Egy Fehérvári úti Patyolat-fiókból küzdötte fel magát a világ vezető adatmentéssel foglalkozó cégei közé a Kürt Rt. Az 1989-ben saját telephely nélkül alakult vállalkozás a tisztító cég egyik kirendeltségébe fészkelte be magát. S míg a fióküzem néhány szobájában a munkatársak közreműködésével ténylegesen a Patyolat profiljába vágó “fedőtevékenység” folyt, a színfalak mögött ugyanezek az emberek adatmentéssel foglalkoztak. Idővel azonban nagyobb igény mutatkozott a winchesterjavításra, mint a mosatásra, amit Kürti Sándor, a cég vezérigazgatója a későbbiekben egyáltalán nem bánt.
SPORTMÚLT. Sőt, utólag azt sem sérelmezte, hogy édesanyjának a pályaválasztás idején sikerült lebeszélnie őt, a síválogatott kerettagját, a sportkarrierről. A kémiatanár mama hó nélküli teleket, csupasz hazai hegycsúcsokat jövendölt, s a könnyebb boldogulás reményében a vegyészpálya felé terelgette fiát. Bizakodásának alapja a fejlődő magyar vegyipar és az 1960-as években “felpörgetett” olefinprogram volt. “Bár sajnáltam hagyni odaveszni sportmúltamat, amikor a Veszprémi Egyetemen megkaptam első ösztöndíjamat, amely csak kicsivel volt kevesebb, mint anyám tanári fizetése, kezdtem derűsebben látni a jövőt” – meséli Kürti, aki diplomavédésének évében, 1971-ben vegyész- és automatizálási mérnök képesítéssel került a Dunai Kőolajipari Vállalathoz. Tizenöt éves ottléte alatt a ranglétra számos lépcsőfokát megmászta. Szivattyú-, majd táblakezelőként kezdte, később üzemmérnök, műszakvezető és számítógépes folyamatirányító lett.
Az abszurd helyzeteket kedvelő Kürti egyik legemlékezetesebb kalandja a vállalatnál töltött időkből: a gazdasági igazgató 1984-ben felelősségre vonta egy vasúti kocsi méretű szivattyú megrendeléséért. Később kiderült, azt még 1972-ben, szivattyúkezelőként rendelte, de nem számolt azzal, hogy a szovjet iparnak 12 évre lesz szüksége a rendelés teljesítéséhez…
A korra jellemző abszurditás másik példája Kürti karrierjéből, hogy az akkorra már egy rendszermérnöki diplomát és a műszaki doktori címet is magáénak tudó szakember nem sokkal az óriásszivattyú megérkezése után betanított munkásnak állt testvére, Kürti János, Kazetta Gmk. nevű manufaktúrájába, ahol mágneses adattárolók javítása folyt. A számítástechnikai termékek ekkor kezdtek beszivárogni hazánkba. Mivel a Cocom-szabályozás értelmében csúcstechnológiai eszközök csak különleges engedéllyel jöhettek be, megesett, hogy egy-egy berendezés ugyan megkapta a behozatali engedélyt, de annak javítása, pótlása, az alkatrészek karbantartása nem volt megoldott. Erre, a térségünkben egyedülálló és telítetlen piacra tette be a lábát még időben Kürti János.
MAGÁNÚTON. Egyidejűleg a politikai és gazdasági rendszer összeomlásával, 1989-ben törvényes lehetőség nyílt magántulajdonú cég alapítására, ám a korábbi üzlet – a mágneses adattárolók javítása – lassan, de biztosan egyre értelmetlenebb tevékenységgé vált, mert minden boltban lehetett új, a ma ismert winchestertechnológián alapuló eszközöket vásárolni. “Felismertem, hogy technológiai forradalom küszöbén állunk, s vagy áttérünk az új technológiára, vagy végünk van. Villamosmérnöki aggyal akkortájt még könnyen meg lehetett ismerni a winchester működését, felépítését. Nekiláttunk hát a feladatnak, s mikor teljes mértékben feltérképeztük az újfajta adattároló lelkét, építve annak sebezhetőségére, 1989-ben Kürt Kft. néven létrehoztunk magánvállalkozásunkat” – emlékszik cége hőskorszakára Kürti Sándor.
