Lélegzetüket visszafojtva figyeltek az amerikai társaságok pénzügyi igazgatói január 7-én, amikor George W. Bush elnök Chicagóban ismertette 674 milliárd dolláros gazdasági csomagtervét. Abban már előre biztosak voltak, hogy a program fő eleme – a részvényesek által az osztalék után fizetendő adó eltörlése – drámaian megváltoztathatja a vállalatok magatartását. Csak azt nem látták, pontosan hogyan.
A hivatalos bejelentés után nyilvánosságra hozott részletekből két fontos mozzanat derült ki. Először: a részvényesek nemcsak osztalékot kaphatnak adómentesen, de vonatkozik rájuk a tőkenövekmény-adó csökkentése is abban az esetben, ha a társaságok visszatartják a nyereségüket. Viszont a terv egy csapdát is rejt: senkinek nem járnak a könnyítések, ha a vállalatok előzőleg nem fizettek adót nyereségük után. E feltétel nyilvánvalóan ösztönzést jelent a pénzügyi igazgatók számára a profit különböző adómenedékekben való elrejtése ellen.
A társaságok vezetőire már ma is erős nyomás nehezedik, hogy csökkentsék az adósságot, és szüntessék be a nyereséggel űzött bűvészkedéseiket. A Fehér Ház pedig most igyekszik tovább szorítani a prést. Igaz, a terv bizonyosan változni fog a hónapokig tartó kongresszusi viták során. Több politikus figyelmeztetett, hogy az osztalékadó kilátásba helyezett eltörlése végül egy 50 százalékos – vagy akár ennél kisebb mértékű – adócsökkentéssé soványodhat.
Körvonalaiban mindenesetre már látható, miként módosulhat a társaságok finanszírozási és adózási stratégiája. A Bush-terv mérsékli az osztalékok adózás utáni költségét, emiatt a vállalatok egy része a kötvények helyett inkább új részvények kibocsátása útján fogja fedezni tőkeigényét. Alan Greenspan, a szövetségi jegybank szerepét betöltő Fed elnöke abban bízik – mint azt munkatársai elárulták -, hogy az eladósodás csökkenése nyomán stabilabbá válik a társaságok pénzügyi helyzete, s ezáltal a gazdaság egésze.
Második következményként a vállalatok az osztalékfizetés mellett dönthetnek, ha részvényeseik ráhajtanak az adómentes pénzre. Elképzelhető azonban, hogy az osztalékok tekintetében csak mérsékelt lesz a hatás. A visszatartott nyereségek utáni tőkenövekmény-adó csökkentése ugyanis elég nagyvonalúnak bizonyulhat ahhoz, hogy a vállalatok úgy ítéljék meg, jobban járnak, ha ráülnek a nyereségre, mint ha többet juttatnak belőle a részvényeseknek.
Harmadszor: sok cég továbbra is élni fog az adómenedékekkel, jóllehet ezek vonzereje alaposan csökkenhet; az osztalékfizetési nyomás miatt kevesebbet fognak érni még az amúgy a legnagyobb előszeretettel kihasznált adókedvezmények is, például az, amely a kutatásra és fejlesztésre fordított összeg után jár.
Végül: a menedzsment és a befektetők viszonylatában megbillenhet a jelenlegi erőegyensúly, ha az utóbbiak tisztább képet kapnak a nyereség és a kifizetések közti kapcsolatról.
Érdemes közelebbről is szemügyre venni, milyen reakciók várhatók a vállalatok részéről Bush elnök adótervére.
A RÉSZVÉNY LESZ A KIRÁLY? Ami a tőkeigények finanszírozását illeti, a részvénykibocsátás – a hitelfelvétellel összemérve – sok társaságnál jóval kedvezőbb megoldásként jelentkezik majd, mint amilyennek pillanatnyilag számít. Kérdés azonban, elegendő lesz-e ez ahhoz, hogy meggyőzze a döntéshozókat. “Az elnök adójavaslata vonzóbbá teheti ugyan a részvények használatát, de ettől még nem kezdhetünk nyakra-főre új papírokat kibocsátani” – mondja Doreen A. Toben, a Verizon Communications mobilszolgáltató pénzügyi igazgatója.
