. Argentínában akkor értékelték le a pesót, az ország gazdasága közel került az összeomláshoz, s ez nem maradhatott hatás nélkül a Jung által irányított Avon Productsra. A vállalat bevételének ugyanis 5 százaléka Argentínából származik. Jung részvényenként 2,30 dolláros nyereséget ígért a befektetőknek, s ebből az argentin fejlemények egyetlen pillanat alatt elvittek 5 centet. Pár hónappal később egy másik fontos piac, Brazília is válságba jutott.
Fő eredmények
• A tavalyi már sorozatban a harmadik olyan év volt, amikor az Avon kétszámjegyű nyereségnövekedést ért el.
• Nő az aktív ügynökök száma, a legutóbbi negyedévben 10 százalékkal emelkedett ez a mutató.
Bár Argentínában pocsék lett a helyzet, az Avon csodásan teljesített sok más külföldi piacon. Közép- és Kelet-Európában már évi félmilliárd dolláros árbevételt ér el, kínai eladásai pedig 30 százalékkal nőttek. Emellett az Egyesült Államokban évek óta először emelkedik az Avon-képviselők száma.
KEN KUTARAGI
Sony Computer Entertainment
Miközben a videojátékok szerelmesei világszerte a PlayStation atyjaként tisztelik Ken Kutaragit, a Sony más vezetői furcsamód csak az utóbbi időben kezdik becsülni őt. „Folyton azzal jöttek, hogy egyszerűen csak szerencsém volt a PlayStationnel – mondja a fogyasztói elektronikai cikkeket gyártó japán óriásvállalat Sony Computer Entertainment nevű leánycégének 52 esztendős elnök-vezérigazgatója -, de most már elismerik, hogy nem volt könnyű a semmiből létrehozni egy 8 milliárd dolláros üzletet.”
Valójában a Sony örülhet a szerencséjének. Kutaragi vállalata a tavaly márciussal zárult üzleti évben egymilliárd dollár profitot termelt, ami a Sony teljes üzemi nyereségének 60 százaléka. A PlayStation2 alighanem minden rekordot meg fog dönteni. A forgalomba hozása utáni első harminc hónapban 40 millió darabot adtak el belőle, kétszer annyit, mint az első változatból azonos idő alatt. Pedig a bázis tekintélyes, hiszen a korábbi verzió még mindig a világ legnagyobb számban értékesített játékkonzolja.
Fő eredmények
• Igazi fejőstehenet csinált a videojáték-üzletágból, amely a tavaly márciussal véget ért üzleti évben a Sony teljes üzemi nyereségének 60 százalékát adta.
• Új chipet fejleszt ki egy olyan hálózati játékkonzolhoz, amellyel szélessávú csatornákon keresztül lehet majd interaktív játékokat játszani, filmeket nézni és zenét hallgatni.
Azóta megváltozott a helyzet. Ma már a vállalat más divíziói is hasznosítják a Kutaragi által a PlayStation kapcsán kidolgozott üzleti modellt, melynek lényege az, hogy az alacsony nyereséggel gyártott hardverre alapozzák a magas profitrátájú szoftver értékesítését. Kutaragi jelenleg egy szuperteljesítményű mikroprocesszor kifejlesztését vezeti: a termék egy olyan új játékkonzol lelke lesz, amely különböző szórakoztatási alkalmazásokat kezel majd szélessávú hálózatokon keresztül. Ha sikerül ismét valami nagyot alkotnia, egy napon ő lehet a Sony egészének első embere.
MICHAEL DELL
Dell Computer
Pedig nyugodtan heverészhetne a tengerparton is ahelyett, hogy a szuperszámítógépek kevés szereplőjű piacán hódítson. Jelenleg ugyanis 8,5 milliárd dollárt ér az a 11,8 százalékos tulajdonrész, amellyel az általa 18 évvel ezelőtt alapított társaságban rendelkezik. A 37 esztendős, kisfiús kinézetű Dell azonban továbbra is a növekedés lehetőségeit keresi, és semmi jelét nem adja annak, hogy nyugtot akarna hagyni a meghajszolt riválisoknak.
