Villámkérdés – melyik az az ország a világon, amelynek a gazdasága az elmúlt néhány évtizedben a leggyorsabban nőtt? Nem a négy ázsiai tigris egyikéről van szó, habár azok éppen hogy csak lemaradtak a dobogó tetejéről. Nem is Kínáról, amelynek gazdasága csak a nyolcvanas években vett lendületet. Az föl sem merül, hogy valamelyik afrikai ország lenne a „bajnok”, hiszen a fekete kontinensen minden tíz esztendő csak egy újabb elvesztegetett évtized.
Pedig mégis. A helyes válasz: Botswana. A kétharmad részt sivatag borította dél-afrikai ország 1966-ban vált függetlenné Nagy-Britanniától, és azóta világviszonylatban a leggyorsabban növelte hazai össztermékét: a Világbank adatai szerint átlagosan évi 7 százalékkal. A bővülés most is tart, az idén előreláthatólag 5 százalékos lesz.
Mi a titka a kimagasló teljesítménynek? A legegyszerűbb felelet az volna, hogy a gyémánt, amelyet 1967-ben fedeztek föl a sivatagban. S valóban, a gazdaságnak a gyémántbányászat a fő pillére. Másrészt tudni kell, hogy a természeti kincsek – mint a gyémánt, az arany vagy a kőolaj – gyakran inkább átkot hoznak, mint áldást. Jól példázza ezt a krónikusan instabil Venezuela a maga olajkincsével, vagy a háborúk dúlta Kongói Demokratikus Köztársaság – a volt Zaire – minden aranyával és gyémántjával. Pontosabb ezért az a válasz, hogy a békés demokráciában élő Botswana nagyrészt kitartott a szabadpiaci elvek mellett, még olyankor is, amikor hatalmas gyémántvagyona eltéríthette volna azoktól. Az országban alacsonyak az adók, tiszteletben tartják a tulajdonjogokat, és egyetlen vállalatot sem államosítottak. A könnyű pénzek ellenére alig van korrupció, és nem költenek óriási összegeket grandiózus légierőre vagy értelmetlen ipari projektekre. A washingtoni Cato Institute éves jelentése, az Economic Freedom of the World című dokumentum Botswanát minősíti Afrika legszabadabb gazdaságának.
JAPÁN ELŐTT. Függetlensége elnyerésekor Botswana még semmilyen tekintetben nem szolgált modellként. Akkoriban mindössze 6 kilométernyi kövezett úttal és 3 középiskolával rendelkezett, 550 ezer lakosára fejenként 80 dollár jövedelem jutott évente. A víz annyira ritka és értékes volt, hogy később a nemzeti fizetőeszközt pulának nevezték el, ami annyit jelent: eső.
Botswana ma Afrika kevés prosperáló országának egyike. Az egy főre jutó jövedelem 6600 dollárra nőtt, az összesen 6,2 milliárd dolláros valutatartalék egy lakosra lebontva a világon a legmagasabbak közé tartozik, aminek köszönhetően a pula – a kontinens valutáinak többségétől eltérően – tartósan erős. A költségvetés rendszerint szufficites, és a Moody’s Investors Service hitelminősítő intézet magasabb osztályba sorolja Botswana államkötvényeit, mint a japán papírokat. Világszínvonalú nemzeti parkjaiban nincsenek orvvadászok, úgyhogy időnként maguknak a vadőröknek muszáj megritkítaniuk az elefántállományt.
Botswana ésszerű politikáját bármely fejlődő ország megvalósíthatta volna. Csakhogy Afrikában a legtöbb függetlenné vált nemzet képtelen volt hosszú távra előre tekinteni. Szocialista vagy nacionalista programokat hirdettek, amelyekhez szükség volt egy erős emberre az egypárti államhatalom élén, állami tulajdonba vették az ipart, korlátozták a külföldi befektetéseket és a kereskedelmet, mindennek következményeként pedig törvényszerűen hatalmas adósságokat halmoztak föl. Igen ám, csakhogy Botswanában akkora szegénység uralkodott, hogy nem voltak sem államosítani való vagyonok, sem megakadályozható külföldi beruházási tervek. A pénzhiány miatt szigorúan kontroll alatt kellett tartani a kormányzati kiadásokat. Amikor a gyémántlelőhelyeket felfedezték, addigra már kialakult az okos gazdaságirányítás kultúrája, úgyhogy a pénzek nem svájci bankszámlákon landoltak. „A botswanai emberek elítélik a pazarló költekezést. A számvevőszéki vizsgáló az az egyetlen személy, akitől minden köztisztviselő fél” – mondja Alfred Dube, az ország állandó ENSZ-képviselője.
Fennmaradhat-e vajon a prosperitás? Ez attól függ, hogy Botswana hogyan válaszol két kihívásra. Először is a bírálók szerint az állam túl nagyra nőtt: ma már a GDP felét költi el, szemben az 1970-es 21 százalékkal. Így, bár Botswana a legszabadabb afrikai gazdaságnak számít, a Cato Institute teljes rangsorában csak a 38. helyen áll, a közismerten túlszabályozott Franciaország és Dél-Korea oldalán. „A gyémántból származó pénznek egyre nagyobb része megy az állam növelésére. Nagyon félek attól, hogy Botswana hosszú távon nem fogja tudni elkerülni a természeti kincsek átkának problémáját, mivel egyre több politikus, bürokrata és üzletember tartja a kezét állami pénzekért” – mutat rá Eustace Davie, a johannesburgi Free Market Foundation igazgatója.
AIDS-KÜZDELEM. Ez a probléma azonban elhalványul az AIDS-katasztrófa mellett. A lakosság 15 és 40 év közötti részének 38,5 százaléka HIV-pozitív. Annyi fiatal hal meg AIDS-ben, hogy míg 1991-ben még 65 év volt az átlagos várható élettartam, addig tavaly már csak 39 év. De az okos irányítás kultúrája e téren is döntő lehet. A fejlődő országok közül alighanem Botswana indította a legerőteljesebb támadást az AIDS ellen: széles körű felvilágosító kampányt folytat, új kórházakat és klinikákat épít, illetve korszerűsíti a régieket. A 15-18 éves korosztályban már kezd csökkenni a fertőzöttek aránya. A cél az, hogy „2016-ra teljesen ellenőrzés alá vonjuk a problémát” – tájékoztat Dube. Akárcsak a gazdaságban, Botswana az AIDS elleni harcban is modell a kontinens többi országa számára. Jó volna, ha Afrika tanulna tőle.