Bár adózási szempontból az osztalékok és a kamatok kezelése kiegyenlítettebbé válik, az adósságnak azért maradnak előnyei. A vállalatok ugyanis változatlanul leírhatják hitelköltségeiket, miközben a részvényesek hozzájutnak az adómentes osztalékhoz. Miután a társaságok magasabb kulccsal adóznak, mint a befektetők többsége, számukra jobban kifizetődik, ha a leírásokkal csökkentik nyereségüket.
Másfelől a részvénykibocsátás vonzerejét fogja erősíteni egy új tényező. Ha az osztalékok adója megszűnik, a befektetők hajlandók lesznek többet fizetni a részvényekért, miáltal a vállalatok számára olcsóbbá válik a tőkebevonás. Ráadásul nehéz időkben bármikor csökkenthetik az osztalékot, míg a kamatfizetésekkel ugyanezt nem tehetik meg.
Mit hozhat a Bush-terv a cégeknek?
OSZTALÉKOK. Az osztalékadó eltörlése véget vet a nyereség kettős megadóztatásának, hiszen a profit után, amiből az osztalékot adják, egyszer már adóztak, ezért a Fehér Ház arra számít, hogy a lépés több céget fog osztalékfizetésre késztetni. Jelenleg a társaságok össznyereségének csak mintegy 30 százaléka kerül osztalék formájában a részvényesekhez.
ADÓSSÁG. A Bush-javaslat a részvényárfolyamok emelkedését vonhatja maga után, így a társaságok számára olcsóbbá válik részvénykibocsátás útján fedezni tőkeigényüket. Ez egyszersmind annak is elejét veheti, hogy túl sok adósságot halmozzanak föl.
REINVESZTÍCIÓ. Bizonyos ágazatokban – például a technológiai szektorban vagy a gyógyszergyártásban – a vállalatok többnyire visszaforgatják nyereségüket az üzletbe, ám a javaslat szerint részvényeseiknek az eddiginél alacsonyabb tőkenövekmény-adót kell fizetniük. Ily módon a cégek nem fognak bűnhődni magas tőkeráfordításaikért.
ADÓMENEDÉKEK. A vállalatok csak abban az esetben fizethetnek adómentesen osztalékot, ha előzőleg profitjuk után is adóztak. Ez arra ösztönözheti őket, hogy vessenek véget a nyereségadó-fizetés elkerülését célzó játszmáiknak, de egyúttal csökkenni fog a törvényileg tiszta adómenedékek értéke is.
ÁTLÁTHATÓSÁG. Jelenleg igen nehéz világos képet nyerni arról, miféle adókat fizet egy vállalat. A Bush-terv e téren is változást hozhat, amennyiben a társaságok kénytelenek lesznek feltárni részvényeseik számára, milyen címeken és mennyi adót fizetnek akkor, ha adnak osztalékot, és mennyit akkor, ha nem.
Mindazonáltal a tőkenövekmény-adó leszállítása ellensúlyozni fogja ezt a nyomást. Ezzel az intézkedéssel a részvényesek nagyvonalú adókönnyítésben részesülnek, ha a vállalatok visszatartják profitjukat. A módosításnak különösen a gyorsan növekvő technológiai cégek örülhetnek, amelyek rendszerint reinvesztálják nyereségüket. “A Microsoft nem fog késztetést érezni nyereségének szétosztására” – állítja Alan J. Auerbach, a Berkeley Egyetem tanára. Időközben a Microsoft bejelentette, hogy márciusban – 1986-os tőzsdei bevezetése óta először – osztalékot fizet, de lépését nem az adómódosításokkal indokolta, hanem azzal, hogy néhány trösztellenes per rá nézve kedvező kimenetele miatt már nem szükséges annyit tartalékolnia az esetleges kártérítésekre.