Fő eredmények
• A Dell visszanyerte az elsőséget a globális PC-piacon, 16 százalékosra fokozva részesedését a Hewlett-Packard 15,5 százalékával szemben.
• Bár a vállalatok keveset költenek technológiai beruházásokra, a Dell a legutóbbi negyedévben így is rekordszintre, 9,1 milliárd dollárra tudta növelni árbevételét.
RICH BARTON
Expedia
De a Microsoftnál nevelkedett Barton számára nem csak ezért marad emlékezetes a múlt év. Bár az internet buborék kidurrant, neki sikerült új csúcsokra juttatnia az Expediát, amely a foglalások alapján a legnagyobb online utazási irodává lépett elő, maga mögé utasítva a korábban vezető Travelocityt. Tette ezt úgy, hogy közben a légitársaságok – próbálván visszaszerezni maguknak a helyfoglalási üzletet – létrehozták saját ügynökségüket. Orbitz nevű vállalkozásuk egyelőre jócskán lemaradva csak a harmadik a piacon.
Fő eredmények
• Az Expedia az első helyre ugrott az internetes utazási irodák rangsorában, megelőzve a Travelocityt.
• Betört a vállalati utazások piacára, ahol kedvezőbb árakat kínál olyan nagyágyúknál, mint az American Express, illetve a Carlson Wagonlit.
LINDSAY OWEN-JONES
L’Oréal
De Owen-Jones tanult a kudarcból. S amikor 1988-ban a L’Oréal elnök-vezérigazgatója lett, saját tapasztalataira is visszagondolva bevezette a „droit á l’erreur”, azaz a tévedéshez való jog irányelvét.
Amikor az ötvenezer alkalmazott által csak O. J.-ként emlegetett Owen-Jones átvette az irányítást, a L’Oréal éves árbevétele 3,7 milliárd dollár volt, s a céget Nyugat-Európán kívül alig jegyezték. Mára 14 milliárd dollár forgalmú globális vállalattá nőtte ki magát, amely több mint egy tucat ismert és erős márkával dicsekedhet, olyanokkal, mint a Maybelline, a Lancőme vagy a Vichy. S bár a tavalyi a gazdasági feltételek szempontjából az egyik legnehezebb év volt kinevezése óta, Owen-Jones kivételesen jó számokat tud felmutatni: 2002 első felében a L’Oréal árbevétele 8 százalékkal, nettó nyeresége pedig közel 30 százalékkal nőtt.
Fő eredmények
• A L’Oréal nyeresége 29,4 százalékkal javult 2002 első felében, és a tavalyi már sorozatban a tizennyolcadik olyan év volt, amikor kétszámjegyű árbevétel-növekedést sikerült felmutatni.
• Az idén több mint 60 százalékkal nőnek az oroszországi és a kínai eladások, s Kínában a Maybelline a legjobban fogyó rúzs.
Owen-Jones éppen Kínára és más feltörekvő piacokra alapozza a L’Oréal jövőbeni növekedésével kapcsolatos reményeit. Oroszországban és Kínában – ahol a bővülő középosztály már szívesen költ nyugati kozmetikumokra – jelenleg évi több mint 60 százalékkal nő a vállalat értékesítése. De a célpiacok közt szerepel a szubszaharai Afrika is, és ennek megfelelően a L’Oréal nemrég K+F központot nyitott Chicagóban kifejezetten az afrikai hajtípusok tanulmányozására..
STEVE BALLMER
Microsoft
A legjobbakhoz tartozik még
• Michael O’Leary, aki létrehozta az első európai fapados repülőtársaságot, a Ryanairt, amely ma is feleannyiért szállítja az utasokat, mint legközelebbi versenytársa.
