Alfred Gusenbauert mostanában egyre többen emlegetik Ausztria Al Gore-jaként. Az osztrák szociáldemokraták vezére részben azzal érdemelte ki ezt a párhuzamot, hogy míg magánbeszélgetésekben intelligens, szellemes és összeszedett, a nyilvánosság – különösen a tévékamerák – előtt “megdermed”, s jobbára üresen kongó szólamokat ismételget. Ám ennél fontosabb, hogy amint a volt amerikai demokrata párti elnökjelölt két éve alulmaradt George W. Bushhal szemben, e hétvégén Gusenbauer is könnyen vereséget szenvedhet egy olyan voksoláson, amelyet minden józan számítás szerint magabiztosan meg kellene nyernie.
Wolfgang Schüssel. A távozó kancellár üzenetei utat találtak a választókhoz.
Végtére is a most távozó kormány gyakorlatilag összeomlott. A szélsőséges Jörg Haider nevével fémjelzett Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) augusztus-szeptemberre ádáz belső torzsalkodásba bonyolódott arról, hogy a párt által delegált kabinettagok túlontúl lojálisak-e a kormánystratégiához. Megelégelve Haider vádjait, Susanne Riess-Passer alkancellár, Karl-Heinz Grasser pénzügyminiszter és még két, FPÖ-színeket képviselő kormánytag lemondott, Wolfgang Schüssel kancellár pedig bejelentette kabinetje feloszlatását. Ezáltal Ausztria arra kényszerült, hogy több mint egy évvel a jövő ősszel esedékes időpont előtt rendezze meg a parlamenti választásokat. Tény: ha a Schüssel vezette jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP) és a szabadságpárt koalíciójának öt hónapi vajúdást követő létrejöttét, illetve az azutáni, Ausztriát fél éven át sújtó európai diplomáciai szankciókat nézzük, a bukás akár megjósolható is lehetett volna. Bécs elszigeteltségének azonban mára nyoma sem maradt, hála nem utolsósorban a mérsékelt FPÖ-miniszterek nagyon is “européer” politizálásának. Amint pedig a vihar elült, a kabinet – legalábbis a korábbi évtizedek szociáldemokrata-néppárti nagykoalíciós tétovaságához képest – határozottan látott munkához.
SIKERES KAMPÁNY. Wolfgang Schüssel az előrehozott választások szeptember közepi kiírása óta folytatott kampányban éppen erre játszott rá. Az 57 éves kancellár nem csupán azt hangoztatta, hogy a jelenlegi ausztriai közéletben ő a legtapasztaltabb kormánypolitikus – 1989 óta tagja valamennyi egymást követő bécsi kabinetnek -, de a jelek szerint azt az üzenetet is sikeresen közvetítette a választók felé, hogy kormánya bukását nem annak politikája, hanem csupán az FPÖ kettéhasadása okozta. Alfred Gusenbauernek pedig, úgy tűnik, nem volt ellenszere ezzel az érveléssel szemben. Egy héttel a voksolás előtt ugyan a felmérések a szavazatok 39 százalékát adták az ÖVP-nek és hozzávetőlegesen ugyanennyit az Osztrák Szociáldemokrata Pártnak (SPÖ). Csakhogy míg Schüsselt még ennél is többen, az osztrákok 42 százaléka látta volna szívesen továbbra is a kancellári székben, Gusenbauerrel mindössze 18 százalékuk rokonszenvezett.
Mindezek ellenére a választások legnagyobb vesztesének mégsem a szociáldemokraták sótlan vezére ígérkezik, hanem sokkal inkább Jörg Haider, a szabadságpártiak nagyonis karizmatikus és populista exelnöke. Az még csak hagyján, hogy a kormányfői álmokat dédelgető, 52 esztendős Haidert a választók alig 4 százaléka szeretné kancellárnak. Sokkal intőbb jel, hogy az FPÖ-nek esélye sincs megismételni 1999. őszi választásokon elért 27 százalékos eredményét, a legjobb esetben is mindössze a voksok 10-12 százalékára számíthat. Mindezek után a vasárnapi voksolás könnyen politikai pályafutása végét jelentheti. Amennyiben a szavazatarányok mégis a szociáldemokratáknak kedveznének, és Gusenbauer alakítana kormányt – akár az ÖVP-vel, akár a szintén 10-12 százalékra esélyes zöldekkel -, Haider még talán visszatérhetne egykor sikeres populista retorikájához, csakhogy erre ma már saját pártja korábban egy emberként mögötte álló vezetése sem szívesen adna neki esélyt. Ha pedig a néppárt győz, Schüssel bizonyosan nem kér újra Jörg Haider szövetségéből.
