Az ünnepélyes hangnem helyett a koppenhágai csúcs kapcsán az elért kondíciók feletti vita a jellemző. Jó vagy rossz az, amit a kormány kiharcolt?
![Egy csésze kávé Simor Andrással 1 Egy csésze kávé Simor Andrással 1]()
– Abból a székből, amelyben ülök, nem látok bele a csatlakozási folyamat minden részletébe. Ezért azt sem tudom megmondani, volt-e lehetőség jobb feltételeket elérni. Annyi mindenesetre világos, hogy hosszú távon nem lehetett rossz üzletet kötni. Ami pedig a vitát illeti: el kell fogadni, hogy a demokráciában a pártok egymással versenyeznek, s minden kormány illúziókat kerget, ha az ellenzékétől támogatást vár. Az persze megint más lapra tartozik, hogy a kritika hangneme milyen.
– Újabban sokan riogatnak a csatlakozás után bekövetkező változásokkal. Vár érzékelhető romlást bizonyos csoportok életében?
– Sok tekintetben az ország jobban Európához tartozik, mint néhány EU-tag. Ennek ellenére nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a csatlakozás után számos változást kell még feldolgoznunk. Kikerülhetetlen persze, hogy bizonyos ágazatok nehézségekkel találják majd szembe magukat. Ez elsősorban azon területeket érinti, amelyek az elmúlt időszakban védettséget élveztek; mindenekelőtt a mezőgazdaságot említeném.
– Az erős forint is sok nehézséget okoz. Főként az exportőrök számára, akik tudvalevőleg az EU-ba szállítanak. Túl magasak jelenleg a kamatok?
– Vitathatatlan, hogy a kamatoknak fontos szerepük van a forint erősségében. A jegybank, alapvetően helyesen, az infláció leszorítására koncentrál, a törvény is ezt írja elő számára. Arról azonban nem szól a jogszabály, milyen ütemben kell az MNB-nek a forintromlást lassítania, így azt gondolom, hogy a jegybanknak is van mozgástere.
– Egyes vélemények szerint a kamatcsökkentés nem lenne elégséges a forint gyengüléséhez…
– Ezzel nem értek egyet, biztosan lehetne a kamatot úgy csökkenteti, hogy az a forint némi gyengülését idézze elő. E lépésnek következményeit jelenlegi pozíciómból minden összefüggésében nem tudom megítélni. A mostani vitának azonban van még egy tanulsága: önmagában az a tény, hogy az MNB-elnök egy korábbi kormány pénzügyminisztere volt, megnehezíti érvei elfogadását a piac számára. Egy pénzügyminiszternek elkötelezettnek kell lennie kormányához, s ez hivatali idejének lejárta után is kihat megítélésére. Ezért aztán jó néhány szereplő megkérdőjelezi az általam nagyra becsült Járai Zsigmond döntéseinek objektivitását. Különben a piac előbb vagy utóbb úgyis beárazza a magyar valutát. Ennek persze ára van.
– Például, hogy néhány vállalatnak már túl későn lesz… A csődbe mentek pedig nem veszik igénybe a könyvvizsgálók szolgáltatásait. Ágazatuknak nem volt jó év a 2002-es. Vagy másként látja?
– Tényleg nem a könyvvizsgálók esztendejét zárjuk, de hosszú távon sokat használnak a közelmúlt eseményei a szakmának. Egyrészt mi is megtanultuk, hogy az eddigieknél is alaposabban és jobban kell dolgozni, hiszen nőttek a kockázatok. Másfelől ügyfeleinkben is tudatosodott: nem csupán az árban különböznek egymástól a piacon levő cégek, s alaposan el kell gondolkozniuk, melyiket választják. Nekünk most az a feladatunk, hogy megmutassuk, miben különbözünk egymástól.
– Végezetül hobbijáról, a tőzsdéről kérdezem. Vagy talán helyesebb lenne szerelmet mondani?
– Mindkét elnevezést vállalom. Ha az árfolyamokat nézzük, a Budapesti Értéktőzsde tulajdonképpen nem szerepelt rosszul 2002-ben, a kisbefektetőknek nincs okuk panaszra. A fő kérdés azonban az, mi lesz a magyar tőkepiaccal. Miközben a hitelpiacon jó kondíciókkal jutnak pénzhez a magyar vállalatok, addig kötvényt, vagy részvényt európai konkurenseiknél kedvezőtlenebb feltételekkel tudnak kibocsátani. Ez versenyhátrányt jelent számukra. Az elmúlt hónapokban történt néhány lépés a helyes irányba, de még nagy út áll előttünk. A tőzsde vezetői megítélésem szerint igyekeznek összefogni az érintetteket és ebben minden tőlem telhetővel támogatom őket.