Pál László, a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. vezérigazgatója az év vége előtt két és fél hónappal nem tartja időszerűnek, hogy cége ez évi tevékenységéről és eredményeiről beszéljen. A csupán néhány hónapja kinevezett vezető elzárkózása érthető is, hiszen – ha hinni lehet a nem hivatalos híreknek – az állami tulajdonban lévő energetikai vállalat nincs könnyű helyzetben. Valószínű ugyanis, hogy az előző vezetés üzleti terveiben szereplő 3 milliárd forintos nyereség helyett súlyos mínusszal zárja majd a 2002. esztendőt.
Illusztris társaságban van az energetikai holding, hiszen jó néhány állami nagyvállalat – néhány hónapja kinevezett – vezetése küszködik szokatlanul magas veszteséggel. Az okok persze sokrétűek, ám a leggyakrabban az áll a háttérben, hogy az előző menedzsment és az előző kormány megállapodásait az utódok nem akarják, vagy nem tudják betartani. Néhol egyértelműen hibás stratégiát emlegetnek a jelenlegi vezetők, más esetben azonban egyszerűen nem áll rendelkezésre elegendő pénz a költségvetésben ahhoz, hogy a szabályozási anomáliák miatt keletkezett veszteségeket kipótolják.
FESZÜLTSÉG AZ ÁRAMPIACON. Ez a helyzet az MVM esetében is, ahol terhes örökséget vettek át Pál Lászlóék. A 2002-re mintegy 360 milliárd forintos árbevétellel számoló vállalat hirtelen támadt nehézségeit ugyanis a kormányváltás után megváltozott tulajdonosi magatartás magyarázza. Az elmúlt években az MVM sajátos egyensúlyozó szerepet játszott a részben privatizált erőművek, illetve a kormányzat szociális megfontolásai alapján drasztikus díjemelésekkel tovább nem terhelhető fogyasztók között. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a társaság évről évre lényegesen szerényebb mértékben emelhette árait, mint a villamos energiát előállító erőművek. Az idén például az erőművi árak mintegy 12 százalékkal növekedhettek, az MVM tarifái csupán 6 százalékkal. A vállalat ebből adódó bevételkiesését a kormány korábban rendre ki is fizette, így a menedzsment a 2002-es üzleti terv készítésénél is számolt az állami tőkejuttatással, 48-49 milliárddal.
A jelek szerint azonban hiába. A kormány a nem hivatalos közlések szerint egyelőre nem lát lehetőséget az MVM bevételkiesésének finanszírozására. Márpedig a cég kasszájából jelenleg az óvatos becslések szerint is közel 40 milliárd forint hiányzik. Előteremtésére az egyetlen lehetőséget hitelek felvétele jelentené, ám a szükséges banki források bevonásáról a társaságnak egyelőre nem sikerült egyezségre jutnia. A hitelfelvételt egyébként az is nehezíti, hogy az MVM az idén egyszer már kénytelen volt külső segítséget igénybe venni az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. osztalékának kifizetéséhez. A két részletben – nyár elején, illetve ősszel – kifizetett osztalék a bennfentes információk szerint 4-6 milliárd forint terhet ró a vállalatra.
Eközben az MVM feladatául kapta a villamos energia 2003-as áremelésének előkészítésében való közreműködést is. A tervezett tarifaemelés mértéke információink szerint akár a 10 százalékot is meghaladhatja. A szakértők szerint azonban a villamosenergia-árakban kialakult aránytalanságok rendezése már nem halasztható tovább. A díjak kiegyenlítésének elmaradása ugyanis veszélybe sodorhatja az árampiac 2003 januárjára beígért liberalizációját.
RÖPPÁLYA. A Malév Rt. háza táján már két éve nyíltan beszélnek arról, hogy komolyak a problémák: a milliárdos veszteségek a korábbi menedzsmentek és kormányok hibás döntéseinek következtében hétköznapi ténnyé válták. Az ÁPV Rt. igazgatóságában 2001-ben a légitársaság felszámolása is napirendre került, és a nemzetközi polgári repülés általános válsága sem javított a cég pozícióin. Váradi József, a veszteségek ellenére az ÁPV Rt. új vezetése részéről posztján megerősített vezérigazgató elismerte: 2003 közepéig mindenképpen friss tőkére – mintegy 6 milliárd forintra – van szükségük. Ennek kapcsán fontos változás a Malévnál, hogy a magánosítás újra napirendre került, s folyik a lehetséges privatizációs stratégiák kidolgozása, bár az iparági válság jelenleg nem kedvez mindennek.
Úgy tudni viszont, hogy a vállalat vezetése a László Csaba pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalásokon ígéretet kapott: lesz pénz. Ennek forrása azonban feltehetően a Magyar Fejlesztési Bankkal kötött hitelkeret-megállapodás módosítása lesz, amely kiváltja az ÁPV Rt.-től várt 6 milliárdos tőkejuttatást, mivel az új tulajdonos bevonására jelenleg kicsi az esély. Igaz, a cég a jövőben is számít a kereskedelmi bankoknak szóló úgynevezett comfort levelek kiadására, ami lényegében állami garanciavállalást jelent. További könnyítésül szolgálna, ha az uniós példákhoz hasonlóan az állam átvállalná a tavaly szeptemberben bevezetett speciális biztosítás éves szinten egymilliárdos díját.
