Hasonló jelenetek eddig gengszter- vagy maffiafilmekben fordultak elő. Az, hogy a Keresztapa a börtön rácsai mögül is mozgassa az események szálait – nem is eredmény nélkül. A Keresztapa ebben a szereposztásban Milosevics, Jugoszlávia hágai börtönben ülő hajdani diktátora, aki a maga módján “beszállt” a szerb elnökválasztási küzdelembe. Kihasználta, hogy a hatalmát megdöntő mozgalom két vezetője, Kostunica jelenlegi jugoszláv elnök és Gyingyics szerb elnök más-más egyéniségű, de a diktatúrával szemben fegyvertársként fellépő harcosokból ádáz gyakorlati és ideológiai ellenségekké váltak. A hágai börtönrácsok mögül a volt diktátor közölte: szerinte Seselj, a szerb radikálisok vezére (a sovinizmus legszélsőségesebb osztagainak képviselője) lenne a legméltóbb az elnöki tiszt betöltésére.
A szerb elnökválasztások azt mutatták, hogy ez a soviniszta szárny még mindig legalább 20 százaléknyi szilárd támogatást élvez a szerb közvéleményben. Nem utolsósorban azért, mert Milosevics kalandja az elmúlt években Jugoszlávia öncsonkításához vezetett és a szerb nacionalizmus mélyén düh, elkeseredettség és csalódás halmozódott fel. Hiszen a mai Jugoszlávia gyakorlatilag Szerbiára és Montenegróra zsugorodott. Méghozzá olyan körülmények között, hogy (a hét végi montenegrói választások távolabbi következményeitől függően) végül Szerbia magára maradhat.
Ezek az előzmények jelezték, hogy a maradék Jugoszlávia politikai vezetése egyre veszít jelentőségéből, és végül annak a kezében összpontosul majd a hatalom, aki Szerbia politikai irányítását ragadja meg.
KÉT ÁRAMLAT. Emlékezetes, hogy a Milosevicset megbuktató mozgalomnak két ága volt, s ezeket két személyiség testesítette meg. Az egyik Kostunica, aki a parlamentarizmus híve és egyben a mérsékelt nacionalizmus embere. A másik Gyingyics szerb miniszterelnök, akit (már csak külföldi kapcsolatrendszere okán is) úgy lehet tekinteni, mint egy szerb körülmények között politizáló német szociáldemokratát. A két áramlat és a két politikus hatalmi és pozícióharca immár két esztendeje, Milosevics megbuktatása óta tart, s egyre szenvedélyesebb formákat ölt. Az elnökválasztáson a “támadó” fél Kostunica volt. Legalábbis abban az értelemben, hogy a haldokló jugoszláv államszervezet élén hatalmi eszközei egyre korlátozottabbá váltak, tehát fontos volt számára, hogy megszerezze a szerb elnöki tisztséget. Gyingyics, szerb miniszterelnökként egyre erőteljesebb politikai hatalom birtokában, csak arra törekedhetett, hogy a maga pozícióját megőrizze, s Kostunicával szemben egyik politikai hívét indítsa az elnökválasztáson.
Az első menetben a mérsékelt nacionalista Kostunica győzött, de a küzdelmet rögtön eldöntő abszolút többséget nem tudta megszerezni. Ezért második menetre került sor. Milosevics Hágából erre a helyzetre azzal reagált, hogy Seselj híveit – és általában a szerb sovinisztákat – a választások bojkottjára hívta fel. A börtönből szálló üzenetet megszívlelték. A szavazók kevesebb mint 50 százaléka jelent meg az urnák előtt. Kostunica így hiába szerezte meg a szavazatok többségét, a választás érvénytelen lett. Ma Szerbiának nincs megválasztott új elnöke.
HÁROM ÉRTELMEZÉS. Kostunica a bírósághoz fordult. Miután többségi pozícióból tette ezt, a hagyományos értelemben vett választási csalásra nem hivatkozhatott. Ehelyett azt mondotta, hogy az urna előtt megjelentek arányát számolták rosszul. Tehát a választás érvényes, s voltaképpen ő a szerb elnök székének jogos várományosa.
A fejlemények következménye az, hogy Gyingyics helyzete javult. Ma ő Szerbia meghatározó fontosságú politikai vezetője, s ha az év végéig nincs újabb választási döntés, akkor az ő egyik híve, a parlament elnöke töltheti be ügyvivőként az elnöki tisztséget.
A másik értelmezés az, hogy a hágai börtön lakója megmutatta hatalmát: az ő Belgrádba küldött bojkottfelhívására hallgatva maradt otthon a választók többsége.
Harmadszor: mindez közvetlenül a boszniai választások után történt, amelynek mindhárom (szerb, horvát, mohamedán) szektorában a háromfajta nacionalizmus emberei kerültek többségbe.
A déli határon újra bekopog a Balkán. Azt mondja: “Itt vagyok. Zavarok?” Azután elhagyja a kérdőjelet.