Eleinte csak javították a háttértárolókat, de amikor egyre több tekintélyes cég kopogtatott náluk azzal a problémával, hogy a meghibásodott winchesterből javítás helyett inkább az információt nyerjék vissza, rájöttek: az igazán nagy érték az adat. “Megjelentünk az adatmentés piacán, ahol szolgáltatók hiányában nagy igény mutatkozott az efféle tevékenységre. Nem volt konkurenciánk, mert a technológiaváltás hajnalán még mindenki szundikált, s aki a kezdet kezdetén nem tolakodott, hogy megismerje a winchester működését, az ma nem tud hozzászólni az adatmentéshez. Így lehet az, hogy nemcsak Magyarországon, de Kelet-Európában sincs vetélytársunk. Mi több, a Computer Sources című szakmai lap a világ négy legjelentősebb adatmentő cége közt tart számon minket” – összegzi a siker titkát Kürti.
KÜRTI SÁNDOR 55 éves, budapesti születésű vegyészmérnök, diplomáját 1971-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerezte. Pályáját a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál kezdte, ahol a szivattyúkezelői beosztástól az informatikai tanácsadóságig vitte. Ezután került a Kazetta Gmk.-ba betanított munkásként, majd a Kürt Kft.-be, amelynek rt.-vé alakulása óta a vezetője.
Vegyészmérnök feleségével két fiúgyermeket nevel, akik 12 és 27 évesek. Szabadidejében síelni, táncolni és bridzselni szeret.
A 40 főt foglalkoztató Kürti Rt.-t 50-50 százalékban tulajdonolja Kürti Sándor és testvére, Kürti János.
A részvénytársaság forgalma 2001-ben nettó 780 millió forint, míg a nyereség ugyanabban az évben 78 millió forint volt.
“A Kürt jó időben, jó utat jelölt ki magának, s a recesszió idején, amikor az egész IT-iparág a telítődés veszélyével fenyeget, az ő szolgáltatásukra nagyobb szükség van, mint valaha” – állapítja meg elismerően a magyar informatika másik nagy pionírja, Bojár Gábor, a Graphisoft elnöke. “Külön szerencséjük, hogy előrelátásuk nagyszerű marketingérzékkel párosult. Amikor pár évvel ezelőtt a Hannoveri CeBIT-en jártam, standjuk szellemességével messze kiragyogott a többi közül. A verekedés utáni vadnyugati kocsma képe, melyben összetört berendezési tárgyak mellett sérült winchesterek hevertek szanaszét, igen pontosan fogalmazta meg a cég küldetését.”
Noha a karriertörténet szépen indult, Kürti Sándor sem volt mindig a szerencse kegyeltje. Olyannyira nem, hogy amikor a cég egy vállalkozó beruházásába 30 milliónyi értékben szállított be informatikai eszközöket, s a fizetési határidő lejárta után sem látta viszont pénzét, fegyveres biztonsági őrökkel foglalta le a bukott vállalkozó egyetlen vagyonaként számon tartott téglagyárát, annak agyagbányáival, csilléivel, vasútvonalaival együtt. A Kürt öt éven keresztül gyártott téglát, majd mikor kitermelte a hiányolt 30 millió forintot, eladta a gyárat.
TÚLÉLT KRÍZIS. Másodszor az 1998-as ázsiai válság küldte padlóra a céget. A Kürt technológiai ismeretekért cserébe az AST nevű számítógépgyártó magyarországi képviseletét látta el, egészen a térségben bekövetkezett válságig. Az AST csődbe ment, a 150 millióra rúgó garanciális kötelezettségeket pedig itt hagyta. Noha az elszenvedett bukás elől könnyen ki lehetett volna siklani egy felszámolási eljárással, Kürti nem ezt az utat választotta. A 2000-ig tartó szigorú megszorító intézkedéseknek köszönhetően a cég túlélte a krízist. A visszakapaszkodáshoz az kellett, hogy amit a globalizált világgazdaság az egyik oldalon elvett, azt a másik oldalon visszaadja. A cég munkatársai 1997-ben kezdték fejleszteni az adatvesztés megelőzésére szánt Informatikai Biztonsági Technológiát (IBiT), amelyre a “2000. év problémája” majd a tavalyi New York-i terrortámadás valódi piaci igényt támasztott, s mindez kedvezően hatott a Kürt bevételeire.
Az időközben részvénytársasággá váló és 40 fősre duzzadó cég ma sem költ direkt reklámra, hírük szájhagyomány útján terjed. Ügyfeleik fele külföldről hívja segítségül a cég biztonsági technológiáját, kockázatelemző, adatmentő szolgáltatását. S ha kell, Kürti siet mások megsegítésére. Részvénytársasága gimnáziumot alapított Budapesten, Veszprémben pedig a cigány gyerekek továbbtanulását támogatja. Mindezeken túl az egykori szivattyúkezelő a szeptember 11-i terrortámadások után úgy nyújtott segítő jobbot New Yorknak, hogy a megsemmisült számítógépek adatainak visszanyerésére ingyenesen ajánlotta fel cége teljes kapacitását.