Az idei éves terveken nem változtatott az új összetételű elnökség. “Ennek már csak azért sem volt értelme, mert a dokumentumban még az olyan lépések sem szerepeltek, mint például a Malév Expressz létrehozása” – nyilatkozta Huszty András, a légitársaság elnöke. “Pár héten belül összeül az igazgatóság és elfogadja a következő 5 évre szóló programot, melynek megvalósítása azon múlik majd, hogy a tőkehelyzet rendezésére mikor és milyen megoldás születik” – tette hozzá az elnök. Az idén várható 2,3-2,4 milliárd forintos veszteség Huszty reményei szerint 2003-ban eltűnik, s nullszaldósan működhet a vállalat.
Bábolnai bajok
Az idén várhatóan újabb negatív rekordot állít fel a legnagyobb állami tulajdonban lévő hazai agrárvállalat, a Bábolna Rt. Nagy Frigyes, a nyáron kinevezett elnök-vezérigazgató is elismerte a napokban, hogy bár az üzemi eredmény 2002-ben javul, a társaság vesztesége akár a tavalyinál is nagyobb lehet. A korábbi elnök, Petykó Zoltán 2002-re eredetileg még “csak” 3,8 milliárd forint veszteséget tervezett. Ebből az első három hónapban már 1,5 milliárd forint deficitet “teljesített” is a Bábolna Rt. – a baromfipiaci bajok miatt, állította az ex-elnök, aki májusban még abban bízott, hogy a második félévben már “nullszaldós lehet” a cég. Nem így lett.
Az új elnök-vezérigazgató a pénzügyi tragédiát nemcsak a baromfipiaci krachhal indokolja. Az MFB Proxy Kft.-jétől július 19-én ismét az ÁPV Rt. kezelésébe adott állami részvénytársaságot (Figyelő, 2002/32. szám) szerinte fejőstehénnek nézték a belőle kivált magántársaságok. Nagy Frigyes úgy látja, az elmúlt idők-
ben tudatos veszteségképzés folyt Bábolnán. A bajokat nem lehet hagyományos vállaltvezetési technikákkal gyógyítani, ezért új stratégiai terv készül, s a folyamatot a vezető szándékai szerint a jövőre esedékes privatizáció zárja majd le. A rossz kondícióban lévő 12,7 milliárd forint törzstőkéjű, egyes szakértők szerint 10 milliárdra, mások által nemrég még 14-17 milliárd forintra taksált piaci értékű Bábolna Rt. iránt nagy az érdeklődés. A számukat megrostálja majd, hogy a majdani vevőnek tőkeerősnek kell lennie, mert a cég adóssággal terhelt. A “kicsemegézést” pedig a vezető nem támogatná. A kérdések kérdése, hogy az eladósorba jutó “vénleány” kicsinosításához mekkora tőkejuttatást kér majd Nagy. Petykó Zoltán volt elnök 8-10 milliárd forint, az őt megelőző vezér, Heimann Zoltán pedig 12-15 milliárdot tartott szükségesnek.
Szirmai S. Péter
POSTA-CSOMAG. A Magyar Posta (MP) Rt. esetében a fentiekkel csak a korábbi évek szerény nyereségei után hirtelen felbukkant – bár betervezett – veszteség teremt párhuzamot. Pedig Kalmár István, a júniusban felmentett elnök-vezérigazgató még arról beszélt, hogy nyugodt lelkiismerettel adja át a társaságot, hiszen az irányítása alatti terjeszkedő üzletpolitikával sikerült “beindítania a posta motorját”. Ezt szerinte az is jelezte, hogy a posta az első négy hónapban jobban teljesített a tervezettnél, az erre az időszakra auditált mérleg 2,6 milliárd forint többletet mutatott. Ugyanakkor nem vitatta, hogy a vállalat 12 féle üzletiterv-változatából a legmegfelelőbbnek tartott is veszteséggel, mintegy 2,7 milliárd forint hiánnyal számolt.
A volt elnök-vezérigazgató szerint mégsem szerencsés, hogy a Posta új menedzsmentje az elődök rossz koncepcióival magyarázza a társaság sokasodó problémáit. Kalmár érthetetlennek tartja, miért szállnak ki a általa biztosnak tartott befektetésekből, így például a készenléti szervezetek rádiókommunikációs rendszerének kiépítéséből, a Postabankból, a jelzáloghitelezésből, az elektronikus piacterek és az utazási iroda működtetéséből.
Csáki György, az MP Rt. jelenlegi elnöke ezzel szemben természetesnek tartja a korábbi tervek feladását. Mint mondja: a társaság tőkehiánya jelenleg hozzávetőleg 40-45 milliárd forint. Ekkora, senki által nem pótolt hiánnyal terhelve a cég nem tarthatott ki az előző vezetés által bevállalt beruházások megvalósítása mellett. Úgy különösen nem, hogy még az állami fejlesztések finanszírozására sem kapott pénzt a kormánytól.
