Pozitív nulla – így summázza társasága gazdálkodásának tavalyi eredményét Magyar József. Az egész Európát eluraló baromfipiaci bajok ellenére eredménynek tartja ugyanis, hogy miközben a nagyobb hazai feldolgozók nagy véráldozatok árán éppen csak “vegetálnak”, addig a Hungerit stabilan áll a lábán: nem veszteséges, hanem fejlődik. Arra a legbüszkébb, hogy a keltetőtől a baromfi-feldolgozáson keresztül a csomagolásig, az értékesítésig a cég kiépítette saját, minőségbiztosítási rendszerrel védett, zárt integrációját, amellyel felkészült az uniós csatlakozás utáni versenyre. Termelése felét már 35 országba exportálja a Hungerit, és itthon szinte az öszszes kereskedelmi lánc a vevője. A munka színvonalát nem csak a számos vásári díj mutatja, hanem az is, hogy a cég beszállítója egyebek között a legkényesebb vevőként ismert NATO-nak.
PRÓBÁLD MEG, JÓSKA! Az előd, az 1922-ben alapított, majd államosított Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat jövője nem volt ennyire derűs 1990-ben, amikor a cég a kétséges kimenetelű privatizációra várt. Az akkori vállalatvezetők tartottak ugyan a sorsfordító magánosítástól, mégsem merték “lépni”. Magyar József viszont, aki fejlesztési főmérnökként dolgozott akkoriban a vállalatnál, hamar felismerte: balul süthet el, ha az állam keres új tulajdonost, inkább elébe kell menni az eseményeknek. “Próbáld meg, Jóska” – adták áldásukat a “Szentesi Baromfi” vezetői, amikor kirukkolt az ötletével, hogy maguk vegyék meg a vállalatot. A kezdeti lelkesedés azonban gyorsan lelohadt, amikor kipuhatolták, mennyit is kóstál a vállalat. Az igénybe vehető kedvezményes cégvásárlási kölcsönnel együtt is legalább a vételár negyede, 146 millió forint hiányzott. Magyar József egy németországi szakmai-baráti mulatságon szomorúan mesélt a kollégáknak a reménytelen, otthoni próbálkozásukról. Éjfél után lett vége a poharazgatásnak, amikor búcsúzkodás közben félrehívta az egyik német kolléga, mondván: “Ne búsulj Josef, összekalapoztuk a pénzt a cégre.” Magyar József nem hitt a fülének. A kollégák meghányták-vetették az ügyet, majd vállalták, hogy “pénzügyi befektetőként” (a mannheimi Umieg Waren GmbH-n és a Cadelbosco Sotto-i Menozzi s.p.a-n keresztül) belépnek a leendő cégbe.
A magyar, német és olasz tulajdonosok – úgyis mint hungáriai, germániai és itáliai felek, innen a cég neve – nagy lelkesedéssel alapították meg 12 évvel ezelőtt a Szentesi Baromfifeldolgozót megvásárló Hungerit Élelmiszeripari Kft.-t. Magyar József ügyvezető igazgató irányításával egyre jobban szaladt a feldolgozó szekere. A Hungerit Kft. mellett 1993 szeptemberében született meg a panírozott termékeket készítő Hungerit-Plus Kft., majd 1993 decemberében a Gold M Kft. A három társaságot 1997-ben Hungerit Baromfifeldolgozó és Élelmiszeripari Rt.-vé olvasztották össze. Az cégben a külföldiek eredetileg 25,5 százalékos részesedése mára 16 százalékosra olvadt. A fő profil persze az összevonás után sem változott. Maradt a főleg vízi szárnyasok és csirke vágásával az elsődlegesen feldolgozott bontott, a tovább feldolgozott és a készre sütött baromfi. A töretlen növekedés eredményeképpen napjainkban már 1400 dolgozója van a saját keltetőket, itthon kis- és nagykereskedelmi hálózatot is működtető, több telephelyen dolgozó társaságnak.
MAGYAR JÓZSEF 58 éves, a szegedi élelmiszer-ipari főiskolán 1971-ben szerzett oklevelet. Első munkahelye a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat volt, ahol műszakvezetőtől kezdve végigjárta a ranglétra szinte valamennyi fokát.
1990-ben a fejlesztési főmérnök kezdeményezte a cég spontán privatizációját. A dolgozók és a vezetők közreműködésével, összesen 25,5 százalék német és olasz külföldi tőke bevonásával alakult meg a Hungerit Kft., amelyet további két társaság, a Hungerit-Plus Kft. és a Gold M Kft. létrehozása követett, 1993-ban. A három cég egyesítésével 1997-ben az ő vezetésével jött létre a Hungerit Baromfifeldolgozó és Élelmiszeripari Rt., amelynek jelenleg is vezérigazgatója; a társaságban jelenleg 51 százalékos a részesedése. Hobbija az unoka, a horgászat és a borászat.
Nagy utazó, a vizek szerelmese, de rajong feleség gasztronómiai művészetéért is, imádja a töltött káposztáját. Két gyermekük van, egy leány és egy fiú.
A Hungerit Rt. jegyzet tőkéje 971 millió forint, tavalyi árbevétele 21 milliárd forintra rúgott. Az elmúlt évben 41 ezer tonna baromfit dolgozott fel a cég, az idei terv 43 ezer tonna. A társaság összesen 111 féle terméket készít, amelyeket 200 kereskedelmi partneren keresztül 35 országban értékesítenek, főleg hipermarketekben.
ELŐREMENEKÜLÉS. A hajdani fejlesztő mérnök vállalkozóként sem hazudtolhatja meg magát, a Hungerit változatlanul “előre menekül”. A cég az elmúlt 12 év alatt 11 milliárd forint értékben valósított meg fejlesztő beruházást. Tavaly rekord idő, négy hónap alatt készült el az egymilliárd forintból létesített új panírozó üzem. Világelsőként vezették be azt az eljárást, amellyel csontos húst lehet – forró levegővel – készre sütni. Magyar József fontosnak tartotta, hogy Európa szinte valamennyi, meghatározó minőségbiztosítási auditját megszerezze a cég. A hazai élelmiszer-ipari társaságok közül pedig először a Hungerit büszkélkedhet az ISO 9001-2000 minősítéssel, sőt ha szükséges, már a megrendelő által támasztott feltételek szerinti speciális “vevői auditot” is elvégezteti.
“A cég olyan, mint egy nyitott könyv, ahol már senkit sem lep meg, ha bejelentés nélkül, álruhában is érkeznek a külföldi ellenőrök” – magyarázza a vezérigazgató. Ha a partner nem is kérné, a vezérigazgató maga javasolja, hogy járjanak körbe, nézzék meg az üzemet. Lássa a kuncsaft, honnan és mit vásárol, hiszen az élelmiszer bizalmi cikk, pláne a világméretű állatjárványok után. Az már a vállalkozó “góbéságának” tulajdonítható, ha esetleg maga a vágás – a legvéresebb esemény – ügyes taktikával kimarad a gyárlátogatásból.
A számok azt bizonyítják, hogy az előre menekülő taktika bevált. Míg 1990-ben az első kft. árbevétele alig 800 millió forint volt, addig az idén a cég elérheti a 23 milliárd forintos forgalmat. Évente már több mint 41 ezer tonna baromfit, 8 millió csirkét, 4,5 millió pecsenyekacsát, 1,5 millió libát, fél millió pulykát dolgoz fel az rt. Miközben a baromfiágazat szerte Európában piaci válsággal küzd, a Tokaji aszús libamájpástétomtól a készre sütött csirkecombig teljes szortimentet kínáló Hungerit fontos márkává vált szinte valamennyi itthoni és számos külföldi hipermarketben.
NEM FENÉKIG TEJFEL. A baromfifeldolgozás persze nem csak diadalmenet. Az 1996-os baromfipiaci válság idején a szentesi cég is nehéz napokat élt át. El kellett volna bocsátani dolgozókat. Magyar Józsefnek személyesen kellett meggyőzni az akkori minisztert, hogy jobban jár a kormány, ha 120 millió forinttal kisegíti a vállalatot: csak a munkanélküli-segély többe kerülne. “Ma sem fenékig tejfel az élelmiszeriparban az élet” – vallja be a cégvezető. Gond például, hogy a “trükkösen” importált olcsó kínai csirke elárasztotta az Európai Uniót. “Belföldön pedig a Bábolna Rt., mint elefánt a porcelánboltban, az adófizetők pénzét költve tette tönkre a piacot. Nem számított, hogy méregdrágán vesz és olcsón ad el, a milliárdos veszteségeket az állam fizette” – fakad ki Magyar József. Számítása szerint ez a “bőkezűség” 200 milliós veszteséget okozott a Hungeritnek, s válságos helyzetet teremtett a többi baromficégnek is.
A szentesi vezérigazgató az effajta gondjait leginkább a Tisza és a Kőrös találkozásánál, a Körös-toroknál vásárolt volt banki üdülőben tudja kipihenni, és a búfelejtésben segít a maga termelte Csongrádi vörös is. Mégis örül annak, hogy a vér nem válik vízzé, a fia a napokban adta át vadonatúj üzemét, éppen az apja gyárával szemben.