• Cso Fudzsio, a Toyota Motor elnöke, aki a tavalyi első félévben 90 százalékkal növelte a profitot.
• Stefan Persson, aki Európa legnagyobb ruházati kereskedőjévé varázsolta a Hennes & Mauritzot.
• Robert Tillman, aki az elmúlt két évben 80 százalékkal tornázta fel a Lowe’s lakberendezési áruházlánc árfolyamát.
• Les Moonves, aki a legnézettebb amerikai televízióvá változtatta a korábban harmadik CBS-t.
• John Thompson, aki a vírusirtó szoftvereket készítő Symantec élén számos céget felvásárolt, de a növekedés legnagyobb részét még mindig az eredeti üzletággal érte el.
• Joe Neubauer, aki 35 százalékkal növelte az éttermi-, konferencia, egészségügyi és más szolgáltatásokat nyújtó Aramark árbevételét.
• Alan G. Lafley, aki megváltoztatta a Procter & Gamble nehézkes vállalati kultúráját.
• Dick Kovacevich, aki távol tartotta a Wells Fargót a pénzügyi világ botrányaitól.
• Jim Sinegal, a legolcsóbb amerikai nagykereskedelmi vállalat alapítója.
• Colleen Barrett és James Parker, akik a Southwest légitársaság élén a rossz piaci helyzetben is megőrizték a munkahelyeket és nyereséget hoztak.
• Továbbá Rick Wagoner (General Motors), Jorma Olilla (Nokia), Timothy Donahue (Nextel Communications), Reuben Mark (Colgate-Palmolive), Hank Greenberg (American International Group), Meg Whitman (eBay), Mitarai Fudzsio (Canon), Lee Scott (Wal-Mart)
A LEGROSSZABB MENEDZSEREK
Sandy Weill
Citigroup
Weill is elismeri, hogy megkérte Grubmant, „nézze meg még egyszer” az AT&T részvényeit, miközben ő maga és Michael Armstrong, az AT&T vezérigazgatója egymás igazgatóságaiban ültek. Grubman végül csakugyan el is készített egy kedvezőbb jelentést, a Citi pedig üzlethez jutott a távközlési óriáscégtől. Egy másik esetben a bank azt követően adományozott egymillió dollárt a manhattani 92nd Street Y-nak, hogy Grubman segítséget kért Weilltől bejuttatni lányait az Y exkluzív óvodájába.
A Citi azóta több reformintézkedést hozott. Átláthatóbbá tette vállalati hitelnyújtási ügyleteit, s különválasztotta egymástól elemzői és befektetési banki tevékenységét, az előbbit a Weill által kívülről, a Sanford C. Bernstein cégtől odahívott Sallie Krawcheck irányítása alá helyezve. Ennek ellenére a hatóságok és a Wall Street-i befektetési bankok között december 20-án létrejött egyezség szerint az összes bank közül a Citi fizeti a legmagasabb büntetést, 400 millió dollárt.
Három nappal később bejelentette, hogy 1,5 milliárd dollárt különít el azokra a bírságokra és polgári peres kártérítésekre, amelyeket a félrevezető elemzői jelentések nyomán és az Enronnal összefüggésben kell majd megfizetnie. Weill szerint a bank történetének „egy nehéz fejezetét” zárta le, ám 2002-es mérlegében várhatóan így is rekordnagyságú nyereséget fog kimutatni. Részvényesei azonban, akik tavaly 30 százalékos árfolyamesést könyvelhettek el, aligha teszik túl magukat ilyen könnyen a dolgon.
Bill Harrison
J. P. Morgan Chase
Minél hamarabb le akarta tudni a rossz híreket William B. Harrison, a J.P. Morgan Chase befektetési bank vezérigazgatója. Ezért tavaly januárban már előre közölte, hogy a tőzsdei veszteségek, az Enronnak nyújtott hitelek és az argentin befektetések miatt 2001-ben a nettó nyereség csak feleakkora volt, mint az előző évben. A befektetők szívták a fogukat, de reménykedtek, hogy a 2002-es esztendő legalább jobb lesz.