“A helyben talált anyagból dolgoztunk” – mondja a cég ez évi gazdálkodásával kapcsolatban Csáki, aki szerint a korábbi vezetéstől örökölt üzleti terv mintegy 7,5 milliárd forintos veszteséget determinált 2002-re. Mivel a 44 ezer főt foglalkoztató Posta kiadásainak közel 70 százaléka bérköltség, s az emellett meglévő kötelezettségvállalások az éves büdzsé további 13 százalékát lekötötték, az új menedzsmentnek szűk mozgástere maradt.
Csáki szerint az örökségként kapott tervek átdolgozása után július 17-én elfogadott 128,5 milliárd forint árbevétellel számoló üzleti tervben a veszteséget sikerült 5,9 milliárd forintra mérsékelni. A gazdálkodás tényleges eredménye azonban az év végére szerény mértékben rosszabb lesz a vártnál. Márpedig, ha a veszteség jövőre is hasonló mértékű lesz, s a Postabankot is eladják, a Posta jelenlegi 80 milliárd forintos konszolidált saját tőkéje veszélyesen lecsökkenhet.
MENETREND. Elődeihez hasonlóan az Európai Unió (EU) elvárásainak megfelelő szervezeti struktúra és finanszírozási gyakorlat kialakítására koncentrál a MÁV Rt. nyár elején hivatalba lépett új menedzsmentje. A társaság stratégiájában jelentős irányváltás egyelőre nem figyelhető meg. Mándoki Zoltán vezérigazgató azonban amellett, hogy a vasút üzleti filozófiájának középpontjába a szolgáltatások színvonalasabbá tételét állította, fontos feladatnak tekinti a cég gazdálkodásának átláthatóvá tételét, a különféle visszaélésekre módot adó kiskapuk bezárását (Figyelő, 2002/41. szám).
“Tartjuk magunkat az év elején meghatározott több mint 212 milliárd forintos bevétellel számoló üzleti tervéhez” – mondja Benczédi Mihályné, a MÁV Rt. vezérigazgató-helyettese. A veszteség előreláthatólag nem haladja majd meg a tervezett 28,9 milliárdot. A legnagyobb figyelmet az áruszállítási teljesítmények évközi elmaradásának kompenzálására fordították. Az eredeti tervek szerint a MÁV-nak az idén 44,2 millió tonna árut kell elfuvaroznia, a féléves összesítések azonban kismértékű lemaradást mutattak. Ezt a vasútnál az ásványi anyagok és a gabona szállításának bizonytalanságával magyarázzák, de remélik, hogy a mennyiségi elmaradást december végéig sikerül ledolgozni. Az viszont változatlanul gondot okoz, hogy az árufuvarozás költségeinek növekedését a fuvardíjakban nem lehet teljes egészében érvényre juttatni. A szomszédos országok vasútjaival, illetve a közúti fuvarozókkal folytatott versenyben a MÁV a szállítási tarifák alacsonyan tartását kénytelen folyamatos költségcsökkentő intézkedésekkel ellensúlyozni. Így összességében az árufuvarozásból mintegy 6,2 milliárd forint vesztesége származik majd.
A vasúti személyszállítás teljesítményei az első félévben a vártnál kedvezőbben alakultak. A MÁV vonatait az üzleti tervben szereplő 162,6 millió utasnál az év végéig hozzávetőleg 1 százalékkal többen veszik majd igénybe. A személyszállítás vesztesége így 23,2 milliárd forint lesz.
ACÉLKEMÉNY KIHÍVÁS. A Dunaferrnél a választások óta mindössze annyi változott, hogy a veszteség hónapról hónapra emelkedő tendenciája megtört. Ezzel együtt az adatok elszomorítóak, hiszen a cégcsoport – immár Hónig Péter elnök-vezérigazgató által is megerősítetten – 14,2 milliárd forintos veszteséget tervez 2002-re (jóllehet, e hatalmas összeg az ingatlaneladásokkal 2,3 milliárd forinttal csökkenthető). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a vezető első nyilatkozataiban megfogalmazódó optimizmus aligha válhat valóra. Hónig Péter ugyanis a nyáron még azt várta, hogy az év végére a havi szintű üzemi veszteség eltűnhet (Figyelő, 2002/33-34. szám).
A cég vezetése egyébiránt szeptember végén fogadta el a stabilizációs és fejlesztési koncepciót, amely azzal számol, hogy 2003-ban vagy 2004-ben sikerülne megszabadulni a veszteségektől, ehhez jövőre 3 milliárd forintos állami támogatást vennének igénybe. A másik hatalmas probléma, hogy a cég a várható segítség ellenére technológiai korszerűsítésre szorulna. Az ehhez szükséges 210-250 milliárd forintot viszont csak külső befektető hozhatná be, amire – mint azt korábban Hónig nyilatkozta – a jelenlegi piaci helyzetben nincsen remény.
