 |
| Mádi László, a Fidesz országgyűlési képviselője |
Az erdőgazdálkodás, erdőtelepítés ügye mind a kormányzati struktúrában, mind a közéletben egy kicsit mostohagyerek. Kormányzati szinten – bár a magyarországi földek mintegy ötödét, pontosan 19 százalékát erdő borítja – még egy helyettes államtitkári pozíciója, s ezzel együtt megfelelő súlya sincs az erdőgazdálkodásnak. Miközben a területünk ötödéről van szó, az FVM költségvetésében ennek az arányszámnak a tizedét, azaz 2 százalékot tesz ki az erdőtelepítés és -gondozás támogatása. Míg a szántóföldi kultúráknál mindenütt létezik a földalapú támogatás, addig ha valaki beerdősít egy addig szántóföldként használt területet, az után már nem kap ilyen támogatást. Nincs évről évre kiszámítható bevétele, miközben nemzetgazdaságilag fontos, az uniós csatlakozásunk szempontjából pedig kívánatos célt valósít meg, jelesül kivon olyan területeket a szántó művelési ágból, amelyet gazdaságosan nem lehet a későbbiekben használni. S a lényeg pontosan itt van: ma Magyarországon a szakemberek mintegy 700 ezer hektárra becsülik azt a területet, amely a jövőben az EU előírásai szerint szántóföldi művelésre alkalmatlan, gyenge termőhelynek minősül. Körülbelül ugyanekkora területet kellene beerdősítenünk, hogy a jelenlegi 19 százalékos erdősültségünket körülbelül 25 százalékos szintre emeljük, ami azonban még mindig messze van az unió átlagos, 36-37 százalékos szintjétől.
CSÖKKENŐ SÚLY. A polgári kormányzat folyamatosan növelte, azután a kétéves költségvetés keretében csaknem 8 milliárd forintra duplázta a különböző erdészeti támogatásokra elkülönített pénzt, különös tekintettel az erdőtelepítésre és fásításra rendelkezésre álló összegeket. Az idén 6 milliárd forint biztosította is az éves 15-18 ezer hektár új (szaknyelven elsődleges kivitelű) erdő telepítését. Sajnos a jövő évi büdzsé számai nemhogy növekedést, vagy akár inflációs hatást karbantartó emelést nem tartalmaznak, de még nominális csökkenést is megfigyelhetünk. A stratégiai gondolkodás hiányát tapasztaljuk tehát egy olyan ügyben, ahol a teljes szakmai konszenzus és az uniós csatlakozásunk együttesen támasztják alá azt a véleményt, hogy az inflációnak megfelelő emelésnek kellene lennie a minimális célnak.
Szintén nem biztosított a jelenlegi gyakorlat alapján az erdőgazdálkodás jövedelmezősége. Különösen a magángazdálkodókra, s leginkább a kisebb területekre igaz ez. Ha ugyanis a szántóföldi veszteségek után rászánta magát egy néhány hektáros gazda az erdőtelepítésre, s azt sikeresen be is fejezte, akkor azzal kell szembesülnie, hogy az évtizedek múlva esedékes kivágásig neki lényegében semmilyen jövedelme nincs, miközben az erdő számos közjóléti (turisztikai, környezetvédelmi, védelmi – gondoljunk a futóhomok megkötésére vagy az utak védelmére) funkciót elláthat. Mindezek miatt gyorsan és hatékonyan ki kell dolgozni egy olyan, leginkább földalapú támogatási rendszert, amely a telepítési támogatáson túl kellő ösztönzést nyújt a gazdáknak az erdőművelés folytatására.
INTEGRÁTOROK. Az uniós csatlakozás közismerten óriási adminisztrációs terheket és szigorú követelményeket támaszt a mezőgazdasággal és az erdőgazdálkodással szemben is. Mindezek miatt kikerülhetetlen, hogy az országban már eddig is megtalálható úgynevezett integrátori rendszert megerősítsük és az egész országra kiterjesszük. Ők azok a szakemberek – zömében erdészek -, akik egyrészről hozzáértésük révén ellenőrizni és irányítani tudják a szakszerű erdőkezelést és -gazdálkodást, másrészről a megnyíló uniós támogatások elnyerésére képesek lennének megfelelő pályázatokat megírni és végigmenedzselni. Márpedig az uniónak léteznek ilyen támogatási formái, mint például a kedvezőtlen termőhelyi területek termelésből való kivonásának támogatása, beerdősítése.
Ahhoz tehát, hogy az uniós forrásoknak minél nagyobb tömegét be tudjuk vonni, komoly feltételeket kell teljesítenünk. Növelni kell a telepítési támogatásokat (mindezek miatt korrigálni kell a jövő évi költségvetés beterjesztett számait – mintegy 800 millió forint elég lenne a minimális célok elérésére), meg kell alkotni még a jövő év elején az erdőkre a földalapú támogatási rendszert, valamint biztosítani kell az integrátori rendszer teljes körű és hatékony működését. Matematikai nyelven fogalmazva ez a három lépés a szükséges, de nem elégséges feltétele az általunk fontosnak tartott straté-giai célok elérésének. Komoly a felelősségünk, s amit mi elmulasztunk, azt gyerekeink és
az unokáink hiányolják, illetve szenvedik majd meg.
