NASI GORENG
Hogy egy kis fantáziával az ismert dolgok is lehetnek érdekesek, arra nagyon jó példa ez az indonéz eredetű specialitás. A nasi goreng ugyanis alapvetően főtt rizsből és szimpla rántottából áll. Na, azért kerül persze bele még más is: hagymát, főtt csirke- vagy sertéshúst és garnélarákot kevernek a chilipaprikával fűszerezett rizsbe, majd erre teszik rá a vékony csíkocskákra aprított tojásos omlettet. Az egyszerűség ebben az elegyítésben nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen a német gyarmatosítók meghonosították Európában az ételt, amelyet aztán a hollandok például annyira megkedveltek, hogy saját nyelvükön nevezték el: ez a rijsttafel, azaz a rizsasztal.
NAVARIN
Ebben a friss, ízeiben a tavaszt idéző raguban paradicsom és egyéb zöldségfélék kerülnek az ürühús mellé. Sokan gondolják úgy, hogy nevét a XIX. századi görög függetlenségi háborúban lezajlott navarinói ütközetről kapta, ám tény, hogy navarint 1827 előtt is lehetett már falatozni. Így aztán valószínűbb, hogy az egyik kihagyhatatlan hozzávaló, a fehérrépa (navet) volt a „keresztmamája”, amit az is alátámaszt, hogy ma már az étlapokon számtalan, ezzel a zöldséggel készített raguétel szerepel ezen a néven.
NOISETTE
Ez a bélszínből vagy báránybordából készült, kis kerekded steak azért olyan lágyan olvadó, mert mielőtt finom vajon megsütnék, gondosan beburkolják egy vékony, ámde zsírosabb hússzelettel. Számtalan ízes köretet választhatunk hozzá: ehetjük Anna-burgonyával, sült padlizsánnal, articsókával vagy vajon párolt borsóval. Rendszerint finom, fűszeres mártással tálalják, melyet a hússütő edényben maradt szósz, és valamilyen ízes bor, illetve paradicsomlé felhasználásával készítenek. És ezt persze nem megszorító, afféle takarékoskodási intézkedésként teszik, hanem mert így érik el a legintenzívebb ízhatást.
NUGÁT
„Tu nous gâtes!”, azaz: „Elkényeztetsz bennünket!” – hangozhat gyakran az elragadtatott felkiáltás karácsonykor Dél-Franciaország otthonaiban. És bár a szójáték elmés, az édesség eredete mégsem ez a frázis, hiszen már az ókori Róma lakomáin ott volt az asztalon a nucatum, azaz a mézből, dióból és tojásból melegen összeállított, kis táblácskákra kiöntött, majd hidegen felszeletelt finomság. A nugát alapvetően ma is így készül, bár jóval népesebb családja van: mandula, pisztácia helyettesítheti a diót, a méz helyett pedig gyakran használnak különféle cukorszirupot. Hazája pedig Provence, ez a gyönyörű, mediterrán táj, ahol a legtöbb méz, a legédesebb gyümölcs és a legszebben virágzó mandulafa terem. Nem csoda tehát, hogy a méltán édesszájúnak titulált helybéliek harminc hagyományos karácsonyi deszszertfogása közül éppen ez az egyik.