A Fehér Ház szándéka szerint a vállalatok kevésbé használják majd azokat a menedékeket, amelyek miatt egyébiránt az elkönyvelt és az adózandó nyereségek közti különbség már 287 milliárd dollárra nőtt.
A vállalatok jelenleg sportot űznek a menedékek alkalmazásából. Csökkentik adójukat, növelik a kimutatott nyereségüket, és felnyomják részvényárfolyamukat. Mindenki jól jár – csak az állam nem. A Bush-terv ez ellen kíván fellépni, választás elé állítva a cégeket: ha egy vállalat kibújik az adófizetés alól, részvényesei kénytelenek lemondani az adókedvezményekről, ellenben ha fizet adót, a befektetők jogosultak lesznek mind az adómentes osztalékra, mind az alacsonyabb tőkenövekmény-adóra.
A javaslat mérsékelné a leggyakoribb vállalati adókedvezmények értékét is, amelyek például az önkormányzati kötvények vásárlása, vagy a K+F ráfordítások után vehetők igénybe. Ez a fejlemény érthető módon némi idegességet okoz a magas K+F büdzsével dolgozó cégek, így a gyógyszergyárak és a technológiai társaságok körében. “A vállalatok kevésbé lesznek ösztönözve a kutatásra és a fejlesztésre” – állítja Timothy M. McDonald, a Baxter International adózási ügyekért felelős alelnöke.
Ezzel együtt senki nem prognosztizál olyasmit, hogy a menedékek eltűnnek. Sok cég számára továbbra is célszerűbb lesz ilyen eszközökkel csökkenteni az adóterheket, még ha ez azzal jár is, hogy a részvényeseknek adózniuk kell a kapott osztalék után. Először is azért, mert az összes részvények fele adómentes számlákon – például nyugdíjszámlákon – van, másodszor pedig azért, mert az adófizetésre kötelezett részvényesek közül sokaknak fontosabb a magas árfolyam, mint az osztalék. “Nem szűnik meg, csak valamelyest csökken az az ösztönző erő, amely a vállalatokat az adómenedékek használatára készteti” – vallja Peter R. Orszag, a Brookings Institution közgazdásza, aki társszerzőként jegyez egy, a javaslattal foglalkozó tanulmányt.
Sőt, a Wall Street-i könyvelő- és adótanácsadó cégeknek sem kell becsukniuk a boltot. E körökben máris tanulmányozni kezdték, milyen játéktér nyílik vállalati ügyfeleik számára.
SZÁMONKÉRHETŐBB MENEDZSMENT. A terv nem fogja ugyan megszüntetni az adómenedékeket, viszont láthatóbbá teszi azokat a részvényesek számára. A befektetőknek világosabb képük lesz arról, mi módon lavíroznak a cégek a különböző lehetőségek – az adófizetés, a nyereség visszatartása, illetve osztalékként való kiosztása – között, ezáltal pedig erőteljesebben követelhetik, hogy a vállalatok vagy fizessenek osztalékot, vagy magyarázzák meg, miképpen növeli a nyereség visszatartása a részvényesi értéket. Így például a menedzsment nemigen tekinthet majd el annak bizonyításától, hogy az új tőkeráfordítások magasabb hozamot eredményeznek, mert ellenkező esetben az elégedetlen befektetők a mélybe küldhetik az árfolyamot.
Bush osztalékadó-javaslata nyomán a pénzügyi igazgatóknak és az adószakértőknek alapvető kérdésekkel kell szembenézniük a vállalati pénzügyek terén. Noha nyilván nem valósul meg a Fehér Ház valamennyi szándéka, a terv mindenképpen prioritásaik újragondolására kényszeríti a cégvezetőket. A tőkebevonás és az adófizetés terén olyan változások várhatók, amilyenekre pár héttel ezelőtt még senki nem gondolt volna.