Nos, az optimizmus alaptalannak bizonyult. Szeptemberben az 58 éves Harrison bejelentette, hogy a bank újabb leírásokra kényszerül a rossz hitelek és a gyenge kereskedési bevételek miatt. Mint az Enron egyik fő hitelezője, a Morgan alaposan besározódott a kongresszusi meghallgatások során. Árfolyama októberben alig 15 dollár volt, kevesebb mint fele a 2002. eleji értéknek. Az alkalmazottaknak szóló üzenetében Harrison nemrég ezt írta: „Senki nem boldog az idei teljesítményünktől, de kedvező pozícióból várhatjuk a gazdaság fellendülését.”
A Morgan a többi nagybanknál jobban jött ki azokból a vizsgálatokból, amelyeket a hatóságok az elemzői munka és a befektetési banki tevékenység közti érdekellentét ügyében folytattak le ellenük. Ezt annak köszönheti, hogy csak rövid ideje foglalkozik részvényjegyzéssel, s így nem kerülhetett ilyen konfliktusba. Ennek ellenére az ágazat egészére vonatkozó szeptemberi egyezségben vállalta, hogy 80 millió dollár büntetést fizet New York államnak és a tőzsdefelügyeletnek.
Harrison számára aligha értek még véget a bajok. A Morgan vesztésre áll abban az egymilliárd dolláros perben, amelyet tizenegy biztosítótársaság indított ellene az Enron kereskedési ügyletei kapcsán nyújtott kezességvállalások miatt. A biztosítók szerint ezekben az ügyletekben valójában hitelnyújtás történt. December 23-án Jed S. Rakoff New York-i bíró úgy döntött, hogy az esküdtszék megnézheti azokat az e-maileket, amelyekben a Morgan egyik magas rangú vezetője a következőket írja a szóban forgó szerződésekről: „rejtett kölcsönök, általában nyersanyag- vagy értékpapír-derivatívokba bújtatva”.
Egyre nőnek a kétségek azt illetően, hogy Harrison egyenesbe tudja-e hozni a Morgant. Néhány vezető képtelennek tartja őt a hitelezési és kereskedési kockázatok kezelésére. A befektetők körében már van olyan találgatás, hogy ha a negyedik negyedévi eredményekben nem mutatkoznak a javulás jelei, rövidesen elveszítheti állását.
Dick Brown
Electronic Data Systems
Mire gondolhatott vajon? Tavaly augusztusban, amikor a technológiai ágazat már régóta betegeskedett, Richard H. Brown, az Electronic Data Systems 55 éves vezérigazgatója arról beszélt elemzőknek és intézményi befektetőknek, hogy az információtechnológiai szolgáltatásokat nyújtó óriásvállalat jobban teljesít riválisainál: küszöbön áll számos ügylet, s ezek a közeljövőben biztosítani fogják az erőteljes növekedést. S mindezt nem egyszer mondta el, hanem több alkalommal, országos körútjának minden egyes állomásán.
Aztán hat héttel később, szeptember 18-án Brownnak mindent vissza kellett vonnia. Akár hiszik, akár nem, a recesszió betett az EDS-nek. Növekedés helyett csökkenni fog az árbevétel a harmadik és a negyedik negyedévben, a nyereség pedig nem kevesebb mint 84 százalékkal zuhan – tudatta akkor Brown. De az eredmények romlásában nem csak a dekonjunktúra a ludas. Néhány nagy szerződés kapcsán az EDS alábecsülte saját költségeit, s utólag 31 millió dollárt kellett elkülönítenie azok fedezésére. A hírek hatására a társaság piaci értéke a felére zsugorodott.