Elvégre Wolfgang Schüssel, ígéretei szerint, folytatni szeretné azt a munkát, amely éppen a szabadságpárt miatt szakadt félbe. Kormányzása valamivel több mint két és fél éve alatt az általa irányított kabinet jelentős – igaz, elemzők szerint korántsem elégséges – lépéseket tett a gazdaság liberalizálása és a költségvetés egyensúlyba hozatala érdekében. Mérsékelték például valamelyest a szociális kiadásokat. Így többek között másfél évvel fölemelték a nyugdíjkorhatárt – a férfiak esetében 61,5, a nőknél pedig 56,5 évre -, ám mindez nyilván édeskevés akkor, amikor Ausztria a GDP 14,5 százalékát költi nyugdíjkifizetésre, és a lakosság öregedésével a helyzet csak egyre romlik. A kormány emellett több adóemelésről is döntött, annak ellenére, hogy a GDP 45,7 százalékára rúgó adóterhelés Svédországot, Finnországot és Dániát leszámítva Európában a legmagasabb. Ezek az intézkedések csupán átmeneti népszerűséget hoztak az ellenzéki szociáldemokratáknak, de ami még fontosabb, sikerre is vezettek: 2001-ben bő 30 év után ismét 0 százalékra szorították le a költségvetési hiányt. Ezt az eredményt Ausztria a nemzetközi gazdasági megtorpanás ellenére akár az idén is megismételhette volna, ám az ebbéli reményeket szó szerint elmosta a pusztító augusztusi árvíz, amely a legszerényebb számítások szerint is legalább 5 milliárd euró kárt okozott, és legalább 1,3 százalékra tornászta föl az idei deficitet. Jövőre viszont már ismét jóval 1 százalék alatti hiányt várnak a szakértők.
STAGNÁLÁS. Mindazonáltal a fiskális téren elért eredmények – a Standard & Poor’s a közelmúltban az európai pénzügyi konszolidáció éllovasaként jelölte meg Ausztriát – egyelőre nem sokat lendítettek a stagnáló gazdaságon. Miután a kilencvenes években mindvégig valamivel 2 százalék fölött volt a növekedés, 2001-ben mindöszsze 0,7 százalékkal bővült a gazdaság. Mégpedig úgy, hogy a második és a harmadik negyedévben az OECD szerint a megtorpanás egyenesen csökkenésbe fordult. A Bank Austria Creditanstalt (BA-CA) előrejelzése pedig már erre az évre is mindössze 0,7 százalékos GDP-növekedést prognosztizál, aminél a Wifo gazdaságkutató intézet 0,9 százalékos jóslata sem sokkal optimistább. Eltérés legföljebb a jövő évi kilátásokat illetően van a két intézmény prognózisa között: a BA-CA 2003-ra is csupán 0,9 százalékos növekedést jelez előre, míg a Wifo már 2,2 százalékban bízik.
Miközben az Európai Unió tagjai közül az osztrák lakosságban él talán a legtöbb aggály az új országok csatlakozása miatt – legnagyobb sikereit Jörg Haider is bővítés ellenzése révén aratta -, Ausztria minden bizonnyal nyertese lesz szomszédai taggá válásának. Már gazdasági mutatói jelenlegi alakulásához is nagyban hozzájárul, hogy közvetlenül határos négy olyan tagjelölttel – Csehországgal, Magyarországgal, Szlovákiával és Szlovéniával -, amely az ausztriainál sokkal lendületesebb növekedést produkál. Osztrák cégek eddig több mint 15 ezer vegyes vállalatot hoztak létre a közép- és kelet-európai tagjelölt országokban, s immár legalább 100 ezer ausztriai munkahely függ közvetlenül az ezekkel az országokkal fönntartott gazdasági kapcsolatoktól. Igaz, ez sem képes ellensúlyozni a fő kereskedelmi partner, Németország problémáit.
Schüssel és Gusenbauer feltétlen hívei is az eu-bővítésnek. Sőt, a leköszönő kancellár azt rendre úgy emlegetei: “Európa újraegyesítése”. Vasárnap eldől, Ausztria nevében melyikük adja rá áldását.
