A tiszai ciánszennyezés bebizonyította, hogy sem a halászok, sem a természetvédők nem ismerik eléggé a folyót#<#; nem lehet tudni, miért pusztultak el egyes területeken tömegesen a halak, és miért maradtak meg máshol. Az is rejtély továbbá, milyen szempontok alapján választják ki általában az élőhelyüket a vízi élőlények. A Tisza- Szamos Kht. most a halak megjelölésével, majd e példányok visszafogásával próbál többet megtudni a folyó lakóiról. A cég a múlt héten 300 darab, a bőr alá ültetett címkével ellátott kecsegét helyezett a Tiszába, és így 2 ezerre nőtt a megjelölt halak száma.
A telepítést végző kht. munkatársa, Turcsányi Béla halbiológus szerint a jelölésre azért van szükség, mert a ciánkatasztrófa során kiderült, hogy senki sem tudja biztosan, mikor és merre vándorolnak a halak, és az a halászati szempontból fontos adat sem ismert, hogy az egyes fajok milyen gyorsan nőnek a természetben. “Meg kell tudnunk, hogy a mérgezés után képe-sek-e megfelelő ütemben fejlődni a halak” – mondta a halbiológus. A kutatók eddig pontyot, harcsát, márnát, süllőt, csukát és kecsegét jelöltek meg az amerikai Floy Tag nevű cég által gyártott címkékkel; ennek az évekig a halak bőre alatt maradó műanyag eszköznek darabja fél dollárba kerül.
A Tisza-Szamos Kht. a folyó partjain és a falvakban kifüggesztett plakátokon ismerteti a kísérlet céljait, és kéri a halászokat, horgászokat, hogy a címkéket, vagy az azokról leolvasott információkat juttassák el a cégnek – az adatszolgáltatásért 2 ezer forintot fizetnek. A 3 évesre tervezett kísérletsorozat egy éve alatt eddig 75 visszafogásról érkezett jelentés. Ezek közül a leginkább említésre méltó az a ponty, amelyet Tokajnál helyeztek a folyóba, és onnan 300 kilométeres távolságra, Csongrádban akadt horogra, de előfordult már az is, hogy egyetlen példányt többször fogtak vissza: egy – egyébként még mindig méreten aluli – harcsa már kétszer járta meg a halászok hálóit. A kutatók szerint a program több év alatt fut ki, az első értékelhető eredményekre még legalább egy évet várni kell.