De ezzel még nem ért véget Brown fiaskóinak sorozata. Pár nappal később egy elemző kiderítette, hogy az EDS titokban 225 millió dollárt fizetett ki olyan, saját részvényeit érintő eladási opciók és vételi szerződések rendezésére, amelyeket még hónapokkal korábban, a rekordszinthez közeli árfolyam idején rögzítettek. Brown elzárkózott attól, hogy nyilatkozzon, de közölte, nem áll szándékában távozni az EDS éléről. A jelek szerint ismét felülkerekedett benne az optimizmus.
A Welch-Örökség
Welch csillaga kissé elhalványult újabban, tanítványai pedig vegyesen szerepelnek cégeik élén.
Jack Welch
General Electric
Csodálat és irigység övezte a kilencvenes években a vezérigazgatókat, ők számítottak akkor a kapitalizmus főnemeseinek. S volt egy királyuk is Jack Welch személyében, aki húsz esztendeig állt a General Electric élén.
Most viszont, alig 17 hónappal Welch nyugdíjba vonulása után, öröksége már kevésbé látszik ragyogónak. A bulvárlapok a címoldalon írtak a Suzy Wetlaufer újságírónővel megesett afférjáról, amelynek az lett a következménye, hogy második felesége, Jane, zajosan elvált tőle. A válóperben nyilvánosságra kerültek a GE igazgatósága által számára biztosított nagyvonalú nyugdíjjuttatások, s fény derült arra is, hogy Welch milyen pazarló életmódot folytatott vezérigazgatósága idején.
Ennél azonban nagyobb baj, hogy távozása óta a GE is küszködik. Árfolyama 36 százalékkal süllyedt, ami a kétszerese a Standard & Poor’s 500-as részvényindexe csökkenésének. A Welch által utódjává megtett Jeffrey R. Immeltnek komoly változtatásokat kellett végrehajtania a korábbi időszak vállalatirányítási gyakorlatában.
A tanítványok
JEFFREY R. IMMELT
General Electric
A gazdaság gyengélkedésén túl Immeltnek szembe kellett néznie a GE számvitelére és vállalatirányítási gyakorlatára vonatkozó problémákkal is. Tett néhány merész lépést, így például menesztette az igazgatóság két, konfliktusokban érintett tagját. A társaság árfolyamának alakulása azonban még mindig sokkal rosszabb, mint az egész piacé.
W. JAMES MCNERNEY
3M
McNerney nevéhez fűződik a nagyon is szükséges fegyelem bevezetése, ami hozzájárult ahhoz, hogy a 3M a vállalatok túlnyomó többségénél könnyebben tudja elviselni a dekonjunktúrát. A Dow Jones iparindexében tavaly a 3M volt a harmadik legjobban szereplő részvény. Papírjai a várható nyereség 26-szorosán forognak, míg a GE esetében a P/E-ráta csak 16.
ROBERT R. NARDELLI
Home Depot
Romlott a szolgáltatások színvonala annak hatására, hogy Nardelli az áruház-igazgatók kompetenciájának rovására nagyobb hatalmat adott a központi vezetőknek, s hogy a bérköltségek csökkentése érdekében erősítette az olcsóbb részmunkaidős foglalkoztatást.
GARY C. WENDT
Conseco
Wendt feladata az lett volna, hogy megmentse a bajban lévő biztosító- és pénzügyi társaságot. Ehelyett az ő irányítása alatt vált visszafordíthatatlanná az összeomlás, és került sor augusztusban a New York-i tőzsdéről való kivezetésre. Wendt október 3-án lemondott, a Conseco pedig december közepén csődöt jelentett.
STEPHEN M. BENNETT
Intuit
A technológiai szektor legtöbb szereplőjével ellentétben az Intuit kiváló egészségnek örvend, amivel Bennett megerősítette reputációját, és nagy örömöt szerzett a részvényeseknek. Szemlátomást nem feledkezett meg régi vállalatáról, az általa érvényesített üzleti szabályok jó része ugyanis közvetlenül a General Electric gyűjteményéből való.
