Meddig nyújt segítséget a Dunaferrnek a hitelező bankok türelme?
– A következő két évben a majd’ 65 milliárd forintnyi hitelállományunk fenntartására van szükség ahhoz, hogy a cég nullszaldósan tudjon működni. A bankok azzal a feltétellel adtak haladékot február 28-ig a hitelek fizetésére, ha a kormány novemberben döntést hoz a Dunaferr jövőjéről.
– Van egyáltalán jövője az acélgyártásnak Magyarországon?
– A kohászati iparban a Dunaferr a világátlaghoz képest igen kicsi cég. Akkor tud talpon maradni, ha egy stratégiai partner be tudja illeszteni a saját portfóliójába. Hogy melyik termékcsoport gyártásával, azt mi most nem tudjuk eldönteni. Ezért csak szinten tartó beruházásokat hajtunk végre, mert nem akarunk úgy járni, mint aki bebútorozott családi házat árul: egy vagyont költ a bútorokra, de azok nem kellenek senkinek.
– A “stratégiai partner bevonása” kifejezés valójában részleges privatizációt jelent. Félnek-e Dunaújvárosban a magánosítástól?
– Dunaújvárosban mindentől félnek. Mindentől, ami változás. Tegyük hozzá: okkal. Számításaim szerint például havonta körülbelül 700 millió forinttal több szociális támogatást fizet ki a cég, mint amennyire a törvény kötelezné. Ráadásul, sajnos, a társaság dolgozói most először szembesülnek a valós helyzettel.
– A Mannesman, a Flextronics, a TDK után a napokban az IBM is bejelentette, hogy felszámolja egyik magyarországi gyártóbázisát. Ön szerint ez jelzésértékű?
– Azok a befektetők, amelyek az olcsó munkaerőt, energiát és üzemi területeket keresték, el fognak vonulni olyan helyekre, ahol ezt továbbra is megtalálják. Azért lett volna fontos, hogy a hazai kis- és középvállalkozások megfelelő szintre felemelkedjenek, hogy a most távozók által hagyott űrt könnyedén be lehessen tölteni. Sajnos a kis- és közepes cégek támogatása az utóbbi években nem volt túl sikeres, ezért még mindig hiányzik az a vállalati kör, amely kisebb üzemekkel tudná biztosítani az alapfoglalkoztatást.
– Dunaújváros elsőrendű érdeke, hogy végre megépüljön a települést Székesfehérváron át Győrrel összekötő út, no meg a Duna-híd. Tud ezért lobbizni?
– Ma úgy néz ki, mintha nem is kellene lobbizni érte, mert nagyon komoly, évszámhoz kötött ígéretek hangzottak el a miniszterelnöktől, amikor Dunaújvárosban járt. Persze ez nem pusztán a város érdeke, hanem mindenkié, már csak azért is, hogy ne alakuljon ki az ország kellős közepén egy válságövezet.
– Mennyi embert kell elküldeniük a cégtől?
– Két év alatt körülbelül 2500 fő foglalkoztatását kell megoldanunk, remélhetőleg átmeneti jelleggel, amihez állami segítséget kértünk. Ugyanakkor a vállalatcsoporton belül rengeteg olyan cég működik, amely nem kapcsolódik az alaptevékenységhez. Ha ezeket piaci alapra helyezzük, akkor üzletet kell szerezniük maguknak. Hogy ebben mennyire lesznek sikeresek, az rajtuk is múlik.
– Az exportőr cégek rendszeresen bírálják az árfolyam-politikát, amely jelentősen rontja jövedelmezőségüket. A Dunaferr számára mit jelent az erős forint?
– Forgalmunk több mint fele exportból származik, így becslésem szerint 2,5-3 milliárd forint árbevételtől fosztja meg a céget a túlértékelt forint. Ugyanakkor a külföldi értékesítésünket jelentősen fejleszteni akarjuk, hosszú távú szerződéseinktől pedig jobb árakat is remélünk.
– Ön a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke, maga is nagy vitorlázó hírében áll. Nem tart attól, hogy a Balaton annyira kiszárad, hogy nem lehet majd hajózni rajta?
– Vannak, akik szerint ez az apadás egy természetes, ciklikus rend része. Nem értek hozzá, de azt tudom, hogy a partmenti beruházások biztosan nem ezt a ciklust követik, így nagyon fáj nekik, ha az alacsony vízállás miatt visszaesik az idegenforgalom. A helyzet kritikus, jó lenne, ha ez ügyben végre történne valami.
