Gazdaság

Transelektro-csoport – Zöldülő atomhatalom

Nehéz év után a "zöld-business" felé kacsingat és a paksi erőmű élettartam-hosszabbítására készül a legnagyobb hazai tulajdonú energetikai csoport.

Röck István mester, aki 1802-ben nyitotta meg a pesti Váci utcában messze földön ismertté vált műhelyét, alighanem elámulna, ha viszontlátná a nevét a Transelektro-csoport kiskunfélegyházi gyárának monumentális kapuján. Pedig a bicentenárium alkalmából tudatosan a hajdani rosta- és kaszakészítő manufaktúrából fejlődött kazán- és gépgyár tradíciójából igyekszik tőkét kovácsolni a Transelektro-csoport.

Az egykori állami külkereskedelmi vállalat vezetőiből és dolgozóiból alakult Vagyonkezelő Kft. 1993-ban felszámolásból vásárolta meg többek között az Április 4. Gépipari Művek Kft. teljes vagyonát, beleértve az erőművi kazánokat és atomerőművi vízkezelő-berendezéseket is készítő Röck Energetic Kft.-t is. Ugyanez a befektetői csoport egy másik privatizációs ügylet során abban az évben a Ganz Danubius Kazán és Gépgyártó Rt.-t is megszerezte, amelyből a Transelektro Kazán és Darugyártó Rt. született. A Ganz Danubius 1995-ben olvadt össze a Röck Energetickel, ebből a frigyből született meg a legnagyobb hazai energetikai gépgyártó társaság, a Transelektro Ganz-Röck Kazán és Erőművi Berendezések Rt., amely az erőművi piacon nemcsak Európában, hanem egyebek között Törökországban, Iránban Indiában és a FÁK-országokban legalább olyan jó márkának számít, mint például az Ikarus autóbusz.

A nagy elődök nyomdokain haladó első kft.-ből az ezredfordulóra már mintegy 30 milliárd forintos árbevételű, 20 tagú, szövevényes vállalatbirodalom fejlődött. Az egyetlen lényeges paraméter, amely az elmúlt kilenc év alatt nem változott: továbbra sincs külföldi tulajdonos a vállalatbirodalomban. A főtulajdonosok kizárólag magyar magánszemélyek. Bár a konkurensek tudni vélik, hogy a Transelektro látványos növekedése mögött a háttérben külföldi befektetők állnak, ezt a menedzsment határozottan cáfolja.

Azt azonban a konkurensek is komoly teljesítménynek tartják, hogy a Transelektro a globalizálódott iparágban nem tűnt el a süllyesztőben, “megkapaszkodott”, sőt stabilan áll a lábán. Pedig annak idején nem jósoltak nagy jövőt a magyar magánbefektetők próbálkozásainak az itteni mércével túl nagy tőkeigényű energetikában. Az időközben a Ganz Villamossági Rt.-t, a Ganz Ansaldót is bekebelező csoport nem csak az erőműpiacon van jelen, hanem még számos területen – az elektronikától a telekommunikációig, a motorvonat-készítéstől a trolibusz- és villamosgyártásig, a szoftverírástól az ingatlanüzletig. A gigantikus erőmű-beruházásokon edződött Transelektro építette fel egyebek között 1994 és 1996 között a régió első plazáját, az összesen 83 ezer négyzetméteres Duna Plaza bevásárló és szórakoztató központot. Az ingatlanépítés iránti elkötelezettsége azóta is tart.

A transelektrós túlélési technika ugyanis arra épült, hogy az energetikai üzletágból befolyt pénzt esetenként jobban jövedelmező, vagy gyorsabban megtérülő projektekbe fektették, majd ez ebből származó bevételt ismét részben a termelésbe forgatták. A cégcsoport elemeinek fő tulajdonosi köre nagyrészt azonos, így ha a szükség úgy hozta, a tőke gyors átcsoportosításának nem volt akadálya.

Van persze, amikor ez a “trükk” sem elég. A Transelektro 2001-es éve gyengére sikerült, saját értékelés szerint is. A termelése csaknem 80 százalékát exportáló csoport számára milliárdos kiesést okozott és rontotta a versenyképességét az erősödő forint. Emellett más valuták – például a gyengélkedő török líra – is nehezítették a cég tevékenységét. Emiatt a tradicionális török piacon nem indíthattak új beruházásokat. Érthető, hogy a vezetés a Transelektro történelminek számító FÁK-piacainak visszahódítására összpontosít, mégpedig nem csupán az energetikai területen: hamarosan megkezdődik Moszkvában a Tushino Plaza építkezése is.

A rendelésállományon nyomott hagyó külpiaci recesszió mellett itthon a kormány egyoldalúan felmondta az erőművekkel kötött hosszú távú áramvásárlási megállapodásokat, ami fájdalmasan érintette a Bakony Erőműben 50 százalékos tulajdonos Transelektrót.

A csoport bonyolult összetétele miatt felgyorsították a hatékonyságjavítás és a konszolidáció érdekében már megkezdett belső átszervezést. Két holding alá rendezték a tevékenységeket. A tradicionális energetikai, erőművi és atomerőművi, környezetvédelmi profil – egyebek között a telekommunikációval, a közlekedési eszközökkel, a számítástechnikával, a háztartásigép-nagykereskedelemmel – az ipari és kereskedelmi holdinghoz, az ingatlanhasznosítás, ingatlanfejlesztés és befektetés pedig a másik holdinghoz került. Bár az átszervezés, költözködés oroszlánrészén túljutott a csoport, s 2002-ről már a tisztánlátást segítő konszolidált mérlegadatokat közöl majd, még évek telhetnek el a konszolidáció teljes lezárásáig, illetve addig, amikor a gazdaságosság, a hatékonyság javítása látványosan megmutatkozik.

E nehézségek nem vették el a menedzsment vállalkozó kedvét: a meglévő projektek – mint például a franciaországi Perpignan városának szóló kommunális-erőművi beszállítás, a soproni 225 lakásos lakópark, a Tushino Plaza – mellett a környezetvédelemben és a paksi erőmű élettartam-hosszabbítási programjában, a szomszédos országok atomerőművi rekonstrukciójában lát üzleti lehetőséget a vezetés, amely azt ígéri: a sikertörténet folytatódik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik