Ahogy közelednek az októberi önkormányzati választások, úgy növekszik Budapest jelentősége a politikai erők szemében.#<# Ezekben a hónapokban a főváros útjai még a szokásosnál is járhatatlanabbak: fúrnak-faragnak, betonoznak, vezetéket fektetnek, fát ültetnek, parkosítanak. Épül-szépül a város, mindennek el kell készülnie októberre, a választások napjára.
A jelöltek is mozgásba lendültek. A jobboldal Budán igyekszik gátat vetni a várhatóan elsöprő szocialista győzelemnek, míg az SZDSZ minden reményét Demszky Gáborba és rajta keresztül a főpolgármesteri pozíció megtartásába veti. Demszky mellett nekifut a feladatnak a jobboldal jelöltje, Schmitt Pál, és a szocialisták reménysége, Gy. Németh Erzsébet is. Izgalmas küzdelemnek nézünk elébe.
ERŐS KIHÍVÓK. Demszkynek most kell szembenéznie legerősebb kihívóival, és ha ezúttal is győzni tud, elmondhatja magáról, hogy az új magyar demokrácia történetének legsikeresebb politikusa. Eddig sorrendben három választást nyert meg, és népszerűsége alapján jó esélye van a negyedik győzelemre is. Akik mostanában előszeretettel hivatkoznak arra, hogy az egykori demokratikus ellenzékből jött politikusok alkalmatlanok a demokratikus politikára, el kell gondolkodjanak e páratlan sikerszérián. Miközben az SZDSZ a választások után nem tudta növelni szavazói számát, Demszky népszerűsége független pártjától, s jelenleg 50 százalék fölött áll.
Pedig a főpolgármester nem túlzottan sikeres négy évet zár abból a szempontból, hogy mennyiben tudta megvalósítani várospolitikai elképzeléseit. Mégis, utólag profitálni tud a Fidesz-kormánnyal vívott “szabadságharcából”: a választók nem neki, hanem az Orbán-kabinetnek tulajdonítják a tervezett beruházások lelassulását.
Ebben a ciklusban Demszky még egy feladatra vállalkozott, ami azonban meghaladta erejét: 2000-2001-ben bő háromnegyed évre az SZDSZ elnökségét is elvállalta. Ahelyett azonban, hogy pártja népszerűsége szárnyalni kezdett volna, a főpolgármesteré kezdett zuhanórepülésbe. Demszky még időben tért vissza a teljes munkaidejű városvezetéshez. A jó politikus nem hibátlan, de arról ismerszik meg, hogy szembenéz kudarcaival és tanul belőlük. Miközben a magyar politikában számos önmagát túlélt figura téblábol mindenképp figyelemre méltó, hogy akadt valaki, aki időben váltani tudott.
A jobboldal elvileg kiváló jelöltet talált Schmitt Pál személyében. Az egykori olimpiai bajnok vívóból idővel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökségi tagságáig eljutó, sima modorú sportdiplomata lett, aki emellett Madridban és Bernben nagykövetként is dolgozott. Ha már a NOB elnöki székét nem sikerült megszereznie, jó választásnak ígérkezett számára a főpolgármesteri poszt. Úgy tűnik azonban, hogy Schmitt elcsúszik azon a banánhéjon, amit a Fidesz-MPP tavaszi veresége jelentett. Egészen más kormánypárti hátszéllel kampányolni, mint az egyre népszerűtlenebbé váló ellenzék jelöltjeként a polgári körök indulatos rendezvényein szónokolni. Az eredendően konszenzusra hajló Schmitt láthatóan kényelmetlenül érzi magát jelenlegi helyzetében: nehezen tud békés városépítésről beszélni akkor, ha politikai támogatói hajlamosak “erős felindulásból” lezárni az Erzsébet-hidat. Bármit tesz, a közönség a jobboldal jelöltjeként számol vele.
Schmitt reményeit csak az MSZP jelöltjeként elinduló Gy. Németh Erzsébet – kampánynevén Zsóka – tarthatja életben. A 10 százalékos támogatottságnak örvendő Gy. Németh elindításával a szocialisták hoszszasan hezitáltak, és visszaléptetése még mindig nem lenne váratlan fejlemény. A szocialisták úgy okoskodtak, hogy nem lenne ésszerű távol maradniuk a versenytől akkor, amikor a szocialista párt történetének legmagasabb, 60 százalék körüli népszerűségi mutatóival büszkélkedhet. Mikor győzzék le Demszkyt, ha nem most? És mégis, hiába népszerű a párt, ha a szocialista szimpatizánsok nagyobb része is inkább Demszky Gábort látná szívesen a város élén. A jelenlegi főpolgármester hiába tett karcos megjegyzéseket SZDSZ-elnökként a szocialistákra, a választók ezt elfelejtették, vagy megbocsátották neki. Másfelől az MSZP sem akarja vállalni a baloldal megosztásának ódiumát.
ARANYKETREC? Ebben a helyzetben a szocialisták célja elsősorban az, hogy Zsóka indításával erősítsék alkupozícióikat a választások után felálló városvezetésben. Ha jelöltjük visszaléptetése nélkül Demszky nem tudná legyőzni Schmittet, a szocialisták igen magas árat szabhatnának a visszalépés ellentételezéseként. A legnagyobb budapesti frakciót úgyis várhatóan az MSZP adja majd, így a szocialisták célja Demszky “aranyketrecbe” zárása, önálló politikai mozgásterének szűkítése lehet.
